Újabb nagy lépés Slama Angelika karrierjében

Zsinórban negyedszer lett romániai bajnok a Sepsi SIC csapata, mivel a sorsdöntő ötödik meccsen 59:56-ra legyőzte a szatmárnémetieket. Mennyire számítottak ennyire kiélezett döntősorozatra?
Tavaly 3:1-re sikerült megnyerniük a finálét, szintén a szatmárnémetiek ellen, idén ez 3:2 lett a javunkra. Az egész szezonban mindig kiegyenlített meccseket játszottunk a riválisunkkal, egyszer le is tudtak minket győzni, amit a döntőben kétszer is megismételtek. Arra számítottunk, hogy nehezebb lesz, mint tavaly volt, de arra nem, hogy a sorozat az ötödik meccsig elhúzódik. Szatmárnémetiben is nyerni akartunk, de végül „haza kellett hoznunk” a sorsdöntő találkozót, ami nem is baj, mert a szurkolóinkkal együtt tudtunk ünnepelni.

Mekkora ünneplést képzeljünk el, városi főteres, felvonulósat is?
Nagyon sokan kijöttek az utolsó mérkőzésre is, 1500–2000 ember biztosan kint volt. A bajnoki finálé után kisebb összejövetelünk volt a szurkolókkal a törzshelyünkön, ott buliztunk. Városi ünneplésben most kivételesen nem volt részünk, mivel eddig a finálé a Szent György-napokra szokott esni, ilyenkor szokott a bajnokcsapat a nagyszínpadra is felsorakozni. Idén azonban később fejeződött be a szezon.

Ha csak a döntőt nézzük, mennyire elégedett a teljesítményével?
Az első három mérkőzésen egyáltalán nem jött ki a lépés nekem, aztán a negyedik már jól sikerült, az utolsón pedig voltak olyan momentumok is, amikor nekem sikerült életben tartani még az esélyeinket. Volt egy 0:10-es rossz miniszakaszunk, akkor dobtam be két hárompontost, ami nagyon fontos volt.

S ha az egész szezonra kiterjesztjük az értékelést, hogyan látja az első légiósévét?
Nagyon jól sikerült. Az Európa-kupa csoportkörében kifejezetten jól ment a játék, sokkal jobban, mint még tavaly, pöstyéni színekben. A sepsieknél én voltam az egyik húzóember. A bajnokságban az volt a szabály, hogy két romániai kosarasnak mindig pályán kell lennie a csapatokban, így kevesebb játékidőhöz jutottam, maximum húsz percig lehettem a pályán. Ez alatt is hoztam azt, amit Zoran Mikes edző elvárt tőlem, szerintem jó idényem volt.

Az új szezonban viszont már az Arka Gdyniában fog szerepelni. Mikor keresték meg az Euroligában érdekelt lengyel klubtól?
Náluk már május elején véget ért a szezon, ők hamarabb elkezdték a csapatépítést. Május közepén kerestek meg, telefonon beszéltem a vezetőedzőjükkel, Przemyslaw Frasunkiewiczcsel, és gyorsan meg is egyeztünk, hogy náluk folytatom az új idényben. 

Miért döntött a klubváltás mellett?
Nem azért megyek el Sepsiről, mert nem éreztem volna jól magam. Úgy éreztem, a gdyniai ajánlat egy újabb lépcsőfok lehet a karrieremben, már csak azért is, mert az Arkánál nem elsősorban a saját megszokott, kettes pozíciómon fogok játszani, hanem mint osztogató. Hivatalosan második számú irányítónak megyek, válogatottbeli csapattársam, Barbora Bálintová cseréjének. Ennek nagyon örülök, mivel kiskoromban is osztogató voltam, aztán valahogy átkerültem a kettes, szélső pozícióba. Szerintem az új idényben nagyon sokat tanulhatok Lengyelországban. Nagyobb praxom lesz irányítóként, amit a női válogatottban is ki tudok használni. És a karrieremben is, mivel sokkal nagyobb annak a kosarasnak az értéke, aki két poszton is otthonosan mozog. 

A válogatott az új szövetségi kapitánnyal, a rózsahegyieknél dolgozó Juraj Sujával készül, két meccset is játszottak Szerbia ellen (60:93, 61:73). Milyen benyomások érték?
Az összpontosítás legelején ott voltam a csapatban két napot, megnéztem, mit csinálnak a csajok, aztán kaptam egy kis pihenőt a későn végződött szezonom miatt. Utána már teljes erőbedobással kivettem a részem a munkából. Jurót jól ismerem, mivel két évig edzősködött Somorján is, de a kosárpályán kívül is jó viszonyban vagyunk. Jó edzőnek tartom, aki Rózsahegyen bajnoki címet is szerzett, és az Európa-kupában is jó eredményt értek el. Örülök, hogy ismét együtt dolgozhatunk.