Rohanás – játék nélkül

Hogyisne. A tavaszi első négy meccs közül három otthon lesz (a második rögtön a két ponttal előttük álló listavezető Žilina ellen), a negyedik Kassán, s ez kimondatlanul is azt jelentette számukra, hogy bezsebelnek tizenkét vagy minimum tíz pontot. Erre fel mi történt? Négy mérkőzés, négy döntetlen. A zsolnaiak pedig nyolc pontra növelték előnyüket. A ligetiek ősszel látott rohanós, agresszív, letámadásos, rámenős futballjának (elsősorban hazai pályán) tavasszal nincs foganatja.

Lehet magyarázkodni, lehet kifogásokat keresni, panaszkodni a szerencsére, a kihagyott helyzetekre. Egy dolgot azonban nem szabad elfelejteni: ezzel a felfogással, amelyet a tréner tudatosan plántál(t) védenceibe, szinte teljesen száműzték a labdarúgásból a játékot. És tavasszal erre fizettek rá a ligetiek. Mert ahogy elnéztük három hazai meccsüket, az ellenfelek mindig megtoldották valami plusszal a mai labdarúgással velejáró küzdőképességet, harcosságot. Mondjuk, jól begyakorolt kontrával, ügyes és gyors csapatjátékkal. Magyarán: a riválisok nemcsak a magas színtű akarati tulajdonságokat tartották szem előtt, hanem bekalkulálták összecsapásukba (ez a kifejezés illik ide, a Ligetben a szó szoros értelmében majdnem mindig összecsapás zajlik) a futballművészetet is. Ennek figyelmen kívül hagyása hosszú távon megbosszulja magát, csak részsikereket eredményezhet. Bárhogy is küzd, hajt egy csapat. Ez most a Petržalka esete.

A két héttel ezelőtti kassai meccs után mondta Anton Šoltis, a ligetiek egyik labdarúgója, hogy stílust kellene váltania az együttesnek, másképp futballozni. Fején találta a szöget. De lehet-e a mostani kollektívát másként játszatni? Kötve hisszük. Úgy van összeválogatva, úgy van irányítva, hogy küzdje a futballt. Szinte orrvérzésig, az utolsó leheletig mindenki rohanjon, rakkoljon, kegyelmet nem kérve és nem adva űzze-hajtsa ellenfelét. Ez ugyan tetszik a ma emberének, de rendszerint küzdősporttá degradálja a labdarúgást, amely azért valahol mégiscsak játék. Kétszer sem mondjuk, hogy a Petržalka edzője ezt nem mindig tudatosítja, szinte minden meccs után az akarati tulajdonságokat dicséri vagy hiányolja. A kassai FC elleni mérkőzéssel kapcsolatban pedig azt nyilatkozta, már az 5. perc után látta és érezte, hogy nem nyerhetnek. Ilyesmivel magyarázni a 0:0-át? Lehet. De minek?

Késik hát a sokak által várt ligeti „veszedelem“. Pontosabban az, hogy a Duna jobb partján székelő csapat csapást mér a szuperligás mezőnyre, mindenkit megelőz. Manapság kevesen hisznek benne. De az örökzöld frázis szerint a labdarúgásban semmi sem igaz és semmi sem lehetetlen.

MÉRLEG

A SZUPERLIGA 22. FORDULÓJÁNAK MÉRLEGE, hazaiak-vendégek: 5-4-1-0-8:3 (eddig: 110-49-36-25-165:114). Nézők: 22 300 (eddig: 379 400). Sárga lap: 19, ebből 11 a vendégeknek (eddig: 434, ebből 237 a vendégeknek). Piros lap: 0 (eddig: 30, ebből 16 a vendégeknek). Góllövőlista, 11 gólos: Perniš (Púchov), Mintál (Žilina), 10 gólos: Benčík (Petržalka). (ie)