Sztárok ellen a sztárrá válás útján

Zácsik Szandra magyar válogatott mezre vágyik „Hát igen, tényleg úgy volt, kiskoromban csak az edzést szerettem, a meccset már kevésbé. Nem emlékszem már, miért volt így, de szerencsére mára ez megváltozott” – kezdi nevetve a beszélgetést a Ferencváros tizenhat éves átlövője, aki már megszokta a nyüzsgő Budapestet. „Ezelőtt Vácon játszottam, de gyorsan beilleszkedtem a Fradiba is. Sokat segítettek a csajok, főleg Haris Kata.” A fiatal kapussal Szandra különösen jól kijön. „Természetesen ebben az is közrejátszik, hogy ő is szlovákiai. Együtt szoktunk hazautazni.” Haza, azaz Imelyre a meccsek sűrűségének függvényében jár a fiatal kézis, a bajnokság szünetében minden hétvégét otthont tölt, de „csúcs-időben” előfordul, hogy egy hónapig sem jut el szülőfalujába.

Görbicz nyomában

A kemény edzéstempó mellett az iskolára sem jut túl sok ideje a sportgimnázium diákjának. „Nem járok sűrűn iskolába, mert gyakran van délelőtt is edzés. Nehéz összeegyeztetni a sulit az élsporttal” – vallja be enyhe sóhajjal Szandra, de szerencsére a pályán nincs oka sóhajtozni. „Az edzőt, Németh Andrást nagyon szeretem, jó fej, és mindenben segít. Mivel még nagyon rutintalan vagyok, nagyon sok téren elkél a segítsége.” A szakvezető ráadásul nem csak segítőkész, de el is ismeri tanítványát, akiről kijelentette, Görbicz Anita óta nem látott ilyen tehetséget. Csak a rend kedvéért: Görbicz Anita a 2005-ös év legjobb kézilabdázója lett – nem csak Magyarországon, világszinten is. „Nagyon jólesett, hogy ezt mondta – árulja el Szandra, de gyorsan hozzáteszi: – Most már bizonyítani is kell.” A dicsérő megjegyzés a csapattársak figyelmét sem kerülhette el, de nem kell megijedni: „Irigységnek nyoma sincs, mindenki nagyon kedves.”

Az unokatestvér is csábítgatta

Szandrának tehát nincs oka megbánni nyári döntését, amikor a Győr hívó szava helyett a Fradi hívó szavára hallgatott. Pedig Róth Kálmán, a győri szakvezető még családi szálakat is bevetett, hogy megszerezze a kiszemelt játékost. „Unokatestvéremet, Kovacsicz Mónikát is megbízta, próbáljon rábeszélni arra, hogy a Győrt válasszam.” ĺgy viszont az unokatestvérek már „csak” a válogatottban játszhatnak egy csapatban. „Szeretnék magyar állampolgár lenni, már be is adtam a kérvényt. Mivel viszont a nyáron játszottam a szlovák nemzeti együttesben, ki kell hagynom két évet.” Szandra így egyelőre csak a tévében figyelheti Pálingerék teljesítményét. „Kár, hogy elrontották a németek elleni meccset” – állapítja meg szomorúan az Eb-szereplésről.

Cél a válogatottság

Az átlövőnek ezekben a napokban a szokottnál több ideje juthat akár a tévézésre, mivel épp könyökműtét után lábadozik. „Szerencsére nem kell sokat kihagynom. A januári BL-meccsen már játszom” – siet megnyugtatni a rajongókat, akik remélik, kedvencükből egyszer majd olyan klasszis válik, mint Radulovics Bojana. Nem véletlenül említjük épp a szerb származású kézilabdacsillagot, egykor ugyanis ő volt Zácsik Szandra példaképe. „Hát az nagy volt, amikor tavaly bekerültem az NB I-be, és egy csapásra a nagy sztárok ellen játszottam, akiket addig csak a tévében láttam” – tör ki Szandrából a felkiáltás. A jövőbeli terveit illetően viszont már sokkal visszafogottabb: „Hogy hol képzelem el magam öt év múlva? Nem is tudom. Legyek magyar válogatott, aztán majd meglátjuk...” Felületes szemlélő számára talán túlságosan és indokolatlanul szerény ez a kívánság. De ne feledjük – a magyar női kézilabda-válogatott stabilan a világ élvonalába tartozik, ebben az együttesben sok szép siker várhat az imelyi kézilabdás lányra.