Tépések és karmolások nélkül nem megy

Hogyan értékeli, hogy a szlovák válogatott 26 év után kijutott az Eb-re? Ilyen könnyű meccsekre számított a törökök elleni selejtezőn, akiket kettős győzelemmel (16:9, 19:9) búcsúztattak? 

Áprilisban kvalifikációs tornán vettünk részt Portugáliában, ahol 5 meccsből ötöt megnyertünk. Fontos volt, hogy ott minél jobb helyezést érjünk el, mert az szerint kaptunk ellenfelet a következő kvalifikációs körre. Mivel áprilisban az első helyen végeztünk, így az előző Eb utolsó helyezettjét kaptuk meg, vagyis a törököket. Ellenük két meccset játszottunk, egyet otthon és egyet Isztambulban. Elejétől fogva tudtuk, hogy mi vagyunk az esélyesebbek, és ezt meg is mutattuk. Döcögősen kezdődött mindkét meccs, de a végére elmentünk több góllal. Az első meccsen kevesebb játéklehetőséget kaptam, a második meccsen Isztambulban egy félidőt lehettem a kapuban.

Hogyan képzeljük el a szlovák válogatottat? Mindenki amatőrként, munka vagy tanulás mellett játszik? 

Velem együtt a fél csapat még a 18-at sem töltötte be, de a többiek is nagyon fiatalok, ettől függetlenül mindenki ügyes játékos. Már az utánpótlásban is együtt játszottunk évek óta, sok tapasztalatot szereztünk, számos tornán és edzőtáborban vettünk már közösen részt. A csapatszellem nagyon jó, mind a vízben, mind a szárazföldön jó barátnők vagyunk. Edzőinkkel is közeli kapcsolatban állunk, mindent meg tudunk beszélni, ami szerintem fontos dolog egy csapatsportban. Legtöbben az érettségi után abbahagyják a sportolást, inkább a tanulásra összpontosítanak, de én bízom benne, hogy a mi csapatunk még évekig ki fog tartani.

Magyarországon az OB1/B-s OSC-ben véd. Milyen út vezetett idáig?

Magyarország az egyik legeredményesebb és legnagyobb múltú ország a vízilabdában. Rengeteg gyerek vízilabdázik, nagyon sok csapat van minden korosztályban. Ez sokkal több játéklehetőséget és fejlődést biztosít egy külföldinek, akár profi, akár amatőr szinten. Az OSC-vel még 2015-ben találkoztunk egy nemzetközi tornán, akkor még Pöstyénben játszottam. A torna után megszólítottak, a következő szezont már náluk kezdtem el. Az iskolás éveim is remekül kijöttek, szeptemberben már Budapesten kezdtem középiskolába járni.

Mi fogta meg a vízilabdában? 

Igazából máig nem tudom. Sok sportot kipróbáltam fiatalabb koromban. Gimnasztikával kezdtem, majd a vízilabda mellett atlétikára, focira és kézilabdára is jártam. Ezek a sportok nem annyira tetszettek, de az, hogy a vízilabdát abbahagyjam, eszembe sem jutott. 8 évesen kezdtem az érsekújvári vízilabdásokkal edzésekre járni, majd a komáromi fiúcsapat kapusa lettem, és a pöstyéni lánycsapatban folytattam. 

Nem tartott tőle, hogy túl durva ez a sportág?

Ezt a sportot erőszak nélkül nem lehet űzni. Nyilván nem a direkt gyomorszájon rúgásra gondolok, de tépések, fogások, csavarások, karmolások nélkül nem lehet eredményt elérni. Alapból nem a higgadtságomról vagyok híres, így szerintem teljesen beleillek a vízilabda légkörébe. Soha nem tántorított vissza, még ha kapus is vagyok, hogy ne vegyem ki a részem a víz alatt történő eseményekből.

Eleve kapus akart lenni? 

Nem mondanám, hogy az akartam lenni. Mindig idegesített, hogy amikor játszottunk, mindenki a kapuba szeretett volna állni, mivel senki nem szeretett úszni, de egyiküknek sem ment különösen jól a kapusszerep. Ilyenkor dacból beálltam, hogy nekem menni fog. Egyik edzésen úgyszintén beálltam a kapuba, elém felsorakozott kb. 15 fiú lőni, akik tőlem akkor 5-6 évvel idősebbek voltak. Sípszóra lőttek, és én az összes lövést kivédtem. Azóta őrzöm a hálót.

Volt példaképe?

Sok példaképem volt már kiskoromtól kezdve. Úgy teljességében nem szerettem volna hasonlítani senkire, de minden szimpatikus játékostól ellestem egy-két kis dolgot. Technikát, hozzáállást, játékszeretetet, önzetlenséget, koncentrációt, nyilatkozatokat, temperamentumot, ami épp jött és megtetszett.

Mennyire becsülik meg, ismerik el a női pólót úgy általában? Nagyon a háttérbe szorul a férfipóló mögött?

Lányként sportolónak lenni nehezebb. A legtöbb női karrier kb. 25 éves korig tart, mert azután az összes játékos már a családalapítás mellett dönt.

Milyen célokat tűzött ki maga elé?

Nagyon sok célom van, nemcsak azért vízilabdázom, mert imádok, hanem mert profi sportoló szeretnék lenni. Nyilván mindenki, aki sportol, álmodozik arról, milyen lenne egy olimpián a dobogó legfelső fokán állni, de ez az álomkép sokszor elhomályosodik az emberek előtt, és másba fektetik energiájukat. Nagy öröm számomra, hogy még 18 éves sem vagyok, de már női Európa-bajnokságon vehetek részt. Idén érettségizem, de a vízilabda mellett egyetemre is szeretnék menni. A sportot folytatni akarom, mert szeretem, és tudom, hogy a sok belefektetett munka meghozza a gyümölcsét.