Reni+Reni: egy igazi bajnoki páros

Medgyes Renáta hosszú éveken át a hazai atlétikai világ kiemelkedő távolugrója volt. Tavaly visszavonult a versenyzéstől, s most 13 éves lányát, a már most háromszoros országos bajnok Vodnyánszká Renátát edzi. Kettejük közös munkájáról, sikereikről, terveikről beszélgettünk.

Mikor döntött úgy, hogy edző szeretne lenni? Azonnal a lánya edzője lett?

Medgyes Renáta: Minden olyan gyorsan történt, hiszen egy évvel ezelőtt még versenyeztem. Lassan befejeződni látszott a sportkarrierem, úgy éreztem, most már szeretnék a lányom felkészítésére koncentrálni. Kiskorától fogva elkísért engem az edzésekre, még egészen kicsi volt, amikor egy spanyolországi edzőtáborba is velem jött. Egyikünk részéről sem volt kérdés, hogy én fogom őt edzeni. Nagyon jól ismerem a versenyeket, a technikákat, a felkészülés fortélyait, a hibákat, amelyeket nem szabad elkövetni az edzések és a versenyek során, így egyértelmű volt számunkra, hogy közösen fogunk készülni. Nagyon sok időt töltünk együtt, én ismerem őt a legjobban. Igazán maximalista, mind a sport, mind a tanulás terén. Ha valami nem úgy sikerül az edzésen, akkor utána órákig képes azon gondolkodni, vajon mit lehetne jobban csinálni.

Arra, hogy valaki kiélezett helyzetekben a legjobbját tudja nyújtani, születni kell, vagy fejlődhet ebben az ember? Hogyan tud ebben a lányának segíteni?

MR: Nagyon sok múlik azon, mennyire tud egy sportoló koncentrálni az igazán fontos helyzetekben. Úgy gondolom, minden fejben dől el. A lányom nemegyszer bebizonyította már, hogy erős egyéniség, többször is előfordult, hogy az utolsó kísérlet hozta meg számára a győzelmet. Van, hogy picit idegesebb, de mindig biztatom, s amint az első ugrás megtörtént, lehiggad, s képes teljesen koncentráltan versenyezni. Jó versenyzői adottságokkal van megáldva, így az én dolgom csupán az, hogy lelkileg is támogassam őt, segítsek a legjobbat kihozni belőle. Néha jobban izgulok, mint amikor én álltam fontos ugrás előtt. Nem egyszerű, hiszen nem csupán az edzője vagyok, hanem az édesanyja is, így teljesen másként élem meg a versenyeit.

Mit gondol, külön kell választani az anya és az edző szerepét?

MR: Mivel rengeteg időt töltünk együtt, nagyon nehéz teljesen szétválasztani. Előfordul, hogy este, amikor otthon vagyunk, szükségét érezzük a napi teljesítmény megbeszélésének. Többnyire mégis próbálom az edzőszerepet a magánéletünktől picit elkülöníteni. Viszont a felkészülés során éppen ez a kettős szerep hozhat kedvező szituációt: előfordul, hogy az edzéseken sokkal nyitottabb velem, mint más tanítványom, s ez is hozzásegíti őt a fejlődéshez. Természetesen rengeteg előnnyel jár, hogy ilyen sok időt tölthetek vele. A legnagyobb előny, hogy pontosan belelátok a mindennapjaiba, s tudom, mikor mit csinál. Így sokkal egyszerűbb kordában tartani őt, és az edzéseken mutatott hozzáállását is. Azzal, hogy anyaként, edzőként, s korábbi atlétaként is mellette állok, sokkal jobban tudom, mikor mire van szüksége, mint bárki más. Szeretném, ha azok a hibák, amelyek az én pályafutásom hátráltatták, őt teljesen elkerülnék. Azon leszek, hogy minél sikeresebbek legyünk együtt.

Mostanság minden idejét az edzősködés tölti ki, ez lett a hivatása. A jövőben is ezzel szeretne foglalkozni?

