Sabovčíktól Mrozig – a négyfordulatos története

BŐD TITANILLA

A tripláknál sokkal gyorsabban ment az evolúció. Az első háromfordulatos ugrást az 1952-es olimpián mutatta be Dick Button (egy rittbergert), három év múlva bekerült a krónikákba az első tripla salchow, 1961-ben az első tripla flip, egy évvel később az első tripla lutz, újabb két év elteltével az első tripla leszúrt rittberger (azaz a toeloop), 1978-ban pedig a tripla axel is (amely azért trükkös, mivel ez az egyetlen ugrás, amikor előrefelé rugaszkodik el a jégről a versenyző, vagyis gyakorlatilag nem három, hanem három és fél fordulatot kell megtennie a levegőben).

Sabovčíktól elvették az elsőséget

A négyfordulatossal a nyolcvanas évek közepétől kezdtek kísérletezni a korcsolyázók. A szarajevói téli olimpia bronzérmese, Jozef Sabovčík az 1986-os Európa-bajnokságon négyfordulatos rittbergert ugrott, amelyet először a Nemzetközi Korcsolyázó-szövetség is jóváhagyott, később azonban, a videofelvételek újbóli kiértékelése után kijelentette: az ugrás nem volt tiszta, Sabovčík a leérkezéskor a lengőlábával is érintette a jeget. A Jumping Joe-nak is becézett korcsolyázó máig úgy érzi, megfosztották a történelmi elsőségtől. „Néhány évvel később előkerültek olyan filmfelvételek, amelyek a másik oldalról vették az ugrást, és azok egyértelműen bizonyították, nem értem hozzá a jéghez a másik lábammal. Csak a másik korcsolyám alól felrepülő jégdarabok miatt tűnt úgy, hogy igen” – nyilatkozta Sabovčík a Sme napilapnak. Nemzetközi szinten így hajlamosak megfeledkezni Sabovčík érdemeiről: a hivatalos elsőség ugyanis Kurt Browningé lett, akinek az 1998-as budapesti vb-n bemutatott négyfordulatos leszúrt rittbergerét a nemzetközi szövetség is hibátlannak ítélte. „Emlékszem, hogy a többiek az edzéseken és versenyeken már jóval előbb próbálgatták a négyfordulatost, s az ő kísérleteik inspiráltak engem is” – mondta a kanadai korcsolyázó.

Kombinációban

„Azért kezdtük el tanulni a négyfordulatost, mert már nem tudtuk, mit is csinálhatnánk a jégen” – vallotta be egy interjúban Jozef Sabovčík. Valószínűleg hasonló tanácstalanság eredménye volt az amerikai Michael Chack próbálkozása is (ne lepődjön meg senki, aki a nevét nem ismeri: pályafutása során egyszer volt bronzérmes az amerikai bajnokságon, 1991-ben pedig megnyerte a téli univerziádét, de sok nyomot nem hagyott a sportág történetében). Chack az 1991-es amerikai bajnokságon egy axel-négyfordulatos toeloop kombinációt szeretett volna bemutatni, ami nem kis merészségről tanúskodik – azóta sem ugrott soha senki négyfordulatost második ugrásként, mivel a négy fordulat annyi lendületet igényel, hogy megfelelő hosszúságú „nekifutás” nélkül esélytelen próbálkozni vele. Nem meglepő, hogy a formabontó kombináció nem jött össze.

Néhány hónappal később azonban a kanadai Elvis Stojko a világbajnokságon megugrotta a világ első négyfordulatosát kombinációban: a négyfordulatos toeloopját egy dupla toeloop követte. Stojko elárulta, hosszasan tanulmányozta videón Browning, Boitano, Fagyejev és Sabovčík kísérleteit, így tudta elsajátítani az ugrást.

A csodálatos emberi test

A videofelvételek szerepe a négyfordulatosnál egyáltalán nem elhanyagolható. Brian Joubert-ről, aki a nemzetközi szövetség statisztikái szerint az első olyan korcsolyázó, aki pályafutása során száznál több négyfordulatost mutatott be nemzetközi versenyeken, az egyik japán televízió kisfilmet készített „A csodálatos emberi test” címmel. A filmforgatás során Joubert naponta néha negyven négyfordulatost is ugrott, amitől nagyon biztossá vált az ugrása. De film később is segített neki. „Ha érzem, hogy romlik a technikám, csak előveszem a DVD-t, és megnézem, hogyan is kell ezt csinálni” – nyilatkozta nemrég.

