Válságban a profi futball

Budapest. A nemzetközi gazdasági visszaesés nem kíméli a profi labdarúgást sem. A néhány éve még virágzó futballüzlet mára hatalmas veszteséget prdukáló ágazattá vált. Nehéz megmondani a csőd okát: egyesek az elszabadult játékosfizetéseket, mások a tévéjogok piacának bedugulását vélik felfedezni a szabadesés mögött. Valószínűleg több tényező közös hatásáról van szó. Az olasz Serie A-ban a 2001/2002-es szezonban 702 millió eurós veszteséget szenvedtek össze a csapatok, de a spanyol vagy az angol profiliga sem áll sokkal jobban. A következmény: senki sem akar játékost venni, csak eladni.

Az elmúlt hetek legtragikusabb fejleménye a nagy múltú Fiorentina csődje, és visszaminősítése a negyedik – amatőr – ligába. Hasonló sorsra jutott az aktuális osztrák bajnok, az FC Tirol és a svájci Lugano is. Hetekkel a Serie A szeptember elsejei rajtja előtt a két római mamutklub – a Lazio és az AS Roma – indulása is kétséges volt, végül tőkeemeléssel megoldották a nevezési feltételek teljesülését. Olaszországban a tévés szerződésekkel van a legnagyobb probléma: még jelen pillanatban is nyolc élvonalbeli klub alkudozik a tévés jogok áruba bocsátásán. A társaságoknak egyre kevesebb pénzt ér meg a futballmeccsek közvetítése.

Angliában sem jobb a helyzet. A négy profiliga közül három (másodiktól a negyedikig) mérkőzéseit sugárzó ITV fizető csatorna csődje válsághelyzetet idézett elő. Spanyolországban még nagyobb a baj, csupán a két óriás, a Real Madrid és a Barcelona rendelkezik hosszú távú tévészerződéssel. Emiatt bedugult a játékospiac, jószerével csak cserék vannak (ilyenkor értelemszerűen nincs pénzmozgás), továbbá a lejárt szerződésű, azaz ingyen igazolható futballistákat keresik.

Olyan eszement átigazolási összegek, mint tavaly ilyenkor a Zinedine Zidane-ért a Juventusnak a Real madrid által kifizetett 75 millió euró, manapság elképzelhetetlenek. A nyári börze csúcsösszege az a 45 millió (más források szerint 33 millió) euró volt, amit a Manchester United fizetett ki a Leeds Unitednek Rio Ferdinandért, a világ talán legjobb védőjátékosáért.

u Az idei átigazolási csúcslista: 1. Rio Ferdinand (Leeds, Manchester United, 45 millió euró), 2. Nicolas Anelka (Paris St. Germain, Manchester City, 20 millió), 3. El Hadji Diouf (Lens, Liverpool, 15,5 millió), 4. Adriano (Inter, Parma, 15 millió), 5. Javi Moreno (AC Milan, Atl. Madrid, 14 millió), 6. Hugo Viana (Sporting Lissboa, Newcastle, 13 millió).

Az európai adóslista élcsoportja: 1. Valencia (110 millió euró) – a spanyol bajnok ebben a rangsorban is éllovas, 2. Benfica (100 millió) – az ok: hanyag menedzselés; a következmény: a nadrágszíj összehúzása. Ennek ellenére leszer-ződtetik Nuno Gomest és Fehér Miklóst, 3. Sevilla (77 millió) – Ales elnök drákói takarékossági rendszabályokat vezet be, 4. Lugano (65 millió) – kizárás az élvonalból, újrakezdés a Nationalliga B-ben, 5. Parma (57 millió) – az olasz adóslista éllovasa még most is szórja a pénzt, megveszi Adrianót és Bonerát, 6. Barcelona (40 millió) – Rivaldo bérét nem tudták fizetni, 7. FC Tirol (36 millió) – az aktuális osztrák bajnok csődbe ment, visszaminősítették az amatőrligába, 8. Internazionale (28,5 millió) – túl magasak a működési költségek. Ha eladják Ronaldót, helyreáll az egyensúly, 9. Real Madrid (25 millió) – a hiányt a Ciudad Deportiva, az edzőközpont eladásával finanszírozta Florentino Pérez, ebből a forrásból 434 millió euró folyt be. ĺgy már Ronaldo megvásárlása sem illúzió, 10. AS Roma (18,6 millió) – Sensi elnök könyvelési manőverekkel és tőkeemeléssel tartja a felszínen a klubot. A sort gyarapíthatná a Milan és a Juventus is, de előbbi 188 millió eurós(!) veszteségét a tulajdonos Silvio Berlusconi cége, a Fininvest finanszírozza, míg utóbbi deficitjét az Agnelli család állja.