MR: Edzősködöm saját klubomnál, emellett két óvodában tartok mozgáskultúrát, egy dunaszerdahelyi alapiskolában atlétikakört, Somorján hat korosztály (U9-től U15-ig) számára fociedzéseket, valamint dunaszerdahelyi kézilabdásokkal is foglalkozom. Nagyon szeretem a munkám, szeretek gyerekekkel dolgozni, valami új dolgot tanítani nekik. Viszont szigorú edzőnek tartom magam. Úgy vélem, a siker érdekében bizonyos szabályokat be kell tartaniuk a tanítványaimnak, enélkül nem lehet előrébb jutni. Elvárom, ha én mindent megteszek értük, ők viszonozzák ezt az edzésen nyújtott maximális koncentrációval és teljesítménnyel. A jövőmet teljesen ezen a vonalon képzelem el, szeretném a lehető legtöbbet kihozni magamból edzőként is. Hatalmas a motiváció, hiszen a lányom – akire mérhetetlenül büszke vagyok – hatalmas tehetség, segítenem kell őt. Szeretném, ha egyszer a világbajnok Vodnyánszká Renáta edzője lehetnék. Természetesen a többi tanítványomat is segíteni fogom, célom, hogy igazán magas szintű atlétikai klubbá nője ki magát a miénk.

Reni, mikor kezdtél el sportolni? Milyen sikerekkel büszkélkedhetsz?

Vodnyánszká Renáta: Mikor még nagyon kicsi voltam, s elkísértem anyukámat edzőtáborba, mindig próbáltam őt utánozni, s már akkor nagyon megtetszett ez a sportág. Első osztályos voltam, amikor az első versenyemen indultam, hetedik lettem a negyedikesek között. Fokozatosan készültem, 6–7. osztályos koromban kezdtem járni pozsonyi edzésekre. Egyre nőtt az edzések száma, egyre komolyabb versenyeken indultam, s indulok a mai napig. Általában sikeresen veszem az akadályokat: többszörös kerületi bajnok vagyok, illetve idén három országos bajnoki címet is sikerült nyernem. A legemlékezetesebb verseny számomra a tavalyi kerületi bajnokság volt. Az elején jó pozícióban voltam, de utána visszacsúsztam a harmadik helyre, s csupán egyetlen kísérletem volt hátra. Nagyon izgultam, kiélezett volt a helyzet, anyukám megnyugtatott, hogy menni fog, hiszen ahogy neki, nekem is sikerülni fog. Összeszedtem az összes erőmet, egyéni csúcsot ugrottam, s ezzel enyém lett az első helyezés.

Nyilván magadnak, az anyukádnak és a szeretteidnek is szeretnél megfelelni, s ők szeretnék, ha komoly sikereket érnél el. Milyen célokat tűztél ki magad elé?

VR: Elsősorban magamnak és anyukámnak szeretnék megfelelni. A legfontosabb számomra, hogy ő büszke legyen rám, s úgy érezze, minden tőlem telhetőt megtettem, hogy az adott helyzetben a legjobbat nyújtsam. Otthon a család többi tagjától is rengeteg biztatást és támogatást kapok. Nem olyan régen tértem haza az első nemzetközi versenyemről, Horvátországból, először versenyezhettem a szlovák válogatott tagjaként, az egyik legfiatalabbként. Szeretnék anyukám nyomdokaiba lépni, fokozatosan fejlődni, s haladni előre: szeretnék majd a diákolimpián szerepelni és érmet nyerni, később Eb-n és vb-n, majd pedig olimpián megmérettetni magam. Abban biztos vagyok, hogy anyukám edzői szerepe továbbra is meghatározó lesz. Versenyzői múltja miatt is őt tartom a legalkalmasabbnak erre a posztra. A tanulás is nagyon fontos számomra, szeretnék majd egyetemre járni, s a versenyzői pályafutásom után edzőként tevékenykedni.