Szimulálás: a futball jobbat érdemel

Néhány éve még ujjal mutogattak rá, és az interneten darabokra szedték Neymart, amiért annyit potyogott, mára viszont a színészkedés már annyira nem téma, miközben a helyzet tovább romlott. Úgy tűnik, a játékosok már kevésbé vannak kiakadva egy-egy szimulálás láttán, s ennek minden bizonnyal az az oka, hogy a jelenség (sajnos) oly régóta a futball szerves része, s az évek során globális jelenséggé terebélyesedett. A futballisták fiatalabb generációja kénytelen egy ilyen megtévesztéses sportban felnőni, és így megőrizni a sportolói méltóságot valódi kihívás. Gondoljunk csak bele: valószínűleg nem jut eszünkbe olyan ma is aktív focista, akit ne láttunk volna legalább egyszer szimulálni, azaz a játékvezetőt a saját maga és csapata érdekében becsapni.

Magáról a szimulálásról mint a fociban megszokott jelenségről megállapítható, hogy általában akkor történik, amikor a fault színlelése valószínűleg nagyobb jutalmat hoz, mint amekkora a lehetséges büntetés. Egy 2011-es kutatás az európai futballban megfigyelt szimulálás tendenciáit vizsgálta, s a 169 beazonosított színlelési esetnél azt állapították meg, hogy a szimulálás esélye jelentősen megnő, hogyha a játékos közel van az ellenfél kapujához, illetve hogyha az állás döntetlen. Szintén megfigyelték, hogy a szimulálás gyakoribb volt azokban a ligákban, ahol kevésbé büntetik, vagy könnyebben bedőlnek neki. 

Kevés az eltiltás

Sikerült-e orvosolni a problémát? A játékvezetőnek ma már jogában áll sárga lappal büntetni a játékost, hogyha az sérülést színlel, vagy eljátssza, hogy faultolták. Ezentúl lehetőségük van futballszervezeteknek kétmeccses eltiltással sújtani a szimuláló játékost olyan esetben, hogyha a színészkedés által tizenegyest vagy piros lapot harcolt ki. Az eltiltás csak akkor lehet opció, hogyha a bíró a meccsen nem vette észre a szimulálást, azaz sikeresen becsapták őt. 

Ahhoz képest, hogy például a Premier League-ben az eltiltásos szabály már negyedik szezonját éli, megdöbbentően kevésszer, csupán kétszer alkalmazták, de azt is még a 2017/18-as szezon első felében. Azóta mintha elfelejtették volna, hogy valójában lenne szabályszerű megoldás visszaszorítani a problémát. Eközben hétről hétre dőlnek el meccsek olyan tizenegyesekkel, melyeket „puhány” faultokra fújnak be.

A szimulálás általános ismertetőjelei a következők: jelentős időbeli különbség van a kontaktus és az esés között; a játékos „feldíszíti az esést” vagy nagyobbat esik, esetleg tovább forog a földön, mint szükséges; a játékos más testrészét fájlalja, mint amit ütés ért. Szimulálásnak pedig az számít, hogyha a játékos sérültnek tetteti magát, vagy eljátssza, hogy faultozták.

Di María esete

Ezen szempontok figyelembevételével vettünk alaposan szemügyre 10 meccset (4 Premier League-, 3 Bajnokok Ligája-, 2 Európa-liga- és egy spanyol ligás mérkőzés). Összesen 91 incidenst sikerült beazonosítani, bár az érték nem feltétlenül pontos, hiszen a szimulálás már annyira beleivódott a sportba, hogy több lehetséges incidenst nem is játszottak vissza. 

A PSG–Leipzig BL-csoportmérkőzéssel kezdődött a vizsgálódás, s 10 percbe sem telt, hogy a szimulálás rányomja bélyegét a meccsre. Ángel di María nyerítve esett térdre a tizenhatoson belül a lipcsei védővel való minimális kontaktus után. Az argentin támadó a tizenegyest jelző sípszó után még nagyjából fél percig feküdt a földön, természetesen semmilyen fájdalma nem volt. Szinte csodálkozó arcára két-három szögből is alaposan ráfókuszált a kamera, hogy megmutassák, miképp viselkedik a „gaztevő” a bűntett után. Meglepetésre a játékvezető nem használta a VAR-t, hogy visszanézze az esetet. Neymar, aki egyébként szintén „elpotyogott” néhányszor a 90 perc alatt, értékesítette a tizenegyest, s végül ez döntötte el a mérkőzést (1:0). 

Ismétlődő jelenségek

Hogy a szimulálás jelen van a futballban, az vitathatatlan. Konkrét esetek elemzésével 10 meccsen keresztül azonban sikerült megfigyelni néhány rendszerességet. 

