Titanilla Torinóból: „A vancouveri stadionhoz képest a Palavela csak egy pici csarnok”

A magyar jégtáncossal a kötelező táncok után beszélgettünk a torinói műkorcsolya- és jégtánc-világbajnokságon. 

Eddigi idei versenyeiken a Tango Romantica volt a kötelező tánc, most a Golden Waltzot is bemutathatták. Elégedett a teljesítményükkel?

Nagyon jól futottunk, jó formában vagyunk. Számunkra óriási insprirációt jelentett az olimpia, mindent beleadtunk a felkészülésbe, és rendkívül élveztük a keringőt. A tangóból már kicsit elegünk volt, egész szezonban tangóztunk – jó volt most egy kicsit mást táncolni. Ráadásul a keringős ruhámat sokkal jobban szeretem.

Nem csoda, hiszen ennek a ruhának a tervezésében is aktívan közreműködött.

Igen, az ötlet az enyém. A ruhát magát egy profi tervező csinálta meg az én kéréseim alapján. Magasabban induló szoknyát szerettem volna. Nekem nincs olyan hosszú lábam, mint az orosz lányoknak, ezért gondoltam, ez a szoknyamegoldás optikailag egy kicsit hosszítaná. A profi tervező azt mondta, ez kivitelezhető, és szerinte egyedi lenne a jégen. A ruha színét is én választottam. Még sosem volt babakék ruhám, így jött az ötlet.

Az olimpián tizenharmadikok lettek, Torinóban ugyanezen a helyen állnak a kötelező táncok után. Milyen eredménnyel lennének elégedettek a verseny végén?

Jó lenne megszabadulni ettől a szerencsétlen tizenhármastól, de egyébként az a célunk, hogy nagyon jól korizzunk, megjegyezzenek minket a bírók, hogy jövőre már talán könnyebb legyen felfelé lépkedni. 

Már egy hónap eltelt a vancouveri olimpia óta, de szemmel láthatólag még mindig a hatása alatt van.

Óriási élmény volt, sokkal nagyobb, mint a torinói játékok. Sokat számított, hogy kint voltunk az elejétől a végéig. A megnyitót soha nem fogom elfelejteni. A versenyeinken is nagyszerű volt a hangulat, a közönség, a stadion... A torinói Palavela is olimpiai helyszín volt, de a vancouveri stadionhoz képest csak egy picike csarnok. Kanadában a kötelező tánc alatt is tömve volt a lelátó, a nézők tapsoltak, drukkoltak. Ez volt életem legjobb három hete.

A versenyeken kívül mivel töltötték még az időt Vancouverben?

Sokat járkáltunk, nézelődtünk. Találkoztunk a helyi magyarokkal is, részt vettünk a helyi magyar szervezet farsangi bálján, az egész magyar csapat beöltözött. Nagyon élveztem a mászkálást a városban, ráadásul gyakran megállítottak egy közös fotóra, az ember világsztárnak érezhette magát. 

Miben volt más a vancouveri olimpia, mint a torinói?

Más volt az egész mentalitás. A kanadaiak mindig mosolyogtak, reggel ötkor is vidáman köszöntek: „Szia, hogy vagy? De jó, hogy itt vagy!” Az elején kicsit sok is volt a mosolyból, de aztán rájöttünk, hogy rengeteg pozitív energiát kapunk így. Négy éve Torinóban csak egy hetet töltöttem az olimpián, s a hangulat nem volt olyan jó. Sokat kellett gyalogolnunk a szállásunk és a busz között, közben szakadt a hó. Vancouverben kellemes idő volt, sütött a nap, s annak köszönhetően, hogy ott voltam a megnyitón is, sokkal jobban át tudtam élni ezt az olimpiát, mint az előzőt. 

Az ötkarikás játékok után még nagyobb elánnal vetették bele magukat a munkába?

Vancouverben teljesen feltöltődtünk, s már alig vártuk, hogy újra eddzünk, így gyorsan el is mentünk Moszkvába. Egyedül csak az zavart, hogy visszatértünk a télbe, mínusz tíz fokokban készültünk a vb-re. Nagyon örülök, hogy itt Torinóban jó idő van, s március végére végre számomra is eljött a tavasz.