Tomszk kaput nyitott Bukor Ádámnak Birminghambe

Milyen érzés a nyári olimpia árnyékában világbajnoknak lenni nem olimpiai sportágban?

Remek, meg örülök neki. Ilyenkor az ember picit sajnálja, hogy az ő sportága nem tartozik az olimpia műsorába, ami viszont szomorú, de ez van, ezt kell szeretni. Egyelőre ezen nem tudunk változtatni, legfeljebb majd a jövőben. Mióta Győrben vagyok, elkezdtem a sima úszást is edzeni, és esetleg majd abban kijuthatnék később az ötkarikás játékokra.

Korábban négy távon – 200 m, 400 m, 800 m, 1500 m – is versenyzett felszíni úszásban. És úgy nézett ki, a hosszabbakat, főleg a 800 métert fogja uralni. Idén Tomszkban azonban kétszázon és négyszázon volt vb-érmes. Mi hozta ezt a váltást?

Két összetevője van ennek. Én is idősödöm, immár huszonkét éves vagyok, s ez azzal jár, hogy a versenyző a hosszabb távokról a rövidebbek felé kezd kacsingatni. Abban már nem kell olyan kitartás, inkább az izomtömegről van szó, máshogy kell edzeni meg már megvan a rutin is. Az ezerötszáz teljesen más. Már több éve mondtuk edzőmmel, apuval, hogy az 1500 métert elhagyjuk, aztán a 800 métertől is megváltunk, s maradt a 400 és 200 méter. És egyelőre ez a két szám a főtávom. Nem egyedüli az esetem: az ötvenes idei orosz világbajnoka is hosszútávon tűnt ki először. Ebből sokkal nagyobb előnyünk származik, mert szélesebb előttünk a versenyzési skála. Aki fiatalon ötvenes vagy százas úszó, annak néhány év múlva már nincs hova nagyon mennie, ellenben a hosszú távú úszónak ott van a választási lehetőség. Az ötvenre való készülés is sok edzéssel, szenvedéssel jár, de az már könnyebben megy, fejben is könnyebb megbirkózni vele. Esetemben a váltást az is előidézte, hogy a Világjátékokon négyszázig vannak a felszíni számok. Én meg arra készülök, s emellett a koromat is figyelembe véve váltottunk. Ebben a helyzetben feleslegesnek találtuk a hosszútávokat.

Legutóbb Tomszkban azok után lett kétszázon világbajnok, hogy a fordulóknál egyáltalán nem szerepelt a neve a legjobb három között, de az utolsó ötven métere egészen káprázatos volt. Begyakorolt pályát ment, vagy egyszerűen csak jobban bírta a szusszal ellenfeleinél?

Is-is. Most vagy soha alapon úsztam. Én is észrevettem a fordulóknál, hogy jócskán vannak előttem, nem is egy, nem is kettő ellenfél. Próbáltam összeszedni a megmaradt erőmet. Előző napon nem sikerült a négyszázast megnyerni, de nem akartam elengedni ezt távot sem, tehát ott volt bennem az akaraterő is. Igaz az is, hogy be volt gyakorolva a pálya. Évek óta az utolsó ötvenesem – bármelyik távon –tán a legjobb. Az utolsó még erősebb, mint az első. Azt mondanám, hogy valaki ott fenn ezt nekem nagyon odakívánta. Kicsit csodának fogtam fel, végül számomra is meglepetés volt.

A benyúlásnál a különbséget szabad szemmel nem is lehetett látni...

Azt is nagyon sokat gyakoroltuk az edzéseken, többször előfordult, hogy benyúlásnál egy századdal előztem meg a másodikat. Akár négyszázon, akár nyolcszázon. Tomszkban huszonnégy század volt a különbség! Az elmúlt években ez a technikám leromlott, de most külön készültünk erre, részben azért, mert a világbajnokság előtt lebetegedtem, és nem is tudtunk igazából felkészülni, inkább a technikai dolgokra figyeltünk oda. Azt viszont picit sajnáltam, hogy elmaradtam a legjobb időmtől, év közben sokkal jobbakat úsztam, mint az 1:20,44 perc.

2018-ban Belgrádban 400 m-en lett világbajnok, idén ebben a számban harmadikként csapott célba. Erre számított?

A verseny előtti betegség miatt erre a távra egyáltalán nem tudtunk készülni. Tizenhét éve úszom, de egyszer sem fordult elő ilyesmi. Rosszkor jött a betegség. Teljesen más edzéssel próbálkoztunk, mint valaha, ami bizonytalanságot is hozott magával. Tomszkban én már a 400 méteren éreztem a torkomat, egy nappal később a 200 m után nagyon rosszul voltam, a következő napon a váltóban már lázasan úsztam. Azt is mérlegeltük a vb előtt, hogy a 400 métert jó lenne elengedni, mert nekem már nagyon hosszú, nehéz lesz, és inkább a kétszázasra összpontosítottunk, ahol sokkal reálisabb volt az aranyérem megszerzésének esélye.

Tomszk megnyitotta a kaput a jövő évi USA-beli Világjátékok 2022 Birminghamre, amely a nem olimpiai sportágak legnagyobb nemzetközi seregszemléje lesz. A győztes időeredmény, maga a győzelem, vagy mindkét vb-érem együttvéve jelentett rajtjogot?

Ahhoz, hogy valaki kikerüljön a Világjátékokra, az egy évvel korábban megrendezett világbajnokságon az első hatban kell végeznie. Ez rajtjogot biztosít. Nekem az volt a célom, bárhogy végződik a vb, a Világjátékokra való kijutás a lényeges. Ez mindkét távon sikerült, aminek nagyon örültünk. Sajnos a magyar váltónak elúszott a kijutás, egyik fiúnégyes sem remekelt. Főleg a 4x100-ast sajnáltuk, mert ez a szám szerepel Birminghamben is, és csak három tized hiányzott a rajtjog kiharcolásához. Hosszú idő után jól esett a nemzetközi megmérettetés, a többiekkel találkozni. Azért is fárasztó volt az öt nap alatti tizenegy rajt, mert az elmúlt más fél évben összesen nem versenyeztem ennyiszer.

Fél szemmel biztosan figyelte a tokiói olimpia úszószámait. Továbbra is kitart emellett, hogy Birmingham után a klasszikus úszásra váltson?

Igen. Szinte teljes mértékben átállunk. Az uszonyos úszást még valamilyen mértékben megtartjuk, egy-két versenyre, hogy a technika megmaradjon. A Világjátékok után a mostani arányok megfordulnak a két úszás között.

Ha látta az úszókat Tokióban, nem riasszák el korábbi elhatározásától az ottani teljesítmények?

Egy picit igen. Attól még nagyon messze vagyok, hogy esélyem legyen sima úszásban kijutni az ötkarikás játékokra, a 2024-es párizsi olimpia meg nagyon közel van. Meglátjuk, hogyan alakul...