A korcsolyázók egybehangzó állítása szerint egy triplánál még csak-csak lehet a levegőben korrigálni egy nem tökéletes mozdulatot, ám a négyfordulatosnál már a legapróbb részlet végzetes lehet. Ha viszont jól sikerül az ugrás, az fantasztikus érzéssel ajándékozza meg a sportolót, aki egy négyfordulatosnál csaknem egy másodpercet tölt a levegőben. „Olyan, mintha repülnél” – foglalta össze röviden a lényeget az olimpiai bajnok orosz Alekszej Jagugyin.

A salchow és utána

a sötétség

A salchow volt a második ugrásfajta, amelynek a négyfordulatos verzióját valaki sikerrel ugrotta meg: az elsőség az amerikai Tim Goebel nevéhez fűződik. 1998-at írtunk ekkor, pontosan tíz év telt el az első hivatalosan is elismert négyfordulatos bemutatása óta. A négyfordulatos toeloop eddigre már annyira elterjedt a férfi műkorcsolyázásban, hogy a nemzetközi szövetség jóváhagyta, a rövidprogramba is besorolhatják a versenyzők. A quad salchow soha nem lett annyira népszerű, mint a leszúrt rittberger négyfordulatos kiadása, bár volt, aki egy kűrön belül három négyfordulatost is ugrott. Goebel mellett Brian Joubert-nek is sikerült a bravúr, ő volt az első (és mindezidáig az utolsó) aki az új pontozási rendszerben vitte ezt véghez.

A 2002-es olimpiai botrány után bevezetett új, objektívabbnak szánt pontozási rendszer ugyanis nem díjazta túlzottan a négyfordulatost. Míg a kétezres évek elején, a legendás Jagugyin–Pljuscsenko párharcok korában sokszor még a mezőny közepén mozgó korcsolyázók is megpróbálkoztak a négyfordulatossal, az új pontozás hatására egyre kevesebben vállalták a rizikót. Nemhogy újfajta négyfordulatosokat nem gyakoroltak, de még a jól bevált toeloop és salchow is a háttérbe szorult.

Nyerni négyfordulatos nélkül

A négyfordulatos leghangosabb védelmezője Brian Joubert lett, aki korábban azt is kijelentette, szeretne ő lenni az első műkorcsolyázó, aki három különböző négyfordulatost ugrik egy kűrben, vagy négyes-négyes kombinációt ugrik, vagy két négyfordulatost ugrik a rövidprogramban. Végül ezen tervek egyikét sem tudta megvalósítani (az első kettő még összejöhet, a harmadik azonban már sikerült a kanadai Kevin Reynoldsnak), de ennél jobban felháborította az, hogy az elmúlt években újra lehetett négyfordulatos nélkül is nyerni. 2008-ban a kanadai Jeffrey Buttle, egy évvel később az amerikai Evan Lysacek lett úgy világbajnok, hogy nem volt négyfordulatos a programjaikban (ilyesmire 1996 óta először volt példa), sőt, Lysacek 2010-ben olimpiai aranyat is szerzett így. A műkorcsolyázó közösség egy része felháborodott, a másik örömmel üdvözölte az eredményt: elvégre a sportág nem csak az ugrásokról szól, ugyanolyan fontosak benne az összekötő elemek, a forgások és a lépéssorok is.

Mroz lutza

A nemzetközi szövetség is rádöbbent azonban a négyfordulatos kivételességére, s némileg változatott a pontozáson. Most ott tartunk, hogy a korábban megrögzött „quadellenes” korcsolyázók is elsajátítottak már legalább egy négyfordulatost (lásd a címvédő világbajnok kanadai Patrick Chant), mások pedig a határokat feszegetik: a japán Takahasi Dajszuke négyfordulatos flippel próbálkozik, Jevgenyij Pljuscsenkóról olyan videó kering az interneten, amelyen négyfordulatos axelt ugrik edzésen, az amerikai Brandon Mroz és a cseh Michal Březina pedig a négyfordulatos lutzot gyakorolja. Březina kísérleteit a tréningeken Mroz edzője is látta, rá is szólt védencére, hogy siessen, ha be akarja írni magát a sportág történetébe. Mroz megfogadta a tanácsot, és szerencséjére egy meghívásos versenyen ugrott quad lutzát a nemzetközi szövetség is elismerte – több mint tíz évvel Goebel négyfordulatos salchowja után.

De legyünk optimisták: talán a négyfordulatos flipre, rittbergerre vagy axelre nem kell újabb tíz évet várnunk.