San Siro csak egy van

Elköltözik az AC Milan! A rossonerik unják a társbérletet (vagy inkább a társbérlő Intert?), és új szentélyre vágynak. Pedig a San Siro a világ egyik legelbűvölőbb stadionja.

Adriano Galliani, az AC Milan elnöke nemrégiben meglepő nyilatkozatott tett, melyben az Interrel való közös társbérlet nehézségeit emlegette. A kopasz prezidente szerint eljött az ideje annak, hogy a milánói vörös-feketék egy új stadionba költözzenek. Galliani – elmondása szerint – „beleszeretett” a Schalke Arénába, és egy ehhez hasonló önálló szentélyre vágyik. A Focitipp stábja tavaly márciusban (egy Milan–Sparta BL-nyolcaddöntőn) járt a San Siróban, és akkor örök hűséget esküdött a stadionnak. Igaz, mi még nem voltunk az AufSchalkéban.

A stadiont valójában a klub egyik mecénása, Piero Pirelli ajándékozta az AC Milannak. Bő egy év alatt 120 munkás keze nyomán épült fel a 10 000 férőhelyes, angol mintára (négy egymással szemközti szektor) készült San Siro stadion. Pirelli úr ajándékának értéke mai áron számítva 2 millió dollárra tehető – ennyi pénzért most egy közepes képességű Serie A-futballistát adnak-vesznek Olaszországban.

A hivatalos megnyitóra 1926. szeptember 19-én került sor, amelyen az Inter 6:3-ra legyőzte a Milant. Fél évvel később a nemzeti tizenegy is pályára lépett Milánóban: 1927. február 20-án barátságos meccsen Csehszlovákiával 2:2-es döntetlent játszva.

Kezdetben csak a Milan használta a pályát, de az 1947-es szezontól a Milanból kiváló (főleg svájci) idegenlégiósok által alapított Inter is társbérlethez jutott a stadionban, ami többszöri átépítés után az 1990-es futball világbajnokságra készült el jelenlegi formájában. A 85 700 férőhelyes lelátók fölé emelt tetőszerkezet azonban később számtalan gondot okozott. Mivel elzárta a játékteret a napfénytől, a gyep minősége leromlott: a kilencvenes években emiatt krumpliföldnek csúfolták a pályát. A mundiál idején egyébként a stadion felvette a legendás Inter-játékos, Giuseppe Meazza nevét is.

A két milánói klub közös albérlete (a San Siro Milánó város önkormányzatának tulajdona) minden téren együttműködést kíván a két klub képviselőitől. Az ultrák például felosztották egymás között a lelátót: az északi kanyar („curva nord”) kék-fekete, míg a déli („curva sud”) vörös-fekete. A két csapatnak is állandó – meglehetősen puritán – öltözője van a stadionban, és 1996-ban (Onorato Arisi magángyűjteményére alapozva) közösen hozták létre a San Siro Múzeumot, amely a milánói futball szerelmeseinek állít méltó emléket – akár vörössel, akár kékkel együtt imádják a feketét. (ktn)