Titanilla Tallinnból tudósít: interjú Hoffmann Nórával

Hoffmann Nórával a műkorcsolya Európa-bajnokság első versenyszáma, a kötelező táncok után beszélgettünk.

A tavalyi Európa-bajnokságot nem tudták befejezni, mivel partnere, Maxim Zavozin megbetegedett a kűr előtt, s a világbajnokságon sem vehettek részt. A sok viszontagság után milyen érzés újra világversenyen jégre lépni?

Jól ment a korcsolyázás, ez volt a legjobb tangónk az idényben. Büszkék vagyunk rá, hogy vissza tudtuk jönni, mert nagyon kemény időket éltünk át. Most viszont egyáltalán nem voltunk feszültek, s mivel csak három pár volt a csoportunkban, az egész olyan volt, mint egy kisebb nemzetközi verseny.

Viszont nem a közvetlen ellenfeleikkel voltak egy csoportban.

Ez az egyetlen hátránya a dolognak. Sokkal hamarább futottunk, mint a velünk egy szinten lévő párok, de egyébként nagyon kellemes a hangulat, az edzéseken és az öltözőben is. Egy osztrák és egy görög párral kerültünk egy csoportba, érezhető volt, mennyire felnéznek ránk, tisztelnek minket. Teljesen más ez így, mint amikor az ember a közvetlen riválisaival ül együtt az öltözőben. Akkor csend van, mindenki csinálja a maga dolgát, most viszont rendkívül felszabadultan készültünk, jókat beszélgettünk.

A jókedvüket nem is tudnák leplezni.

Már útban az Eb-re rengeteg fura és vicces dolog történt velünk. Először is az edzőnk alig kapott vízumot. Aztán fél órával a reptérre indulás előtt Max nem találta az útlevelét, akkor azt is gondoltuk, kész, vége, nem fogunk idejében megérkezni Tallinnba. Aztán észrevettük, hogy Magyarországon hagytuk a CD-t a kűr zenéjével. A szállodai szobámban nincsenek törülközők, nem működik a telefon, a falióra pedig mindent mutat, csak nem a pontos időt. De csak nevetünk az egészen, a tavaszi balesetem alkalmával ugyanis megtanultam, hogy ilyeneken nem kell stresszelni. Az egészség a legfontosabb. Az, hogy egyáltalán korcsolyázhatok, óriási ajándék a sorstól.

Hogyan történt pontosan a balesete?

Hátrafelé koszorúztam, kicsúszott a lábam, leültem a jégre, csakhogy a hátam mögött pontosan nyitva volt a palánk ajtaja. Nekiestem a palánknak, hátracsapódott a fejem, elájultam, ömlött a vér a fülemből. A koponyám keresztben eltört, és a nagy ütés miatt a homlokomnál három helyen bevérzett. Ezeket a bevérzéseket az intenzív osztályon figyelték, hogy nem duzzadnak-e, mert akkor meg kellett volna lékelni a koponyámat. Szerencsére erre nem került sor, de így is sokáig a kórházban tartottak. Morfiumot kaptam, akkor meg már mindjárt úgy gondoltam, hogy korcsolyázni akarok. Másnap nem is kértem több morfiumot, nehogy doppingnak minősüljön, mert én a vb-re készültem... De egy nap után is komoly elvonási tüneteim voltak, rázott a hideg, hánytam... A vérzés miatt három hónapig nem hallottam a bal fülemre, ráadásul, mivel pont a középfülön át húzódott a törés, az egyensúlyérzékem sem működött. Újra kellett tanulnom egyenesen járni, nem tudtam egy lábon állni, folyamatosan szédültem.

Meddig tartott ez az állapot?

Négy hónapig állandóan szédültem. Már újra elkezdtünk korizni, amikor még minden egyes fejmozdulat után forgott körülöttem a világ.

Ki tartotta önben a lelket?

Amerikában ért a baleset, csak Max volt ott velem, az első éjszaka bent is aludt a kórházban. Pár nap múlva kijött hozzám a vőlegényem, ő vigyázott rám a hazaúton is, mert az én állapotomban a repülés is veszélyes volt. Itthon pedig oxigénterápiára kezdtem járni. Ez hozott vissza végül a normális életbe, felpezsdített, serkentette az agysetjeimet. Addig vagy aludtam, vagy kifejezéstelenül néztem magam elé, ám az oxigénsátorban kezdett visszatérni a régi személyiségem, s nem sokkal később újra a jégre is merészkedtem.

Mennyi időt hagyott ki?

Március 4-én történt a baleset, május második felében pedig már egyszer-egyszer lementem a jégre. Ezután kimentem Maxhoz egy hétre Moszkvába, aztán két hétig pihentem, majd újból belevágtunk az edzésbe. Eleinte emelések, forgások, ledöntések nélkül koriztam, mert minden fejmozdulat után szédültem.

Az egy pillanatig sem merült fel önben, hogy ez a baleset a pályafutása végét jelentheti?

Dehogynem. Az elején alig tudtam járni. A koponyatörés mellett az esésnél az ideg elszakadt a farizmomban, s borzasztó fájdalmaim voltak. Fél évbe telt, mire rendesen visszatért az érzés a fenekembe. De hát gyakorolnom kell mindent, úgy, ahogy a beszédet is. A baleset után úgy teszteltek, hogy felsoroltak tíz szót, s várták, hányra emlékszem. Kettőt tudtam visszamondani. Pedig közben végig úgy éreztem, menni fog, aztán mégsem emlékeztem semmire. A számok megjegyzésével máig gondjaim vannak, ha diktálnak egy telefonszámot, úgy kell magamban értelmeznem, mintha idegen nyelvet hallanék. A jobbra-balra fogalmát is teljesen elveszítettem. De az iskolában sem megy azonnal, hogy valaki négy órát koncentráljon a matek érettségire, azt is gyakorolni kell. Csak nekem a nulláról kellett kezdenem mindent.

A lépéseket, a koreográfát könnyebb megjegyeznie, mint a számokat?

Szerencsére a jégen nincs problémám. Az edzések során biztosan annyira hozzászoktam a korcsolyázáshoz, hogy arra mindig tudok koncentrálni. Csinálom a dolgom. Már nem fáj semmim, persze érzem az időjárás-változást, a nyakam pedig állandóan ropog, de például a baleset óta nem volt migrénem. S egy életre megtanultam, hogy az egészség hihetetlen ajándék.

Átértékelődtek a dolgok.

Teljesen. A kórházban láttam fiatalokat, szintén sportolókat, magatehetetlenül, öntudatlanul... Néhány centiméteren múlt, s én is úgy végezhettem volna. Ezért nem is tudok apróságokon dühögeni. Már az is gyönyörű dolog, hogy azt csinálhatjuk, amit szeretünk, versenyezhetünk ezen az Európa-bajnokságon, és mehetünk az olimpiára.

Ott mit szeretnének elérni?

Az Eb-n jó lenne az első tízben végezni, s az olimpián is ilyen eredményről álmodozunk. Ha nagyon jók vagyunk, ez nem lehetetlen, az Eb-től eltérően Vancouverben bírónk is lesz. Ki tudja, hányszor mehetünk még olimpiára? Nekem ez lesz a második, Maxnak az első. Az olimpia után pedig vár ránk a vb, amelyen talán még valami meglepetést is szerezhetünk a szurkolóknak.

A Hoffmann, Zavozin pár a kötelező tánc után a 11. helyen áll, 0,62 ponttal lemaradva a 10. helyen álló ukrán Beknazarova, Zujev kettős mögött.