Tomáš Rosický, a „kis Mozart”

Egy napra eltűnt a cseh válogatott seefeldi edzőtáborából. Hiányzása igazolt volt: Londonba utazott, Arséne Wenger meghívására. Másnap már az Arsenal játékosaként tért vissza, négy évre szóló, heti hetvenezer font fizetést garantáló szerződéssel.

Nyolcévesen került a prágai Spartába, tíz évvel később pedig már cseh bajnok és stabil tagja a Sparta kezdőcsapatának. Amikor Ivan Hašek edző (ma az AS St. Etienne trénere) elhívta a nagycsapattal az Alpok-beli edzőtáborba, Rosický volt az egyetlen, aki a konditeremben csak a súlyzórudat emelgette, nehezék nélkül. Többet nem bírt volna, így is csak vonszolta magát esténként. De aztán egy Bajnokok Ligája-meccsen gólt lőtt az Arsenal ellen a Highburyben, egy pazar szóló után!

Másfél évvel később, 2001 elején már Dortmundba utazott, hogy aláírja szerződését a Borussiával. Akkor már cseh válogatott volt (2000. februárjában debütált ĺrország ellen). A német újságírók mosolyogva figyelték a húszesztendős, vézna fiút, akit a menedzsere mellett az anyja kísért el, s aki nyaka köré tekert sállal jelent meg a sajtótájékoztatón, mert éppen meg volt fázva.

Hanem az a szerződés több mint félmilliárd cseh koronáról (25 millió német márkáról) szólt – ennyit kapott érte a Sparta. Bundesligás csapat addig még soha ennyit nem fizetett futballistáért. Rosický hamar érvényesült a Matthias Sammer vezette, akkoriban még félelmetes Borussiában. A sárga-feketékkel 2002-ben német bajnokságot nyert, és bejutott az UEFA-kupa fináléjába. Ő lett a Bundesliga legjobban cselező játékosa, és a statisztikusok feljegyezték, hogy minden hatodik szögelet után gól született.

Rosickýt 2001-ben és 2002-ben az Év játékosának választották Csehországban, de nem szállt fejébe a siker. S amikor szétesett a dortmundi futballimpérium, a Borussia pedig a csőd szélére került, a cseh középpályás akkor is tartotta a mércét. Az ellenfelek pedig tudták: a Dortmundot nem lehet leírni, ameddig a csapatban ott van a „kis Mozart“.

Nem tudta kikezdeni a bulvársajtó sem, jóllehet hálás témát jelentett, amikor az oldalán feltűnt Radka Kocurová cseh modell. Nyugalmából nem zökkentette ki az sem, hogy szinte félévente újabb kérők jelentkeztek be érte. Az Arsenal, a Real Madrid, a Porto és az Atletico is az érdeklődők között volt. „Nem akarok idejekorán aláírni egy sztárcsapathoz. Ki tudja, lehet, hogy nem tudnám még magamból kihozni a maximumot, úgy pedig nincs értelme. Majd ha úgy érzem, érett vagyok a váltásra, akkor jelzem“ – nyilatkozta a Barcelona megkeresése után.

A 2004-es Európa-bajnokságon a németek elleni, tulajdonképpen tét nélküli csoportmérkőzést leszámítva minden találkozón játszott. Nedvěd „távozása” után pedig neki kellett összefognia a cseh nemzeti tizenegyet, neki kellett fazont adni a játéknak. Rosický elemében volt, sztárallűrök nélkül dirigálta a pályán a válogatottat, és kijutott vele a nyári világbajnokságra.

Az utóbbi fél évben mindenki biztosra vette, hogy a régóta emlegetett madridi Atleticóhoz szerződik. A spanyolok azonban túlbonyolították a tárgyalásokat, húzták az időt, ezért amikor Arséne Wenger felhívta a játékos menedzserét, Pavel Paskát azzal, hogy márpedig ő „mielőbb szeretné nyélbe ütni az üzletet Rosickýval”, a játékos sem gondolkozott sokáig.

A BL-döntős londoniak így Thierry Henry megtartása után tovább erősödtek, Rosický pedig ismét egy csapatban játszik majd egykori dortmundi kollégájával, a kapus Jens Lehmannal. (gj, mf)