Újabb kihívás előtt

Tizenhetedikén leül az Inter kispadjáraEugen Vojtíšek felvétele Szokatlan dolog, idegen egy nemzeti vb-küldöttségben. Annál inkább, mert Szlovákia Európa-bajnoki selejtezőcsoportban szerepel Törökországgal...

Engem is mellbe vágott a meghívás. Úgy érzem, négyéves szakmai munkám elismerését jelenti a gesztus. Ilyen hosszú ideig egyetlen külföldi edző sem bírta ki a Boszporusz partján, csak a román Lucescu halad nyomdokaimon, a harmadik évét tapossa. Talán még egy momentum játszhatott közre, hogy magukkal visznek. Megtanultam a nylevüket, törökül kommunikáltam velük. Előttem erre senki sem volt képes. Egyébként három egykori játékosom is ott lesz a vb-n..

Korábbi beszélgetéseinkkor is említette, hogy szerették, megbecsülték, népszerű ember volt. Mégis hazajött.

Hívtak más csapatok, de túl messze van Törökország. Akadt ajánlatom cseh együttestől is, szóba jött a Dunaferr, az MTK. Maradt az Inter. Itthon akartam dolgozni.

És mondjuk, ha a Bayern hívta volna?

No azért ne csináljunk viccet a dologból...

Az Inter, mármint a pozsonyi, nem vicc. Mikor kezdődött az ismerkedés?

A tél folyamán, amikor még játékban volt a Slovan, a válogatott. Aztán áprilisban már konkrétabban tárgyaltunk.

Voltak információi a csapatról, a klubban történtekről?

Az interneten és ismerőseim révén tájékozódtam, tudtam, hogy Németh Szili, Babnič és mások továzása után átépítés előtt áll a klub, tulajdonképpen új csapatot kell alakítani.

Nem könnyű munka...

Tudom. De van tapasztalatom. Annak idején Dunaszerdahelyen, Nagyszombatban és Törökországban is hasonló volt a helyzet. Új játékosok, új stílus, új játékfelfogás. Szeretem az ilyen jellegű kihívásokat, szeretek saját utamon járni, nem a mások által kitaposottan.

Ez azt jelenti, hogy az Inter másképp fog futballozni?

Igen, most más játékosai vannak, lesznek. Amikor bajnokságokat nyert, szervezett védekezésre és kontratámadásokra helyezte a hangsúlyt, ami ugyan nem volt egy látványos dolog, de hatásos. Németh és Babnič szórták a gólokat.

Hol kezdi hát a munkát az új tréner?

Sok fiatal van a keretben, ezeket kell nagyító alá vennem, majd valószínűleg megfelelő típusokkal kiegészíteni, hogy a csapat elképzeléseimnek megfeleően futballozon: aktívan, offenzívan, közönségszórakoztatóan. Persze a játék nívója a labdarúgók képzettségétől függ.

Hát ez az. Vannak mostanában jó focisták Szlovákiában?

Nagy többségük középszerű, képtelen látványosan játszani, ezért szürke a bajnokság. Aki egy kicsit is kiemelkedik, már fut külföldre. Ott jobbak a feltételek.

Az Interben adottak lesznek a sikeres szerepléshez?

Ha a Slovnaft és a MOL megmarad támogatónak, akkor igen. A többi a tréner, a játékosok és a vezetők dolga.

Mit vár majd el leendő játékosaitól?

Hogy tegyék magukévá filozófiámat: a futball a nézőkért van, ki kell szolgálni őket, mert nélkülük meghal a játék, olyanná válik, mint a könyv olvasók nélkül. Ezért nem szabad csalniuk a futballt, amelyet csak jókedvűen, odaadással lehet játszani.

Tudjuk, egy edzőt a csapat eredményessége minősít. De mégis megkérdezzük: mit tenne első helyre, a játékot vagy az eredményt?

Közönségpárti vagyok. Egy csapat attól jó, ha nézik. És ha sokan nézik, akkor nagyon jó. Amikor Nagyszombatba érkeztem, kétezren jártak a meccsekre, két év múlva húszezren.

Tízszeres növekedés. Legutóbb 770-en látták az Inter–Žilina, az exbajnok és a bajnok összecsapását. És két esztendő múlva, Pecze Károly szerződésének második évében mennyien lesznek a lelátókon?

Szívesen maradnék a tízes szorzónál. Olyan szép szám lenne. És a játék megnyugtató barométere.