Sok passz – semmiért

KISS TIBOR NOÉ

A Bajnokok Ligája elődöntőjének odavágóján a nemzetközi klubfutball egyik klasszikus párharcának újabb felvonását láthattuk, amelyen a Real Madrid 1:0-ra legyőzte a Bayern Münchent. A statisztikák alapján akár a Bayern München is győzhetett volna, hiszen többet birtokolta a labdát (64:36), többször próbálkozott kapura lövéssel (12:8), több szögletet rúghatott (15:3) és több pontos passzt mutatott be (701:270), csakhogy (s ezt a passzfetisiszták kedvéért egyre gyakrabban le kell írnunk) a futballt gólra játsszák. Abból pedig a Real Madrid eggyel többet szerzett.

A bajor csapat játékosainak passzolgatása eleinte nyomasztó mezőfölényt hozott, a mérkőzés elején a hazaiak a saját szurkolóik előtt is megszeppent ifiként viselkedtek. De Xabi Alonsóék hamar levetkőzték lámpalázukat, sőt, a 19. percben az első kapura tartó lövésükből gólt is szereztek. Amíg a Bayern csak tili-tolizott, addig a Real az első adandó alkalommal megindult a kapu felé, és Fabio Coentrao parádés centerezése után Karim Benzemának csak az üres kapuba kellett begurítania a labdát.

Ezután minden ugyanúgy folytatódott tovább, a Bayern-focisták kényelmesen adogattak, a Real Madrid játékosai magabiztosan védekeztek. Túl sok izgalom nem maradt a hátralévő időre. Luka Modric hibája után kimaradt egy hatalmas Bayern-ziccer, Mario Götze közeli lövését Iker Casillas nagy bravúrral védte. A másik oldalon több helyzetecske adódott, de Cristiano Ronaldo ezúttal nem találta magát. Ami nem is csoda: Carlo Ancelotti szerint a sérüléséből felépülő játékos csupán ötvenszázalékos erőállapotban volt. Ez látszott rajta.

Pep Guardiola forradalmasította a futballt a tiki-takával, ez kétségtelen. Azonban ez a kispályás focit idéző adogatás olykor kimondottan álmosító. Néha úgy tűnik, hogy a tiki-takázó csapat is elszenderedik a saját stílusától. Nincsenek igazi ritmusváltások, nincsenek változatos támadásfelépítések – csak passzok, passzok, passzok, orrvérzésig. Nincs igazi küzdelem, Guardiola csapatainak játékosain nem érződik, hogy hajlandók lennének megdögleni a sikerért. Márpedig a futballt azért is szeretjük, mert a futballistáktól elvárjuk, hogy egy kicsit minden meccsbe beledögöljenek.

Nem véletlen, hogy a példátlan sikerek ellenére a közelmúltban Franz Beckenbauer is kritizálta a csapat stílusát. „A végén olyan nézhetetlen lesz a játékunk, mint a Barcelonának. Még a gólvonalon is passzolni fogunk. Én másképp látom a futballt” – nyilatkozta márciusban a klub legendája. Aki egyébként a madridi vereség után is kritizálta a Bayern játékát, főleg a dinamikát hiányolva a csapat játékából: „A Real Madrid volt a jobb, a gyorsabb, megérdemelte a győzelmet” – mondta a császár, aki szerint a visszavágón azért a Bayern még kiharcolhatja a továbbjutást.

Főleg azért, mert a BL kieséses szakaszában a Real Madrid még sosem jutott tovább, ha az első mérkőzését odahaza 1:0-ra nyerte meg. A blancókat az 1995/96-os és a 2004/05-ös idényben is a Juventus tréfálta meg, az olaszok Torinóban mindkétszer fordítani tudtak. Az azonban biztató lehet számukra, hogy a kispadjukon Carlo Ancelotti ül. Az olasz a Milan edzőjeként hatszor találkozott a Bayern Münchennel. Négy győzelem mellett kétszer ikszelt a németek ellen, szerdán pedig sikerült tovább növelnie a Bayernnel szembeni veretlenségi szériáját. Tényleg ő a bajorok mumusa?