Szokatlan szerepkörben

Salt Lake City. Bill Young soha nem gondolta volna, hogy a téli olimpia ideje alatt női táskákban fog kotorászni. – Én még a feleségem táskájába sem szoktam belenyúlni morgolódott a Salt Lake City-i játékok negyvenkilenc éves önkéntese, miközben egy újabbat vizsgált át az egyik belvárosi ellenőrző pontnál. A folyamatos kutakodásba belefáradt önkéntesből csak úgy áradt a panasz: az átvilágító kapuknál elhelyezett alacsony asztalok miatt túl mélyre kell hajolni a kontrollálás során, ami állandó hát- és derékfájást okoz. „Kollégája”, Rex Miller panaszkodás helyett rugalmas engedékenységgel könnyített a munkáján: egy idő után elege lett abból, hogy az újságírókat hosszú terelőúton vezesse ki az utcára az utaztatásukat szervező központból, inkább elnézte, hogy az egyébként is kényelmes, no meg szabálytalankodásra mindig hajlamos tudósítók az egyik falon tátongó lyukon távozzanak az épületből.

Az olimpia szervezői szerint a téli játékok sikere – ugyanúgy, mint eddig szinte mindig – részben az önkéntesek munkáján is múlik, mert megfizethetetlenül költséges lett volna, ha pénzért közreműködőket kell alkalmazni.