U17: Sikerek után, új kihívások előtt

Szélesi Zoltán csapata a várakozásokat felülmúlva a torna hatodik helyét szerezte meg. De vajon mire vihetik a csapattagok? A magyar labdarúgással kapcsolatban gyakran elhangzik a kijelentés, hogy „jó, jó, utánpótlásszinten még megállja a helyét – de aztán mi lesz a tehetségekkel?”, így a 2017-es, horvátországi Eb kapcsán is talán leginkább a generáció jövője érdekli a szurkolókat. Ennek vizsgálatához azonban először tekintsük át, mi történt a korábbi Eb-résztvevőkkel.  Három Eb, tizenegy válogatott Magyarország korábban háromszor szerepelt az U17-es Eb-n, mindháromszor a csoportkör után búcsúzott.  Először 2002-ben sikerült a kvalifikáció, abból a korosztályból három játékos: Horváth Gábor (4/0), Tőzsér Dániel (31/1) és Vadócz Krisztián (40/2) lett felnőtt magyar válogatott. 2003-ban aztán újra sikerült a kijutás, igaz, a csapat pont és rúgott gól nélkül távozott a Portugáliában rendezett tornáról. A csapat keretéből Dzsudzsák Balázs (87/20), Feczesin Róbert (11/4), és Zsidai László (3/0) vitte válogatottságig.  2006-ban következett az a korosztály, amely végül vb-bronzérmet szerzett, és amelyből öt játékos: Debreceni András (1/0), Gulá­csi Péter (8/0), Koman Vladimir (36/7), Németh Krisztián (30/3), és Simon Ádám (3/0) mondhatja el magáról, hogy pályára lépett a felnőttválogatottban.  Hogy állt össze a 2017-es válogatott? A magyar U17-es válogatott 2006 óta először jutott ki a korosztály Európa-bajnoki döntőjébe. Szélesi Zoltán együttese mind a hat mérkőzését hazai pályán játszotta, a selejtezőkörben és az elit körben is két mérkőzést megnyert, egyet elveszített. Mind a hat találkozón csak öt játékos, Csonka András, Csoboth Kevin, Schön Szabolcs, Szerető Krisztofer és Szoboszlai Dominik játszott. A selejtezők gólkirálya a négygólos Szoboszlai, aki az oroszok és a norvégok ellen is a hajrában elért találataival fordította meg az eredményt. Csoboth három gólig jutott a selejtezőkörben. Ami a keret hátterét illeti: a Magyar Labdarúgó-szövetség 2011-ben jelentette be a Bozsik-program újraindulását. A verseny- és képzési rendszer kialakítása megfelel az UEFA és a FIFA szakmai követelményeinek. A Bozsik-program fő célkitűzései a tömegesítés, a tehetségkutatás a tehetségek fejlesztése és azok eljuttatása az akadémiai központokba. A horvátországi keretben a 6 légiós mellett 12 Magyarországon nevelkedő akadémista kapott helyet. A legtöbb játékost a Vasas adta a válogatottnak (3), a Ferencváros, a Győri ETO FC, az Illés Akadémia és a Puskás Akadémia (2-2), valamint a Budapest Honvéd (1) előtt.  Ezek a játékosok pontosan azok a 2000. január 1. után született labdarúgók, akik a már előbb említett II. Bozsik-program első generációját adták.  „Büszke és egyben boldog vagyok, hogy a magyar férfi U17-es válogatott tizenegy év után újra kvalifikálta magát a kontinenstornára. Ezzel azonban távolról sem értünk az út végére, sőt most kezdődik csak az igazi kihívás. A sikeres kvalifikációt követően köszönet és elismerés illeti a magyar klubokat és akadémiákat is, az elért eredmény a szövetség és az egyesületek összefogásának, szoros együttműködésének is köszönhető. Az Európa-bajnokságon az volt a célunk, hogy a nemzetközi elittel összecsapva minél több tapasztalattal, tudással gazdagodjunk a torna során, hiszen éppen az ilyen kihívások teszik lehetővé, hogy a játékosok képességei egyénileg és csapatszinten is fejlődjenek. Ha a későbbiekben valaki szeretné megállni a helyét a nemzetközi porondon is, akkor az ehhez hasonló, rangos meccsek tapasztalata felbecsülhetetlen” – mondta Bernd Storck a torna jelentőségéről.  