Sagan rápihen a világbajnokságra

Anyagunk a kijelölt 25 perces sajtótájékoztatón elhangzott, néha kurta-furcsa válaszokból állt össze.

Milyen érzésekkel gondol vissza a Tour de France-ra, ahol rekordot jelentő hetedik alkalommal szerezte meg a pontverseny győztesének járó zöld trikót?
Már elég rég volt a verseny. Most regenerálódok. 

Ez azt jelenti, hogy teljesen más rezsimben él ilyenkor?
A versenyeken mindig a lehető legjobban akarok teljesíteni, amennyi kitelik tőlem. Most picit szabadabb időszak van, de rövidesen magashegyi edzőtáborba utazom, ahol már a vb-re fogok készülni. Hamburgban lesz egy versenyem, aztán Amerikában, onnan pedig Kanada lesz az úti cél, két belga verseny és aztán jön a vb. Most egy picit normálisabb, átlagosabb az életem, de persze emellett is folyamatosan edzenem kell. 

Mennyire volt nehéz a zöld trikót elnyerni, összehasonlítva a korábbi évekkel?
Inkább úgy fogalmaznék, hogy magát a Tour de France-t nehéz teljesíteni. Ez az alapvető tétel, amivel egy versenyző odaáll a rajthoz. Aztán már csak nap nap után koncentrálni kell, és ha ez folyamatosan így van, megjönnek az eredmények is, mint a zöld trikó. 

Saját magát megjelenítő pólót visel, és a kollekcióban más hasonló ruhadarabok is vannak. Álmodott róla valaha, hogy ennyire híres lesz?
Nem, nem álmodtam róla. De ha az élet kínál egy ilyen lehetőséget, élni kell vele. 

Egyre többen kezdenek el kerékpározni, és az elektromos bicikliből is egyre több van az utakon. Mit szól ehhez a trendhez?
A biztonság szempontjából elég olyan példákat venni, mint Belgium és Hollandia, és összevetni, hogyan festenek az országok ma az 50 évvel ezelőtti állapotukhoz képest. Rengeteg a kerékpárút, mindenhova kerekezve járnak. Ez jó lenne, ha terjedne nálunk is. Az elektromos bicikliket is jó ötletnek tartom, mert így a kisebb sportteljesítményre képes emberek is eljuthatnak messzebbre vagy épp dombos terepre. Öt évvel ezelőtt még újdonságnak hatottak, ma már nem azok. Emellett a hétköznapokban sportolóknak elég, ha a pulzusukat mérik, akik viszont komolyabban foglalkoznak a kerékpársporttal, már szükségük van az okosórákra.

Előzetesen szerepelt a most zajló alkmaari Eb nevezési listáján. Miért változtatta meg a döntését?
Minden évben egyre több a verseny, és mivel már nyertem korábban Európa-bajnokságot, úgy voltam vele, minek erőltetni, inkább a későbbi céljaim teljesítésére összpontosítok. 

A yorkshire-i világbajnokságon mire számít?
Michal Kolář már járt ott, azt mondta, jól néz ki az útvonal, hullámos, elég technikás szakaszokkal. Úgy tudom, valahol leomlott egy kisebb híd, így változás várható.

A Tour után Panamában járt a Grand Fondón. Milyen verseny volt ez?
Nagyon tetszett. A lelkes szurkolók azért jöttek el, hogy engem lássanak, jó érzés volt. Nem kellett teljes erőbedobással tekernem, élvezhettem a versenyt, amely az Atlanti-óceántól a Csendes-óceánig tartott. 

Felröppent a hír, hogy jövőre esetleg a Tour helyett a Giróra fog összpontosítani. 
A jövő évi programommal még nem foglalkozom, majd csak a szezon után.

A Touron elért rekordja után nem vágyik arra, hogy a Girón vagy a Vueltán is megnyerje a pontversenyt?
Mindegyiknek más a pontozása, a Girón és ugye a Touron meg lehet nyerni, a Vueltán azonban nehéz lenne. Spanyolországban a sprintereknek fekvő befutókon ugyanannyi pontot lehet szerezni, mint a hegyi szakaszokon. De nagy kihívás lenne.

Idén a belga Wout van Aert az egyik legnagyobb ellenfele. Hogyan viszonyul a fiatal generációhoz?
Minden évben érkeznek a mezőnybe újabb és újabb kerekesek. Az a lényeg, hogy az ember megmaradjon a saját szintjén, konkurencia mindig is volt és lesz. 

Tekerés közben nem nagyon van lehetőségük a környezetet, a tájat figyelni, de azt elég jól észrevette, hogy egy autogramvadász fiatal fiú menet közben kér aláírást az egyik franciaországi szakaszon.
Igen. Aláírtam neki a könyvet.

A női kerékpározás nagyon a háttérbe szorul. Ön szerint miért?
Nehéz kérdés. Nem tudom.

Egyre nagyobb neveket sikerül megnyerniük a szervezőknek a szlovák körön való indulásnak. Önt is láthatjuk majd egyszer a hazai utakon?
Mindenképpen, egy évben szeretnék ott lenni. Az utóbbi években nem jött össze a szereplés, ütközött a versenynaptárammal a szlovák körverseny.

Mennyire változtak meg az érzelmei a 2012-es, első Tourjához képest?
Össze sem lehet hasonlítani a mostani érzéseimet az akkoriakkal. 2012-ben abszolút kezdő voltam, most viszont már tudom, mibe vágok bele, miről is szól a Tour. Tudom, mit várnak tőlem. Hét éve stresszeltem, de egészen másképp, most inkább csak a velem szemben támasztott elvárások miatt, és ezt kell feldolgoznom. 

Az idei első szakaszon csak centiméterek választották el az etapgyőzelemtől. Mi ilyenkor az első gondolata a célban?
Egy kis csalódottság mindig van, de nagyon gyorsan történnek az események. Ennyi év után már tudom, hogy győzelem és vereség közt néha nagyon pici a határvonal, ezen nem szabad rágódni, meg kell tanulni veszíteni is. Igen, egy napig a sárga trikó is az enyém lehetett volna, de nem estem el, szereztem pontokat a saját versenyembe, mentünk tovább. Ha elkezd valaki lamentálni afelett, mi lehetett volna jobb, akkor baj lesz. Én már kinőttem a kormány csapdosásából.

A Touron meglátogatta önt Oleg Tinkoff, korábbi csapata extravagáns orosz tulajdonosa. Miről beszélgettek?
Nagyon örültem neki.