Szezonértékelő: az üres lelátók is elloptak néhány fontos pontot a DAC-tól

Pazar kezdés után a szezon vége felé elfogyott a lendület a DAC játékából, de összességében a dunaszerdahelyiek szereplésére semmiképp sem lehet panasz: két ellenfelükön is túljutottak az Európa-ligában, a bajnokságban pedig a második helyen állnak úgy, hogy novemberben a Slovan loholt utánuk.

Álomszerű hetek

Örömfoci, szemet gyönyörködtető játék, ötletes támadásvezetések, rengeteg lőtt gól, nagyszerű egyéni teljesítmények – az első négy bajnoki fordulóban a DAC lemosta a pályáról a MOL Arénában a szeredieket és a nyitraiakat (6:0), fontos három pontot hozott el a kellemetlen ellenfélnek bizonyuló Pohronie otthonából (2:1), majd az első komolyabb próbatételt, a nagyszombatiak elleni hazai rangadót is sikerrel vette (2:1). 

Bernd Storck a szezon elején nem véletlenül hangoztatta, mennyire szerencsés körülmény, hogy még az előző szezon végén átvehette a csapat irányítását, így volt ideje megismerkedni a játékosokkal, és a rövid nyári felkészülést már együtt abszolválhatták. A DAC augusztusban egy rendkívül jól szervezett csapat benyomását keltette, amely fáradhatatlanul hajszolta az újabb és újabb gólokat, és általában már 0:0-s állásnál is csak az volt a kérdés, hogy Divkovic, Kalmár vagy Ramírez mikor mattolja az ellenfél kapusát.

Az Európa-ligában is minden klappolt: az izlandi Hafnarfjördur és a Jablonec legyőzésével a dunaszerdahelyiek bejutottak a selejtezők harmadik fordulójába. Itt külön érdemes hangsúlyozni, hogy a DAC nem kiemeltként érte el ezt a bravúrt, tehát papíron mindkét ellenfele erősebb volt. A pályán persze megmutatkozott, hogy ez a Hafnarfjördurra egyáltalán nem igaz, de a Jablonec kiejtése, akárhogyan is nézzük, komoly fegyvertény volt. Ráadásul a cseh csapat ellen egy olyan mérkőzésen diadalmaskodott a DAC, amelyről még hosszú évekig beszélni fognak. A hosszabbítás után kiharcolt 5:3-as győzelmet azonban a járványügyi korlátozások miatt csak néhány újságíró láthatta a helyszínen, a szurkolók a stadion mellé, illetve a tévéképernyők elé szorultak.

Amikor valami megtört

Az EL-selejtezők harmadik fordulójában a LASK Linz rendkívül súlyos, 7:0-s vereséget mért a DAC-ra, amely így befejezte szereplését a nemzetközi porondon. Bár a LASK erejét jelzi, hogy ezután a playoffban a Sportingot is lelépte 4:1-re, majd a csoportkörben háromszor is győzni tudott, ennek ellenére ijesztő volt látni, ahogy a bajnokságban minden mérkőzésen domináló dunaszerdahelyieken különösebb erőfeszítés nélkül gázol át egy osztrák élcsapat. Szerencsére Kalmárék remekül reagáltak a pofonra, és pár nappal később már magabiztosan verték a trencsénieket (3:1). Csakhogy ezt egy meglepően sima zsolnai vereség (1:4) követte, a szurkolók pedig itt olyat láttak, amit a bajnoki szezon során addig egyszer sem: fásultságot és tanácstalanságot, súlyos egyéni hibákkal fűszerezve. Ráadásul a zsolnaiak pontosan azzal a pofonegyszerű stratégiával találtak fogást a DAC-on, mint korábban a LASK – de erről kicsit később...

Ezután egy kötelező nagymihályi győzelem után a Slovan elleni csúcsrangadó következett, amely 1:1-es döntetlent és gyengébb színvonalú játékot hozott. A DAC gyakorlatilag az egész mérkőzésen aktívabb volt legnagyobb riválisánál, a helyzetek számát tekintve is sokkal közelebb járt a győzelemhez, így az egy pont miatt mindenkinek volt egy kis hiányérzete – még annak ellenére is, hogy a dunaszerdahelyiek megtartották első helyüket a tabellán.

A Pohronie elleni csalódást keltő döntetlent (0:0) két rendkívül fontos idegenbeli győzelem követte: egy minden szempontból minimalista diadal a nyitrai fagyban (0:1), majd egy kifejezetten meggyőző 2:0-s siker Nagyszombatban. Visszatekintve talán az lett volna a legjobb, ha az őszi szezon a Spartak elleni sikerrel véget ér, de sajnos még decemberre is maradt pár forduló...

Az év utolsó hónapja ugyanis meglepően rosszul sült el a DAC számára: előbb a rendkívül motiváltan, sőt, gyakran kifejezetten agresszív szerediek győzték le Storck csapatát 1:0-ra, majd az okosan és fegyelmezetten játszó aranyosmarótiak távoztak megérdemelt három ponttal a MOL Arénából (1:3). A gyengébb decemberi teljesítmény egy rózsahegyi döntetlennel folytatódott (1:1), és bár az utolsó fordulóban sikerült hozni a kötelezőt a Senica (2:0) ellen, ekkor már érezhető volt, hogy a DAC-ra nagyon ráfér a téli szünet.