A BL-ben a Mönchengladbach könnyedén, 4:0-ra legyőzte a Sahtar Donyecket, és az egyoldalú eredmény mintha hatással lett volna magára a szimulálásra is. A 90 percnyi játékidő alatt ugyanis 4 esetet sikerült összesen megfigyelni, és abból is 3 még az első 20-25 percben történt, amikor kiegyenlítettebb volt a küzdelem, és úgymond mindkét csapat esélyes volt. Miután a Borussia 3:0-ás előnyre tett szert, és már magáénak tudhatta a mérkőzést, a játékosoknak eszükbe sem jutott szimulálni, és mindkét fél önfeledten futballozott. A második félidőben egyetlen színleléses eset volt. 

Szintén ismétlődő jelenségnek mutatkozott a következő sablon-szituáció: a szélső játékos a labdával nem képes haladni előre, s ezért kénytelen visszafordulni. Az ellenfél akár kettesével, hármasával is nyomás alá helyezi a labdát birtokló játékost, aki kezdi veszélyben érezni magát. Ahogy közelebb kerülnek hozzá, és blokkolják az egyes passzlehetőségeket, a játékos egyszerűen lefedezi a labdát, mert tudja, hogy a hátulról, esetleg oldalról érkező legkisebb kontaktusra lefeküdhet, és megkapja a faultot. A bírók valószínűleg nem mernek nem fújni, hiszen ha ilyen helyzetben labdát veszt a szélső, és az ellenfél ziccerbe kerülne, az „áldozatul esett” csapat nyilván jogtalanul, de kiakadna.

Az is többször megtörtént, hogy egyszerű körbeadogatásnál, amikor mindkét csapat rendes felállásban van, és nem érvágás a labdavesztés, egy-egy játékos feldobta magát, miután leszerelték, de ahogy a bíró jelezte, hogy nincs szabálytalanság, felkelt a színlelő. Ez tipikusan olyankor történt, amikor a labdabirtoklás tétje viszonylag alacsony volt. Ilyenkor a kontaktus már mindjárt „nem fájt annyira”.

Arra rámutatni, hogy a futballisták állandóan, még a fájdalommentes faultra is üvöltenek, már nemhogy nem meglepetés, hanem igazi közhely. Viszont ez is egy olyan jellemzője lett a világ talán leghíresebb sportjának, hogy már sajnos nem is esik róla szó, legalábbis nem elég. 

Sárga szimulálásért

Arturo Vidal szimulálása volt az egyetlen a 91 feljegyzett esetből, amikor sárga lappal büntették a játékost. A Real Madrid ellen játszott az Internazionale, Vidal a tizenhatoson belül készült kapura rúgni, Raphaël Varane viszont tökéletes időzítéssel pöckölte el a labdát előle, és Vidal pedig félig-meddig mintha egyszerre a földet és Varane lábát találta volna el, melyet követett a földre hasalás. Anthony Taylor játékvezető felmutatta a sárga lapot Vidalnak, aki a teljes mértékben szabályos szerelés ellenére olyannyira ráförmedt a bíróra, hogy rögvest kiharcolta saját magának a második sárgáját, s így ki kellett állnia.

Puhány La Liga

Hogy a spanyol első osztály puhányabb, mint mondjuk az angol, az köztudott. Bár egy meccsből nyilván nem lehet globális következtetést levonni, nem meglepő, hogy épp egy La Liga-meccsen sikerült összeszámolni a legtöbb szimulálás-incidenst (19). Itt kisebb kontaktusokra nagyot estek a játékosok. A friss spanyol ligás élmények akkor nyertek értelmet, amikor egyből ezután kezdődött az Everton–Leeds PL-találkozó. Rögtön az első percben egy elsöprő szereléssel vitték ki láb alól a Leeds támadóját, de mivel a belépő szabályos volt, nem volt semmiféle üvöltés, földön hempergés – míg a spanyol ligában valószínűleg lett volna. 

Az érem másik oldala

Mindennek ellenére hiba volna a szimulálást egyoldalúan megközelíteni. Szükséges azt is figyelembe venni, hogy amikor a játékos labdát vezet vagy éppen rúgni készül, a koordináció és motorika nem éppen úgy működik, mint pl. amikor a rögbijátékos tojással a kézben ütközésre kész. Lábakkal irányítani a labdát nagy koncentrációt igényel, és egyértelmű, hogy ilyenkor külső hatásra a játékos is könnyebben elveszti az egyensúlyát. Egyszerűen mondva nem véletlen, hogy a focisták miért esnek el olyan „könnyen”. Ez viszont nem ad arra okot, hogy minden akasztásnál, lökésnél valaki eljátssza a hattyú halálát. 

De mégis mi lenne a megoldás erre? Valójában már létezik, és a szabályzatnak is a része. Igazán jó lenne látni, hogy alkalmazzák is, mert bizony nagy szükség van rá. Sárga lapok jogos kiosztásával, illetve észre nem vett eseteknél utólagos eltiltással pár hét, netán hónap alatt ki lehetne irtani ezt a káros fenomént, mivel a szimulálás igenis tudatos tevékenység. Szeretett sportunk, a futball jobbat érdemel.