Tényleg „bravúr lenne” a győzelem?

KISS TIBOR NOÉ

Tizenötödik alkalommal találkozik egymással Magyarország és Finnország válogatottja. Az eddigi mérkőzések alapján a magyar fölény nyomasztó, de a selejtezőkben elért pozitív eredményeknek nincs miért örülnünk. Emlékezetes a két csapat legutóbbi párharca, amikor Helsinkiben Egervári Sándor csapata Dzsudzsák Balázs szenzációs góljával csikarta ki a győzelmet a ráadásban. Igaz, ez nem osztott-szorzott a végelszámolásnál. Jobban jártunk 1997-ben, ki ne emlékezne Moilanen öngóljára? De az az idegenbeli 1:1-es döntetlen sem okozott sokáig örömöt – a pótselejtezőn jöttek a jugoszlávok... A harmadik találkozás tétmeccsen: az 1980-as Európa-bajnoki selejtezőkön idehaza 3:1-re nyert a magyar válogatott – kár, hogy a sorozat első mérkőzését elbukta Helsinkiben, épp az ott elvesztegetett két pont hiányzott ahhoz, hogy Magyarország a görögöket megelőzve kvalifikálja magát a kontinenstornára.

Győzelmi kényszerben

a finnek

A 24-esre emelt Eb-létszám mindkét válogatott számára nagy esély. Magyarország 38 éve (Mexikó óta) nem járt komolyabb világversenyen, Finnország pedig még soha. Egyelőre a finnek állnak közelebb ahhoz, hogy teljesüljön az álmuk – hajszálnyival, az ő 4:4-es gólkülönbségük jobb, mint a magyarok 3:3-as mérlege. S bár idehaza mindenki azt hajtogatja, hogy a magyar csapaton van eredménykényszer, ne felejtsük, hogy a finnek odahaza már kikaptak a románoktól, a görögökkel pedig csak ikszeltek. Másfelől viszont: a 9 pontos északírek nagyon meglógtak, ha pedig az egyelőre csak 1 pontos görögök is felébrednek az álmaikból, akkor ez a csoport könnyen drámai végkifejletet hozhat, hiszen itt vannak még a románok is. Azaz jelen pillanatban még öt csapat pályázik az első három helyre. Vagyis nem kalkulálniuk kell, hanem győzni Budapesten.

Dárdai: ne legyen „ébresztő”

Így van ezzel Dárdai Pál, a magyar válogatott ideiglenesen kinevezett szövetségi kapitánya is. „Csak a Jóisten meg a játékvezető veheti el tőlünk a győzelmet” – mondta a mérkőzés előtt, mármint, ha a játékosok betartják a szakmai utasításokat és fegyelmezettek maradnak. A kapitány a közönséget is figyelmezteti: ha már az első félidőben felhangzik az „ébresztő” rigmus a Puskásban, az aligha segíti a csapatot. Dárdai érve: a románok is vezettek ellenünk az első félidőben, a csapatnak mégis sikerült öszszekapnia magát Bukarestben.

Feröeren nem: az ottani az utóbbi évek egyik leggyengébb produkciója volt, vagyis a románok elleni Dárdai-láz egyelőre kissé alábbhagyott, normális fordulatszámon pörög. A finnekkel szembeni friss emlék egyébként nem túl kellemes: tavasszal Pintér Attila szövetségi kapitány bemutatkozó mérkőzése a finnek elleni vereség volt.

60%-os labdabirtoklás

Győrben a finnek sokkal jobban futballoztak a magyar válogatottnál (mellesleg ez volt az említett 1978-as Eb-selejtezős győzelem mellett második sikerük ellenünk), s Dárdai Pál is felhívta a figyelmet arra a tényre, hogy „a finnek átlagosan 60 százalékban birtokolják a labdát”. Láttuk Győrben. Szépen passzolgattak a megszeppent Pintér-fiúk között. Ráadásul – s most ismét Dárdait idézzük – „igazából bravúr lenne” ellenük a győzelem, mivel a játékoskeretük erősebb. Az Ajax (Moisander), a CSZKA Moszkva (Eremenko), a Chievo (Hetemaj), a Bröndby (Pukki) és a Malmö (Halsti) viszonylag erős csapatok. Nálunk komolyabb hiányzók nincsenek, leszámítva, hogy jobbhátvédként továbbra is a nem-jobbhátvéd Varga József az első számú jelölt. Gera Zoltán ismét szerepet kaphat, ezen kívül három újoncot avathat Dárdai: Poór Patrik (MTK), Forró Gyula (Újpest) és Simon Ádám (Videoton) még nem szerepelt a címeres mezben.

Az utolsó három hazai mérkőzésünkön egyébként egyszer sem nyertünk, és mindössze egy gólt szereztünk a finnek ellen (2001: 0:0, 2012: 0:0, 2014: 1:2), vagyis Dárdai jóslata igaz lehet: „csúnya meccs jön”. Reméljük, azért nem.