Ki mit nyújtott?

Állandó beszédtéma a DAC-szurkolók között, hogy mi romlott el a szezon vége felé: kiismerhető és leolvasható lett a csapat taktikája? A kevés rotálás miatt elfáradtak az alapemberek? Vagy egyszerűen csak néhány játékos kiegyensúlyozatlan formája miatt gyengült a csapat szereplése?

Mindegyik állításban van igazság. Storck vállaltan ragaszkodik egy bizonyos játékstílushoz, amihez minden körülmények között próbálnak hűek maradni a játékosok. A német tréner ugyanazzal a felfogással küldi pályára a játékosokat a Slovan és a Pohronie ellen is. Storcknak majdnem mindegyik posztra van egy egyértelmű első számú embere, így a felálláson csak akkor változtat, ha eltiltás vagy sérülés szól közbe. Ennek hátránya, hogy a perememberek sosem kerültek igazán játékba, és nem tudtak annyit hozzátenni az eredményekhez, mint kellett volna. 

Ami a játékosokat illeti, kapusposzton nincs gond. Végy egy jó kapust, tartja a mondás, és ez Jedlička személyében a DAC-nak megvan. Jedlička előtt viszont már más a helyzet: nem mi leszünk sem az elsők, akik leírják, hogy az őszi DAC-nak egyértelműen a belső védőpáros volt a legsebezhetőbb pontja. Míg a Jablonec elleni 5:3-as győzelem után a fantasztikus eredmény miatt még sokan elsiklottak Kružliak és Müller gyengébb teljesítménye felett, a LASK Linz (7:0) és a Žilina elleni (4:1) vereségek után már több portálon, podcastben és szurkolói fórumon is sokan megtalálták a szlovák–német párost. Mint kiderült, Kružliak és Müller pofonegy-
szerűen zavarba hozható a hosszabb, beívelt labdákkal, és ezt a LASK elleni vereség óta legalább féltucat (köztük több kifejezetten szerény képességű Fortuna ligás) együttes is felismerte. Emellett gyorsaságuk, fizikumuk és játékintelligenciájuk szintén elmarad a kívánt szinttől. Eszünkben sincs őket hibáztatni az első hely elvesztése miatt, csak megjegyezzük: nem egy életbiztosítás ez a hátsó alakzat. 

A két alternatíva, Beszkorovajnij és Malý többször is kapott lehetőséget a bizonyításra a szezon során, de egyelőre ők sem tűnnek megoldásnak a védelmi gondokra. Utóbbi játékost azért semmiképp se írjuk le: Malý 19 éves, tehetséges, szép karrier várhat rá.

A két panamai szélsőbekk, Blackman és Davis összességében nagyon erős augusztust és szeptembert produkált, de azóta mintha kicsit ők is visszavettek volna a tempóból, cseréik, Sommer és Méndez pedig nem jelentenek konkurenciát számukra.

A középpályán a nagy teherbírású Schäfer András rövid idő alatt hatalmas fejlődést mutatott be a DAC-ban, és bár az utóbbi két hónapban pár alkalommal ő is beleszürkült a mezőnybe, így is a csapat egyik legfontosabb láncszemévé vált. Ugyanez igaz Andrija Balicra – megkockáztatjuk, hogy az egész őszi szezont figyelembe véve a csupa szív horvát középpályás nyújtotta a leginkább kiegyensúlyozott teljesítményt a keret tagjai közül. Játékintelligenciája kimagasló, Schäferhez hasonlóan az ő nyári leigazolása is remek húzásnak bizonyult a vezetőség részéről. Kalmár Zsolt őszi teljesítményében is előfordultak kisebb megingások, de a csapatkapitány rendre igazi vezéregyénisége volt a csapatnak, és ez nem csak a kulcsfontosságú góljai miatt állítható.

A középpályán az egész őszi szezon során érezhetően volt egy hiányposzt, amit januártól várhatóan a felépült Vida Máté vesz majd birtokba. Az elmúlt időszakban azonban Sidney Friede, Sebastián Nebyla és Andrej Fábry sem tudta megvetni a lábát a kezdőcsapatban, holott mindannyian megkapták a lehetőséget Storcktól. A legígéretesebb peremembernek Sainey Njie tűnik, de a fiatal gambiainak is rutint kell még szereznie.

Bár a betömörült védelmek meccsről meccsre nagyon komoly kihívás elé állítják a DAC támadóit, Divkovic jó formában futballozta végig a szezont, fontos gólokat lőtt, és Eric Ramírez fejlődése is figyelemfelkeltő – elsősorban ami a mezőnymunkát illeti. Talán csak a nyáron igazolt Ion Nicolaescu kapott meglepően kevés játékpercet Bernd Storcktól...

Egyelőre a német tréner további két igazolása, Niklas Sommer és Yohan Andzouana – finoman fogalmazva – nem váltotta meg a világot.

Összességében a DAC úgy kezdheti a tavaszi szezont, hogy reális esélye van a bajnoki címre, de ennek eléréséhez úgy tűnik, pár dologra még szükség lesz: egy vezéregyéniségre a védelembe, egy kicsit hosszabb cserepadra, és persze nem utolsósorban a szurkolókra, hiszen ha valamiben biztosak lehetünk, akkor az az, hogy az ellenfelek mellett az üres lelátók is elcsentek pár pontot a DAC-tól.