Teljesült a csallóközkürti futó százassal ékesített bostoni álma

Harminckilenc éves csallóközi futónk harmincöt éve cukorbeteg, 1982 óta inzulinnal oltja magát, 1996-tól naponta négyszer, azóta fut, 2003-tól maratonokat is. Ennek ismeretében még nagyobb fegyvertény, amit eddig elért. Százszor 42 195 méter van a lábában. És még a többi, ennél rövidebb verseny. Közben százötven előadást tartott a futás öröméről, még könyvet is írt maratoni élményeiről. Bostoni története egy külön fejezet az életében. „Ennyire csak az elsőt, a New York-it vártam – mondta Amerikába utazása előtt a magánfutó, akinek se edzője, se klubja, se menedzsere. Ő minden egy személyben. Szervez, hatodik éve futóversenyt is szülőfalujában, kopogtat, kilincsel, intézkedik, aztán a végén fut is. És nem keveset – Nagyon egyszerű emberek gyereke vagyok, mégis nagyon hálás vagyok szüleimnek. Bostoni futásomat is az öt éve fiatalon elhunyt édesanyámnak ajánlottam azért a szeretetért és törődésért, amellyel egyengette az életemet és segített hinnem abban, hogy valamirevaló ember vagyok.”

Büszke lehet arra, hogy maratoni futóként már eljutott 19 országba, Amerikában nyolcszor állt rajthoz, hét különböző helyen, Torontóban kétszer is. „Mégis Boston volt életem legnagyobb álma. Lehet hogy elfogultságom mondatja velem: létezik Boston és a többi maratoni. Kicsit csalódott vagyok, mert 3:30 órán belül akartam célba érni, de meleg volt, tűző napon futottunk, 25–27 fokos hőségben. A győztes kenyai ideje 2:09:36 óra volt, csak két színes bőrű jutott 2:10-en belülre, másokat is visszafogtak a körülmények – vázolta az ottani helyzetet. – Már a rajt is lenyűgözött, az amerikai himnusz után két vadászrepülő süvített el fölöttünk. Szinte a hasukat is láttuk, huszonöt méterre lehettek a földtől. Félelmetes és fantasztikus volt egyszerre. Sajátos üzenet a 2013-as bombatámadás után. Minden a biztonság jegyében történt, még a nadrágba is belenéztek, a szurkolók sem úszták meg szárazon, feleségemet is ki tudja, hányszor ellenőrizték. Kellemetlen volt, de minden a mi érdekünkben történt. A történelmi útvonalon futottunk, Hopkintonban volt a rajt, Bostonban a cél. Kétmillió ember szeme láttára, még a fákon is sokan lógtak. Egy életre szóló élmény volt a futás. Míg nem voltam Bostonban, mindig erről álmodoztam, az ottani futásom közben családomra, kislányomra, öcsémre, apura, legjobb barátomra, Bíró Attilára gondoltam. Lélekben velem voltak a bostoni kilométereken.”

Szlovákiából eddig hatvanhatan futották le legalább százszor a maratoni távot. Hodossy Péter a hatvanötödik a sorban, és az első a negyven éven aluliak között. „Maximális, amit eddig elértem. Tenyerén hordoz a jó Isten. Nem akarhatok ennél többet – hálálkodik a csallóközi futó. – Nem valószínű, hogy visszajutok valamikor Bostonba, de mindig hálával fogok emlékezni vendéglátóimra, Dálnoki Ádámra és családjára. Most az a célom, hogy minél többször lefussam a Kassai Békemaratont. Eddig tizenháromszor sikerült, 2004-től minden évben. Azt kívánom magamnak, hogy minél tovább húzhassam a vonalakat a kelet-szlovákiai verseny neve mellé, s minél hosszabb ideig legyen erőm, egészségem és kedvem a futáshoz.”