Röplabda Challenge Cup: Bíztató előnyben Százvaiék

A hűvös időjárás megtette a hatását: szerda este a komáromi csarnok bejáratánál nem álldolgáltak a meccsnapokon megszokott kisebb-nagyobb csoportok, és a folyosón átsétálva is alig láttunk valakit. Mint pár pillanattal később kiderült, kései érkezésünk mellett mindez csak annak volt köszönhető, hogy mindenki inkább a lelátón melegedett-melegített: az ismét jelesre vizsgázó dobszekció és a 600 néző, akik folyamatos szurkolásukkal fantasztikus hangulatot teremtettek.

A kölcsönhatás pedig ezúttal is érvényesült: a kiváló légkörben remekül kezdte a mérkőzést a komáromi csapat. Lendületesen, ötletesen játszottak, s akkor sem riadtak meg, ha valami nem jött össze egyből, egy-egy labdameneten belül is bátran húztak elő egy másfajta megoldást. Ezt pedig az tette lehetővé, hogy egészen bravúrosan hárították a vendégek bombaerősségű szerváit. Lehettek az adogatásaik bármilyen csípősek, a liberó Krajčo vezetésével mindegyikből veszélyes támadást tudtak indítani és ellenkezőleg, a saját szerváikkal a hálótól kellően messzire szorították a hollandokat.

„Alaposan felkészültünk a holland csapatból, nagyjából tudtuk, mire számítsunk tőlük. Persze, ki is kellett jönni s pályára és meg is valósítani ezt” – mondta lapunknak a meccs után Százvai Ádám, aki ezúttal kevesebb lehetőséget kapott csereként.

A sima, 22 perc alatt lezajló első szett után (25:15) a második már jóval kiegyenlítettebb volt. A Doetinchem játékosai már bele-belehibáztak az adogatásokba, és a komáromi Marek Gergely nagyon elkapta a fonalat támadásban. Mégis csak 18:18-nál sikerült egyenlíteniük a hazaiaknak – a legjobbkor, amit nagyon jól jelzett Richard Vlkolinský vezetőedző reakciója. A mindig visszafogottan szemlélődő szakember két kézzel öklözött feje fölött a levegőbe 20:18-nál, mert érezte, hogy zsebben a második játszma is (25:22). Mint ahogy savanyú arckifejezése a harmadik szettben, még 8:7-es vezetésnél, Gergely egy ki nem kényszerített hibájánál azt sejtette, ez a játékrész nem a Duna-partiaké lesz. A mindkét oldalon sok hibát hozó szettben egyszer fölzárkóztak a komoromiak egy pontra” – a meccs talán leghosszabb labdamenetét követően az említett Százvai azonnal pontot érő lecsapással kezdett –, mégis izgalmak nélkül hozták azt a hollandok (19:25).

Felrémlett ekkor a hazaiakban, hogy három hete a Stroossen kétszettes hátrányból tudott ellenük fordítani az első fordulóban? „Nem szabad így gondolkodnunk, Mert akkor minden meccsünket elveszítenénk 3:2-re” – mondta mosolyogva felvetésünkre František Ogurčák, a komáromiak egyik legjobbja. Bár Százvai azért elismerte, a kispadon szóba került az ominózus, luxemburgiak elleni találkozó...

A forgatókönyv azonban nem ismétlődött meg, mert a piros-fehérek ugyanolyan koncentráltsággal (és csak picikét fáradtabban) nyitották a negyedik szettet, mint az elsőt. Újra hatékonnyá vált Kohúték blokkja, és az egyre növekvő különbséggel arányosan illant el a vendégek fordításba vetett hite. A kicsivel alacsonyabb röplabdázókkal felálló Doetinchem játékosai közül egyedül Kaislasalo emelkedett ki, nem csak a centimétereivel: 22 pontjával a meccs legeredményesebbjének bizonyult, ráadásul maximálisan sportszerűen játszott, egy alkalommal – még éles helyzetben – meg is tapsolta a többszöri bravúros mentést bemutató komáromiakat. De ő volt az is, aki a felhőtlen ünneplés kitörését egy ideig elodázta a hajrában. A közönség ugyanis állva tapsolt 24:16-nál Mlynarčíkék meccslabdájánál, de a finn légiós sorozatos remek szervái után végül az ötödik lehetőségig (25:20) kellett várakozniuk. De ez senkit sem zavart a csarnokban, mert a jó játékkal és a három pontot érő, 3:1-es győzelemmel több, mint bizakodva várhatják a jövő szerdai visszavágót a Duna-partiak.

„Gyakorlatilag 100%-ig megvalósítottuk az elképzeléseinket. Az ilyen arányú győzelemmel nagyon elégedettek vagyunk, mert kisebb az esélye, hogy a visszavágón aranyszettre kerüljön sor. Persze azért kár, hogy a harmadik játszmát fölöslegesen elveszítettük, még egy fokkal jobb helyzetben lehetnénk, de örülök neki, hogy nem volt kérdéses, ma ki nyer – értékelt az Új Szónak Ogurčák, aki szerint még így sincs zsebben a továbbjutás. – Nagyon jó csapat az ellenfél, amely kicsit küszködött az alacsonyabb csarnokunkkal. Náluk jóval magasabban van a mennyezet, valószínűleg még keményebben fognak adogatni. Türelmesnek kell majd lennünk Hollandiában és minden labdáért küzdeni, úgy, mint itthon. De teljesen nyílt még a továbbjutás kérdése.”