Társa nélkül tért vissza a hegymászó

Jozef Kopold tavaly hegymászótársa, Marek Hudák nélkül tért haza himalájai expedíciójáról. A tragédia után weboldalán sok támogatásról, együttérzésről biztosító üzenetet kapott. Idén ismét merész himalájai expedícióra indult, ám ismét bekövetkezett egy tragédia. Vladimír Plulík eltűnése után az együttérző üzenetek mellett sok kemény bírálat is érkezett. A 28 éveshegymászó hazaérkezése után sajtótájékoztatón válaszolt a vádakra.

Baltoro Express - expresszgyorsan
Jozef Kopold és Vladimír Plulík május 21-én vágott neki a Baltoro Express expedíciónak, amely során expresszgyorsan, egy hónap alatt négy nyolcezrest akartak megmászni: a Gashembrum I-t és II-t, a Broad Peaket és a K2-t. Magát a mászást is expressztempóban képzelték el, húszkilós hátizsákok nélkül, alpesi stílusban, könnyedén, elegánsan, egy-egy csúcsot két nap alatt megjárva. „A nehézkes expedíciókat nem szeretem. Nem az én világom, hogy harminckilós hátizsákkal, több kilométernyi biztosítókötéllel induljunk útnak, és ha bármilyen apró probléma felmerül, gyorsan visszaforduljunk. Én úgy szeretek hegyet mászni, hogy gondosan kiválasztom az útvonalat, kivárom a megfelelő időjárást, aztán szinte felszaladok a hegyre“ - vall stílusáról Kopold. A Gasherbrum I és a Gasherbrum II esetében tökéletesen működött ez az elképzelés, és sokáig a Broad Peaken is minden nagyszerűen alakult…

A K2 volt az álom
Kopold jól tudja, mindenkit az a bizonyos nap, az a bizonyos eset érdekel. Mégis az elején kezdi a történetét - már csak azért is, mert az előzmények fontosak a Broad Peaki történések megértéséhez is. Hangsúlyozza, mind ő, mind Plulík kiváló erőnlétben érkezett Ázsiába. Gyorsan akklimatizálódtak, nagy kedvvel másztak. „A Gashembrum II csúcsán csak én voltam. Vlado nem jött velem, néhány száz méterrel a cél előtt visszafordult, inkábba K2-re tartogatta az erejét. Számára az volt az álom, mindig arról áradozott, milyen úton is érjük el a csúcsot, és az egész milyen nagyszerű lesz. Vlado tapasztalt hegymászó, aki tudja, mit csinál. Mindig maximálisan átlátja a helyzetet, felelősségteljesen dönt, és feleslegesen soha nem kockáztat“ - mondja Kopold. A múlt idő még nem jön a nyelvére.

„Találkozunk a csúcson“
Ahogy a két korábbi hegycsúcsot, Kopold és Plulík a Broad Peaket is villlámgyorsan akarta meghódítani. Éjjel kezdtek el mászni („A hó ilyenkor megfagy, nem kell térdig gázolni benne, és nincs is olyan meleg.“), és másnap délután háromra 4800 méter magasból 7600 méter magasra jutottak. Bár mindketten fittnek érezték magukat, az olvadó hó miatt mégis inkább visszatértek a 7200 méteren felállított sátraikba, és csak másnap, kipihenten indultak tovább. Sokáig együtt haladtak, közvetlenül a csúcs alatti sziklafalnál azonban szétváltak. „Vladónak nem volt sisakja, így ő a normál útvonalon ment tovább. Én már 50 métert haladtam a falon, utánam kiáltott, hogy ő nem arra jön, de nem adja fel, mivel nagyon jó formában érzi magát. Megegyeztünk, hogy a csúcson találkozunk, és aki előbb ér fel, fizet egy sört…“

Elvész a nyom
A két hegymászó mégsem találkozott a csúcson, Kopold este 9-re ért fel, csinált pár felvételt, majd 8000 méterre ereszkedett, és ott töltötte az éjszakát. „Életem egyik legnehezebb éjszakája volt. Szentségesen hideg volt, nem volt hálózsákom, rezsóm, semmin - meséli. - Nagy szerencsém volt, hogy nem lettek fagyási sérüléseim. Másnap folytattam az ereszkedést, láttam Vlado nyomait, láttam, hogy már ő is ereszkedik, úgy ítéltem meg, hogy másfél órával lehet előttem. Később elvesztettem a nyomát, de még nem gondoltam semmi rosszra, azt hittem, csak az olvadás miatt nem látom a nyomot. Aztán az egyik táborban az éppen ott lévő fehéroroszok mondták, hogy nem látták arra elhaladni, de mivel sokat voltak a sátorban, feltételeztük, hogy csak nem vették észre… Mikor visszaértem az alaptáborba, még mindig azt vártam, Vlado ott fog üdvözölni.“

Egy banális hiba
Nem így történt. Ekkor már Kopold számára is világos volt, társával valami történt, és egy nap pihenés után a keresésére indult. A többi expedíció is kutatott a szlovák hegymászó után, sikertelenül. A nyomok és a helyszín átvizsgálása után Kopold arra a következtetésre jutott, Plulík valahol megcsúszhatott, és a mélybe zuhant. „Egy hülye baleset, egy banális hiba lehetett. Nagyon kellemetlen terepen ereszkedett, kemény jégen mindössze tíz centis hóréteg - ha itt megcsúszik valaki, nagyon felgyorsul…“ - magyarázza Kopold, egyszer, kétszer, sokadszor, hiszen mindenkit ez a rész érdekel. És persze az, meg lehetett volna-e előzni a balesetet azzal, ha a két hegymászó együtt marad.

„Holttesteken át…“ „
Ezek hegyek, érthető?!“ - csattan fel ingerülten az addig nyugodt és érzelemmentes Kopold. „Ilyesmi egyszerűen megtörténik. Mindenhol megfelelően viselkedtünk, a döntéseinket visszamenőleg is helyesnek ítélem. De a hegymászás már csak ilyen, bárki odaveszhet, még az olyan tapasztalt és erős hegymászók is, mint Vlado Plulík“ teszi hozzá már nyugodtabban. Nincs irigylésre méltó helyzetben, folyamatosan támadják, arroganciával és egoizmussal vádolják. „Holttesteken át is csak megy a célja után.“ „Rettenetesen nagyképű, csak a csúcs érdekli, nem a társai.“ Ilyesmiket írnak névtelenül az expedíció weboldalán, ám a hegymászószövetség elnöke, Igor Koller nevét vállalva jelentette ki: „Kopold ezzel a hozzáállással veszélyezteti a társai és a sajátéleté is. Ez felelőtlenség.“ Mindenki magáért felel „Akik bírálnak, még sosem jártak 8000 méter magasban, és nem tudják, miről beszélnek - reagál a vádakra Kopold. - Ekkora tengerszint feletti magasságban már mindenki elsősorban magáért felel, és bármilyen óvatos is az ember, a veszélyeket nem lehet teljesen elhárítani. Nem gondolom, hogy veszélyeztetném a társaimat, és azt sem, hogy ezek után senki nem akarna velem útnak indulni. A szlovák hegymászóközösség nagyon kicsi, de vannak cseh, német, amerikai, francia barátaim… Egy viszont biztos. A további expedícióimról nem fogok naponta információkat küldeni. Ez nem kötelességem, csak jóakaratból csináltam eddig is. A fórumozás szerintem az internet prostitúciója. Amíg minden rendben megy, senki nem szól semmit, de történik egy baleset, és az emberek rögtön rávetik magukat, mint a hiénák…“ (Bőd Titanilla)