Roger Milla, Csülök és Tuskó Hopkins

Roger Milla 42 éves volt, amikor a ’94-es világbajnokságon gólt lőtt az oroszoknak. „Egyszerű fiú vagyok. Persze, szeretnék kameruni szövetségi kapitány lenni, de ehhez az kell, hogy valaki egyáltalán jelöljön. Sportminiszter is szeretnék lenni, de hát ehhez is az kell, hogy valaki jelöljön” – nyilatkozta akkoriban. Az 1990-es vb-n 4 gólt lőtt, a prémiumot mégsem kapta meg. „Nem számít – mondta. – Végül is az egész világ nekünk szurkolt.”

A Focitipp az outsidereknek szurkol, ezért aztán nem sajnáltuk, hogy a nemzeti kupákban a Milan és a Juventus mellett a Barca is orra bukott. Éljen a forradalom! Ezt a hitet vittük el a portugál ligában reménytelenül sereghajtó Penafielnek is, amely hosszú hónapok után vasárnap ismét győzött (Maritimo 3:2).

Szétnéztünk idehaza is, de futball helyett csak bokszmeccset találtunk: Ján Kozák, a kassai MfK képesítés nélküli edzője ismét kidühöngte magát, ezúttal nagymihályi kollégájának vágott a szavába – ököllel. A klub illetékese „heves gesztikulációt” emleget, de ezt már ismerjük. Végül kiderül, hogy idilli délután volt, napsütéssel, bárányfelhőkkel, a pálya szélén pedig mosolygós emberek ölelkeztek. Mint amikor Rejtő Jenő egyik regényében Tuskó Hopkins barátságosan vállon veregette a Csülök nevű állástalan alkoholcsempészt – aztán felsegítette a földről és leporolta. Csülök és a többi outsider törzshelye a Ramakh oázisbeli Grand Hotel volt, ahol a cégér szerint „esténként az úri közönség verekszik”. Errefelé azonban nincs úri közönség a futballpályák szélén, ezért Ramakh oázistól északkeletre vettük az irányt: az Afrika Kupán Eto’o-nak hála a negyeddöntők még hétvégén véget értek, pedig ha a kameruni csatár nem vágja fölé, talán még most is zajlana a büntetőpárbaj Elefántcsontpart ellen: a kijelölt 5-5 játékos után a következő tíz is berúgta, sőt még a kapusok is... Elefántcsontpartnak persze volt némi előnye: 1992-ben úgy nyerte meg a viadalt, hogy az elődöntőben Nigériát, a fináléban pedig Ghánát is büntetőkkel verte – 11:10-re. (gj)