Sosem felejtem el azt a 9,85-ös gyűrűgyakorlatot

Együtt néztük Nagy Tímea aranyát, a vízilabda-válogatott meccseit, ahogy Kemény Dénest bedobják játékosai a medencébe, vagy ahogy Bárdosi Sándor a török Hamza Yerlikaya ellen erősen vitatható módon elvesztette az ötkarikás döntőt. Sosem feledem, mikor a kajak-kenu versenyeket rendre elhalasztották az erős szél miatt, és egy órával később apukám keltett, hogy most már indulnak a futamok. Majd aranyat nyert Kolonics György vagy Pulai–Novák kenupáros. Pulai Imre nyilatkozata is a fülemben cseng, mikor hatalmas mosollyal szinte mindenhol elmondta, hogy igazából ő lett az első, Novák csak második, sőt talán harmadik, mert a lengyel hajóban Baraszkiewicz is megelőzte őt.

Szó szerint tudom idézni a Csollány Szilveszter gyűrűgyakorlata utáni kommentárt is. A leugrása után így hangzottak a mondatok: „Meg kell, hogy legyen. Meg kell, hogy legyen. Mert ha nincs meg, akkor nincs igazság! – majd miután bemutatták a feszülten várakozó riválisait, többek között a görög Dimosztenisz Tambakoszt, akinek a nevét szintén nem felejtem, jött a felkiáltás – 9,85! Csollány Szilveszter olimpiai bajnok!”

A hétfőn elhunyt tornász gyakorlatai közben tudtam meg Méhes Gábor kommentátortól, hogy mi az a támaszülőtartás, hogy a fecske nem csak egy madár, és hogy Szent Péterről nem csak a hittanórán hallhatok. Ezek a pillanatok voltak, amelyek örökre megszerettették velem a sportot, és így elindultam azon az úton, aminek köszönhetően ma ezt a cikket írhatom.

Mikor kiderült, hogy a Szilas becenevű sportember kórházban van, sőt lélegeztetőgépre került, számos korábbi interjúját elolvastam és megnéztem a róla szóló videókat. Ekkor értettem csak meg, hogy mit jelentett a „Mert ha nincs meg, akkor nincs igazság!” mondat. A 2000-es olimpia előtt néhány évvel még a nehéz természete miatti eltiltása után egy amerikai gyorsétteremben dolgozott és mellette edzősködött. Egy, pontosabban két álma rángatta őt vissza a tornaterembe, ahol újra motivációt talált és a csúcsra érhetett. Hihetetlen, min ment végig roppant sikeres pályafutása során, hogyan lett olimpiai-, világ- és Európa-bajnok. Majd került újra a padlóra, hiszen az aktív évei után sajnos nem találta a helyét, és szinte minden rosszul végződött, amibe belefogott.

Vélhetően ő is gyakran gondolta akkor, amit én most: Nincs igazság. Hogy miért? Mert végignézve a Sydney-ben érmet szerzők névsorát, rájöttem, hogy már nincs velünk hosszabb ideje Kulcsár Anita és Kolonics György, valamint az utóbbi két évben Benedek Tibor, Igaly Diána és most már Csollány Szilveszter is elhunyt. Pedig nekik még itt lenne a helyük...