Szlovák visszhangok a vesztes bronzmeccs után

Zdeno Chára csapatkapitány: Nehéz szavakat találni. Nagy csalódás ez számunkra, melyet le sem tudok írni szavakkal. Jól játszottunk, de gyors gólokat kaptunk. Hibákat követtünk el, és fejben nem győztük.

Pavol Demitra: Ezt a meccset mi magunk vesztettük el. Amikor 3:1-re vezetünk, nem hagyhatjuk, hogy leküldjék a pályáról a játékosunkat. Egyrészt büszkének kell lenni arra, amit eddig elértünk, másrészt hihetetlen, hogy így veszítsünk. A negyedik hely senkit sem érdekel. Negyediknek lenni olyan, mint utolsónak lenni. Ez a hiba életünk végéig dühíteni fog bennünket.

Žigmund Pálffy: Nagy csalódás ez számunkra. Ezek az érzések talán egész életünkben bennünk lesznek. Az emberhátrányban játszott idp nagyon sok erőnket elvett. A srácok, akik emberhátrányban játszottak, nagyon kimerültek. A bírók néha akkor is fújtak, amikor nem kellett volna, ez gyakorlatilag a bronzérmünkbe került. Az ember lassan már hozzá sem érhet az ellenfélhez, ha nem akar lemenni a pályáról.

Michal Handzuš: Talán ez volt az utolsó alkalom, hogy így, ebben a formában oltunk együtt, és meg akartuk mutatni. Nem is tudom, mit mondjak. A világbajnokság még nagyon messze van, azon még nem gondolkodunk. Még 3:4-nél is bíztunk abban, hogy egyenlítünk. Nem sikerült.

Branko Radivojevič: 3:1-re vezettünk, a kezünkben volt a meccs. Mit is mondhatnánk… Aztán három gólt kaptunk. Gyakorlatilag megmagyarázhatatlan, ami történt. 20 percre coltunk a bronzéremtől.