Távol Afrikától

„Afrikában azért sohasem lehet biztosra menni…”, „Habár Afrikában bármi elképzelhető…” A fenti idézetek a Nemzeti Sport január 21-i számában olvashatók. A cikk címe: Afrika kirabolta Európát.

Rejtély, hogy mivégre ez a lekezelő modor, amely a magyarországi futballnyelvben tipikusnak mondható. Vajon milyen tények támasztják alá, hogy bárki is ironikus hangvétellel taglalja az afrikai futballviszonyokat? Lássuk a FIFA világranglistáját, hiszen a fenti idézetek alapján azt hihetné a laikus olvasó, hogy szakadéknyi különbség tátong a magyar és az afrikai labdarúgás között. És lám: a különbség tényleg szakadéknyi, csak éppen ellenkező előjellel. Magyarország jelenleg a 70. helyen áll a világranglistán, Afrikából 14 ország is előtte van; Kamerun például a 23., Nigéria a 24. Nem is emlékszünk már, mikor volt ilyen előkelő helyezése utoljára a magyar csapatnak, ráadásul az Afrikai Nemzetek Kupája után Guinea és a Kongói DK is előzhet.

Vagy nézzünk egy másik tényállást: a Magyar Labdarúgó Szövetségnek jelenleg nincs elnöksége, a válogatottnak nincs szövetségi kapitánya. Mindez akkor, amikor sokan Eb-rendezésről álmodoznak. S ez nem egyedi eset, elég csak Deutsch Tamás és Kovács Attila 1999-es afférjára gondolni, amikor a kormány úrhatnám sportpolitikája miatt a FIFA kizárással fenyegette Magyarországot.

Sokan még mindig abban a tévhitben élnek, hogy a magyar futball tényező a világfociban, hogy legalább a presztízs megmaradt. Hát nem, sajnos nem. Mert miközben mi könnyes tekintettel zsolozsmázzuk az (egyébként minden tiszteletünket megérdemlő) Aranycsapat névsorát, és viccesnek találjuk azt a szót, hogy „Zimbabwe”, vagy éppen ironizálunk az „afrikai viszonyokon”, addig másutt – például Afrikában – egyszerűen csak dolgoznak, és futballjuk töretlenül fejlődik. (ktn)