Uralkodó személyiség nélkül a fehér sport

Bár a női csapat-világbajnokságnak számító Fed Kupa döntője csak ma kezdődik Madridban, a női teniszezők idénye a müncheni Mesterek Tornájával lezárult. A 2001-es szezon tanulsága: egyetlen játékosnak sem sikerült abszolút fölényre szert tenni. A nem hivatalos világbajnoki cím sorsát eldöntő Mesterek Tornáját Serena Williams nyerte, az éppen ügyeletes világelső Lindsay Davenport, a négy Grand Slam-tornából kettőn (Melbourne és Párizs) Jennifer Capriati, a másik kettőn (Wimbledon és New York) pedig Venus Williams diadalmaskodott. A felsorolásból kitűnik, hogy az erőviszonyok kiegyenlítettek, egyetlen domináns egyéniség helyett szűk élboly uralja a női teniszt. Ha a játékosok terén nem is, a tenisziskolák kategóriájában azonban hirdethetünk abszolút győztest: e téren az Egyesült Államoké az elsőség, hiszen a felsorolt klasszisok mindegyike az USA színeiben játszik.

Végigtekintve az év tornáinak során kitűnik: az idény legnagyobb meglepetését Jennifer Capriati és a két belga tizenéves, Justine Henin és Kim Clijsters szolgáltatta, a szezon legnagyobb bukásának hálátlan címe pedig Martina Hingist illeti. A tinisztárként berobbanó, már 1990-től profi játékos Capriati 1992-ben ugyan Barcelonában olimpiai bajnokságot nyert, s eddig ötször szerepelt Grand Slam-torna elődöntőjében, ám olyan rangos versenyen, mint a melbourne-i és a párizsi Roland Garros, még egyszer sem győzedelmeskedett a fináléban. A 25 éves amerikai teniszezőnő története közismert: a már 13 évesen komoly sikereket arató játékos gyorsan kiégett, a családi problémák tovább súlyosbították helyzetét és végül 1993-ban összeomlott. Áruházi lopáson kapták rajta, marihuánát szívott, majd erről a mélypontról elrugaszkodva 1996-ban visszatért a fehér sport körforgásába, ahol is sokáig mindössze mérsékelt sikereket könyvelhetett el. Melbourne-ben azonban elképesztően játszott, a diadalig vezető útján három korábbi ausztrál bajnokot, sorrendben Szelest, Davenportot, a Williams-lányokat és Hingist búcsúztatta el. E sikersorozatot megismételve a francia salakpályás bajnokságon is a feje fölé emelhette a trófeát, végezetül októberben – igaz, mindössze három hétig – világelsőnek számított. Tény, hogy a szezon második felében már kevesebb sikert mutathatott fel, azonban mindenképpen a fehér sport egyik legnagyobb visszatérőjét tisztelhetjük benne.

Belgium mindeddig nem számított teniszhatalomnak, ám e téren 2001-ben gyökeres fordulat történt. A 18 éves Kim Clijsters egyéniben a Roland Garros-n és női párosban Wimbledonban, a 19 éves Justine Henin pedig ugyancsak Wimbledonban játszott döntőt, ráadásul a többi jeles erőpróbán mindkettő szintén kitett magáért, ennek köszönhetően az aktuális WTA-világranglistán az előbbi az 5., az utóbbi pedig a 7. helyre jött fel. Martina Hingis viszont tartós mélyrepülésbe kezdett; már közel három éve nem nyert Grand Slam-tornán, ráadásul egyre nehezebben jut be a döntőkbe is. Egyesek szerint az erőtenisz képviselői mellett egyre kisebb az esélye. A sportág állócsillagai, vagyis a Williams-lányok és Lindsay Davenport az idén szokás szerint tették a dolgukat: ahol felbukkantak, ott többnyire győztek. Az erőtenisz, az agresszív játék, a bombaerős adogatás nagymestereiként elkönyvelt Venus és Serena Williams forradalmi tettet hajtott végre. A Grand Slam-tornák történetében az elmúlt 100 évben egyszer sem volt példa arra, hogy testvérpár küzdjön egymás ellen a döntőben. Az Egyesült Államok nyílt teniszbajnokságán pedig ez történt: a lányok csatájából a címvédő idősebbik Venus került ki győztesen, aki néhány héttel korábban Wimbledonban szintén diadalmaskodott. Huga, Serena 2001-ben mindössze 10 tornán állt rajthoz, igaz, ebből hármat megnyert. A legutóbbit, a müncheni Mesterek Tornáját ráadásul úgy, hogy először indult ezen az elitversenyen. E héttől újra az amerikai Lindsay Davenport a világelső. Nem csoda, hiszen a müncheni sérüléséig 15 találkozót nyert meg zsinórban és sorozatban gyűjtötte be a trófeákat Filderstadtban, Zürichben és Linzben. Az eddig összesen 28 héten át „uralkodott” Davenport korábban sokszor gúny tárgya volt: annak ellenére, hogy 1996-ban Atlantában olimpiai bajnokságot nyert, nem vették igazán komolyan, inkább azt emelték ki, hogy 188 centijével és közel 80 kilójával milyen esetlenül mozog a pályán. Mindez már a múlté. Intenzív edzésmunkába kezdett, időközben ledobott 10 kilót, jelentősen javult a lábmunkája és biztosabbakká váltak az ütései is. Az eredmény látható: immár harmadik alkalommal ülhet a női tenisz képzeletbeli trónjára.