Az öt faktor A magyar válogatott az Eb-hatodik helyével bizonyította tehetségét, versenyképességét az európai elittel szemben is. Ugyanakkor – ahogy azt Bernd Storck is kiemelte – ez még csak az út eleje. A játékosok fejlődését nézve ez az a kor, amely után már biztosan nem elég az ösztönös tehetség, a jövő szempontjából legalább ilyen fontos a játékos elhivatottsága, munkához való hozzáállása, áldozatvállalása, eltökéltsége. Meghatározó, hogy a mindennapok során milyen környezetben dolgozik a játékos, milyen fizikai, technikai, taktikai felkészítést kap az akadémián vagy a klubjában, és főleg, hogy milyen versenykörnyezetben szerepel hétről hétre a korosztályos bajnokságok során. A harmadik szempont a szövetség szerepe: az MLSZ feladata, hogy nemzetközi szinten tudja versenyeztetni a tehetségeket az Eb-selejtezőkön túl is, minden felkészülési meccs, nemzetközi torna rendkívül hasznos tapasztalatokkal szolgál, ugyanakkor ezeket a túrákat nem könnyű összehangolni a klubok működésével, és igen költségesek is. Ez különösen az U16-os és az U18-as korosztályokra igaz – az UEFA rendszerében csak a páratlan korosztályok minősülnek versenykorosztálynak U15-től U21-ig, a köztes években a játékosok nem vesznek részt hivatalos selejtezősorozatokon, így a páros évek menedzselése kiemelten fontos, egyben kiemelten nehéz feladat.  A magyar U17-es válogatott harmada már ebben a korban külföldi klubokban, akadémiákon nevelkedik, így a fejlődés szempontjából kulcskérdés a pályafutás menedzselése. Óriási a játékosügynökök felelőssége – a korosztályos tornákon számtalan megfigyelő és ügynök foglal helyet a lelátón, a magyar csapat játékosait már a selejtezők alatt 20–30 scout figyelte –, hiszen nem azt a klubot kell megtalálni a játékos számára, amely a legnagyobb presztízzsel bír, vagy amelyik a legtöbb pénzt kínálja, hanem amely összességében a legnagyobb fejlődési potenciált garantálja az adott tehetségnek.  Emellett – és ez a leginkább igazságtalan faktor – a tehetségek fejlődésének szempontjából meghatározó a családi háttér, amelyre a játékosnak nincs semmilyen befolyása, az vagy támogató, iránymutató és stabil, vagy nem, és ez máris olyan versenyhátrányt jelent számára, amelyen akár a karrierje is múlhat. Európában több millió gyermek focizik, minden országra annyi tehetség jut, hogy igazából csak azok lesznek sikeres, felnőtt játékosok, akiknél mind az öt faktor a helyén van.  A tehetségek menedzselése A tehetségek megfelelő menedzselése érdekében kerültek kialakításra a tehetségközpontok a magyar labdarúgásban. A projekt célja, hogy a 12–14 éves korosztály legtehetségesebb hazai labdarúgói egységes, minőségi képzést kapjanak, és 15 éves korukra már a megfelelő technikai, taktikai, fizikai készségek birtokában álljanak az első, szövetségi szinten működő utánpótlás-válogatott, az U15-ös együttes rendelkezésére. A program megyei szinten zajlik, Budapesten és Pest megyében két-két, a többi megyében egy-egy tehetségközpont alakul meg, ezekben a sportigazgatóság által kidolgozott, egységes edzésmunkával képzik a régiók a legígéretesebb futballistapalántákat. „Az MLSZ új projektjének lényege, hogy német mintára tehetségközpontokat alakítunk ki, melyek feladata az ország legügyesebb 12–14 éves játékosainak megtalálása, képzése lesz” – mondta Bernd Storck a projektről.  A fiatal tehetségek menedzselésének része a felfelé játszatás is, vagyis hogy a korosztályukból kiemelkedő tehetségeket egy-két vagy több korcsoporttal feljebb versenyeztetik. Ezzel kapcsolatban Szélesi Zoltán szövetségi edző az Eb után beszélt a játékosok és a csapat jövőjéről is. Az, hogy melyik futballistának lesz lehetősége följebb kerülni egy idősebb korosztályba, nem az ő kompetenciája – hangsúlyozta –, de hozzátette, hogy megfogalmazza az ajánlásait, és már beszélgettek is erről Bernd Storckkal, a szövetség sportigazgatójával, a felnőtt válogatott szövetségi kapitányával. Ennek egyik eredménye, hogy a német szakember az U17-es válogatott csapatkapitányát, Szoboszlai Dominikot is meghívta az Oroszország, majd Andorra ellen pályára lépő keretbe. Szoboszlai 16 éves és hét hónapos lesz az oroszok elleni meccs időpontjában, ennél fiatalabban legutóbb Orth György debütált a nemzeti csapatban – száz évvel ezelőtt, 1917-ben.  Hegedűs Henrik