Talán fél a kellemetlen vereségektől?

Bár hivatalosan nem jelentette be viszszavonulását, minden jel arra utal, hogy soha többé nem láthatjuk a pályán a svájci Martina Hingist, egyszerűen azért, mert semmiféle motivációt sem érez a visszatérésre.

„Szomorú, hogy huszonkét évesen abba kell hagynom az aktív sportolást, de tényleg nincs más választásom. Voltak és vannak még álmaim, sajnos, azok is maradnak” – nyilatkozta a minap egy zürichi napilapnak.

Hingis pályafutása már évekkel ezelőtt, a Williams lányok és Jennifer Capriati előretörésével hanyatlani látszott (talán a 2002-es Australian Open-döntő volt az utolsó csepp a pohárban, amikor is meccslabdáról kapott ki Capriatitól), ráadásul az utóbbi években súlyos sérüléseket szenvedett (2001 októberében a jobb, tavaly májusban a bal bokáját műtötték meg), és hiába próbálkozott meg újra felvenni a kesztyűt vetélytársaival, rendre kudarcot vallott. Egyik régi ellenlábasa, Lindsay Davenport nemrégiben például arról beszélt, hogy szerinte Hingis egészséges, viszont fél a kellemetlen vereségektől, és ezért nem tér vissza.

Rátapintott a lényegre. A Swiss Miss mellett ugyanis elrohant az idő, mert miközben a női mezőny jelentős része fizikálisan rengeteget fejlődött (gondoljunk csak az orosz lányok előretörésére, vagy éppen Kim Clijstersére), ő megragadt ugyanazon a szinten, ahol évekkel ezelőtt volt, avagy hiába tud mindenkinél többet erről a sportágról, és hiába élmény nézni, ahogy játszik, erőben messze elmarad a többiektől. Ebben az évtizedben márpedig – sajnos vagy nem sajnos, ki-ki döntse el – ez a döntő faktor a női teniszben.

Hingis mindenesetre nem sopánkodik, mint mondotta, nem csupán a teniszből kereshet pénzt. „Lehetnék például tehetségkutató, hiszen annyira azért értek a teniszhez, hogy megállapítsam, mi rejlik a fiatalok kezében. Edzősködni? Na, azt nem. Ahhoz erőnlét kell. Nem azt mondom, hogy nekem nincs olyan, viszont egyórányi ütögetés után irdatlan fájdalmakat érzek a lábamban. Nem fogom tönkretenni magam” – jelentette ki a manapság Zürichhez közel, a külvilágtól kissé elzárkózva élő svájci leány.

Legutóbb négy esztendeje, az 1999-es melbourne-i Australian Openen nyert Grand Slam-tornát, a következő három évben „csak” a fináléig jutott ugyanott, a többi nagy versenyen pedig esélye sem volt a győzelemre. Erre emlékeznek sokan, nem pedig arra, hogy 1996 és 1998 között uralta a női mezőnyt, hogy öt GS-viadalon diadalmaskodott egyesben, és hogy összesen 209 hetet töltött a világranglista legelején, olykor bántóan nagy előnnyel.