Rácz Norbert öt aranycsíkkal díszített mesteri öve

Ha valaki negyven éve megszállottan karatézik, az már feljogosítja őt arra, hogy 5. danos mesterré léptessék elő?

Ez nem azon múlik, hogy ki mennyi ideje edz, oktat. Övvizsgára kell menni. Én is azért utaztam Japánba. Az 5. danért a legmagasabb fokú vizsgát kell sikeresen teljesíteni. Ettől magasabb szintű már nem létezik, mert a 6. vagy 7. dant adományozzák a japánok. Ha úgy gondolják, valakinek odaadják, ha nem, akkor élete végéig 5. danos marad.

Csak Japánban lehet vizsgázni?

A mi világszövetségünknél más lehetőség nem létezik. A 4. danig még lehet Európában is, ami idén a feleségemnek Lengyelországban sikerült, de nekem ki kellett mennem Japánba. Évek óta terveztem ezt lépést, mert 2016-ban lettem 4. danos, és akkor eldöntöttem, hogy egyszer az ötödiket is megpróbálom.

Hogyan zajlott a vizsga?

Május első három napján vettem részt intenzív tanfolyamon Tokióban, napi több órás edzésünk volt. A legelső sorban álltak, akik 5. danra vizsgáztak, mögöttünk a 4. danosok. Velünk szemben a világszövetség vezetősége figyelt bennünket. S rögtön az elején elhangzott, hogy most már kapjuk össze magunkat. És elég intenzíven megmozgattak bennünket. Mindenki saját korának megfelelően megkapta rendesen a terhelést: erőnléti és ügyességi, valamint formagyakorlatokban, s a végén közel egyórás küzdelem volt.

Kikkel? A mesterekkel is?

Egymás ellen meg azokkal, akik szintén részt vettek a tanfolyamon, de nem vizsgáztak.

Véget ért a tanfolyam, és közölték, hogy kinek sikerült helytállnia?

Nem. Kaptunk egy nehéz emlékplakettet, és két héttel később érkezett meg a mesterek döntésének eredménye. Az utóbbi tíz évben ez a gyakorlat honol világszövetségünkben, de csak a miénkben.

Izgalmas két hét volt?

Nem körülnézni mentem Japánba, hanem vizsgázni, nem kevés pénzért. Eltökélt szándékom volt, hogy sikerüljön, ezért nagyon vártam az eredményt. Mert benne van a pakliban az is, hogy nem csinálja meg az ember.

Mit tartalmaz a megérkezett küldemény?

A Dan diplomát, amelyben japánul és angolul írt személyre szóló szövegben közlik, hogy 5. danos lettem. Benne van az ötcsíkos fekete öv is, egyik oldalán a nevem, másikon a nemzetközi szövetségé. Erre vártam a legjobban. Lehet színes övet venni az üzletben is, de hímzett eredeti japánt aligha. Ötödik danos mesterből a mi szövetségünknél én vagyok az egyetlen Szlovákiában. Nagyon sok év után lehet ezt csak elérni, kitartás nélkül nem megy. Az ilyen embereket számontartják, a stíluson belül Európában is ismernek bennünket, s tudják, melyik fekete öves hány dan fokozatú. Tehát cselezni nem lehet például úgy, hogy valaki külön övet hímeztet magának, s azzal kezd tetszelegni. Könnyen lefülelnék. Legalábbis a mi szövetségünknél.

Hozott az életében valamilyen változást az 5.dan megszerzése?

Csak annyit, hogy a sensei, vagyis tanító helyett a tanítványaim shihannak, azaz mesternek szólítanak, már aki megszokta.

Belülről mit érez?

Büszkeséget. Nem vagyok még a csúcson, van mit fejlődnöm. Külföldi edzőtáborokban látok olyan mestereket, akikre felnézek, csak egy kis porszem vagyok mellettük. De úgy gondolom, valamit én is elértem a karatéban. Amikortól mesterem, Adámy István 1999-ben kilépett a szövetségünkből, a saját utamat járom. Tanultam másoktól is, de amit megtettem, arra büszke vagyok. Mert ezt az utat én jártam végig, én értem el, bizonyítva, hogy érdemes vagyok erre a szintre.

Mit jelent a honi szövetségnek, hogy 5. danos mestere van?

Csak jelképes értéke van, hogy létezik egy ilyen valaki. Legalább egy shihan tevékenykedik minden országban, felnéznek rá, megbecsülik.

Tokióban teljesült a nagy álma?

Amikor 15 évesen elkezdtem karatézni, az volt a célom, hogy egyszer legyen fekete övem, ami 1997-ben sikerült. Amikor az ember levizsgázik 1. danra, érdekelni kezdik a jóval magasabb fokozatok. A kyokushin karatét valamikor Magyarországon tanultam, oda jártam edzésekre. Egyik ottani alapítója, Adámy István volt a mesterem. Akkoriban többször is járt Budapesten a kyokushin karate azóta elhunyt megalapítója, Maszutacu Ojama. 1989-ben az egyik kupán mesteremnek személyesen átadott egyik ilyen Dan diplomát és övet is hozzá. Neki akkor nem kellett vizsgáznia, mert több nagy versenyt szervezett Európában, s érdemei elismeréséül kapta. Tízezer ember tapsolt neki a sportcsarnokban. De jó lenne, ha egyszer engem is shihannak szólítanának, gondoltam. 2016-ban jutottam el a 4. danig. Hamarabb is megpróbálhattam volna az ötödiket, de a pénz – ami nem kevés egy ilyen próbatételre – csak ebben az évben jött össze rá. Idén ötödször voltam Tokióban, és jelképes, hogy az 5. danomért utaztam oda. És megszereztem.