Sorozatban harmadszor döntősök a komáromi kosarasok

Nagyjából ennyit a puszta tényekről. Mert aki ott volt kedden kora este a komáromi sportcsarnokban, az nem adatokra és számokra fog emlékezni, hanem valami elképesztő atmoszférára. Élmények, érzelmek és lúdbőrözés a köbön, néhány pillanatképben.

Brutális hangerejű dobolással és folyamatos énekléssel indult a meccs a zsúfolásig telt lelátókon, mintha már a kezdő sípszó azt jelezte volna, ünnepelni kell, hiszen a komáromiak továbbjutnak. A kassaiak hat percig tudták magukat meggyőzni az ellenkezőjéről, de 10:10 után a komáromiak elléptek kilenc ponttal, és onnantól nem volt megállás.

Időnként olyan hangorkán söpört végig a csarnokban (és nem csak a vendégek időkérései pillanatában, amikor már-már megszokott a decibelrobbanás), hogy az ember fél szemmel magát az épületet is figyelte, bírják-e a falak az effajta terhelést. A komáromi játékosok pedig szinte önkívületbe kerültek a lelátóról sugárzott hatalmas pozitív energia nyomán, bátor megoldásokat, egy-egyezéseket is a lehető legtermészetesebben felvállalva.

Lehet, a szezon közben edzőt buktató vendégek picivel jobb mentális felkészítés mellett maguk is profitálhattak volna a karneváli légkörből, ehelyett azonban összeroppantak. Míg a meccs első felében a tőlük megszokott hibátlan büntetőzést hozták, addig a folytatásban már majdnem minden hatost kiordított a gyűrűből a hazai tábor.

Pedig a 15. percben az ő gyomruk is összeszorult: a sérült csapatkapitányt, Sinisa Bilicet egyébként is nélkülöző komáromiak egyik legjobbja, kezdő centere, Wayne Langston (elég szigorúan) megkapta második technikai faultját, azaz számára véget ért a mérkőzés. Két stabil, magas ember nélkül 25 (!) percen át, villant át a szurkolók agyán – de nem a komáromi játékosokén. A kiállításkor 12 pontos volt az előnyük, ezt a negyed végére 17-re növelték, s a határ valóban a csillagos ég volt. Nemhogy kettőzött erővel, annál sokkal nagyobb akarással kosaraztak a komáromiak támadásban és védekezésben is. Egy félidő alatt 21 (!!!) pontot kapni a kassaiaktól, összességében pedig 95:54-re nyerni ellenük, álomszerűnek, egészen valószerűtlennek és kedd estig lehetetlennek tűnt.

Richard Ďuriš vezetőedző szerint is. „Ami ma történt, az valami elképesztő, hihetetlen. Az egész szezonban kitartottunk elképzelésünk mellett, azért, hogy ilyen pillanatokat átélhessünk. Óriási próbatétel volt, hogy két alapjátékosunk nélkül kellett játszanunk, de helytálltunk, mert tényként kezeltük ezt, nem akartunk kifogásokat keresni, a pályán kell bizonyítani. Nagyon örülök, hogy bejutottunk a döntőbe, ahol kezdettől úgy gondoltam, hogy helyünk van” – nyilatkozta a meccs után Ďuriš.

A komáromiak valóban ihletett napot fogtak ki, de remek teljesítményük mellett az egész közeget nagy dicséret illeti. Kezdve a Komáromi Napokon belül megtartott ünnepléssel, amikor hatalmas tömeg éljenezte a nagyszínpadra felsorakozott Alpok–Adria-kupa-győztes kosarasokat, a szpíker megszokott, meccs előtti magyar nyelvű beköszönésén át egészen az olyan apróságig, mint hogy a félidei szünetben a meccset közvetítő tévének nyilatkozó Roman Vidót – aki a villáminterjú miatt kimaradt a csapatot az öltözőbe vonuláskor kísérő tapsviharból – külön megünnepelte a drukkerhad, mikor társai után kocogott.

Méltó jutalom lett mindezért az Eurovia SBL döntője, amely szombaton Pozsonyban rajtol az Inter ellen.