„Sokat gondolkoztam...”

Szikora György féléves szervezési munka után ismét leült a kispadraSomogyi Tibor felvételeMikor döntötted el, hogy visszatérsz a kispadra?

Már november elején, amikor is több ajánlatot kaptam...

Sokan már elkönyvelték, hogy hatodszor is a DAC edzője leszel, mivel Dunaszerdahely jóval közelebb van Pozsonyhoz, mint Rimaszombat. Aztán mégis a gömörieket választottad. Miért?

Erkölcsi kötelességemnek éreztem, hogy el kell vállalnom a csapat irányítását. Nagyon sokat gondolkoztam az ajánlaton, a végső döntésnél sokat jelentett a főszponzor iránti bizalom és a jó, korrekt kapcsolat.

Ősszel – igaz, a lelátóról – láttad a rimaszombatiak valamennyi mérkőzését, s az ellenfeleket is ismered. Ezek után nem lesz nehéz összeállítani a csapatot.

Annak örültem volna a legjobban, ha nem változik a keret. Sajnos, négyen is távoztak, de remélem, sikerül megszereznünk a kiszemelt futballistákat, s legalább olyan erős csapatunk lesz, mint az első felvonásban volt.

Egyszer már ültél a gömöriek kispadján, akkor a hazai meccseken szinte mindig 8-10 000 néző szurkolt a lelátókon. Gondolsz-e néha-néha ezekre az élvonalbeli összecsapásokra?

Természetesen! Főleg a nagyszombatiak elleni szenzációs győzelemre, amit a zárófordulóban arattunk a bajnokjelölt ellen. Szinte naponta lejátszódik előttem a Spartak elleni drámai hajrá.

A szurkolók – de nem csak ők – azt várják tőled, hogy védenceid kiharcolják az élvonalba jutást.

Rossz tréner lennék, ha nem bíznék a feljutásban. Nem titkolom, én is az első helyet tűztem ki célul. Ehhez azonban megfelelő játékosok kellen(én)ek. Ha sikerül leigazolnunk a kitippelt labdarúgókat, s ha tavasszal is számíthatunk támogatóinkra, akkor valóra válhat a nagy álom. Elvégre a hárompontos hátrány könnyen ledolgozható.

Mire számíthatnak a játékosok a téli alapozás során?

Kemény edzésekre, sok futásra, mivel jó erőnlét nélkül nem lehet eredményes egy csapat. A hazai tréningek után hétfőn négynapos bajmóci edzőtáborozásra utazunk, majd zsinórban következnek az előkészületi mérkőzések.