Puskás for president!

Nyolcezer néző látta Kassán a Slovan vendégjátékát (ebből száz pozsonyi, akik a meccs előtt kissé átrendezték a Fő utcát), s bár a légkör meg sem közelítette a 70-es évekbeli rangadók lelátói hangulatát, ne legyünk telhetetlenek. Örüljünk a Kispest visszatérésének: egy nevetséges közjáték után a Honvédot nagy kegyesen visszafogadta a Liga, s a kispestiek első dühükben meg is ették az ETÓ-t, a drukkerek pedig transzparenssel üzentek Tornyi Barnabásnak, hogy a „Corleone család“ nem felejti a sérelmeket. Vendetta helyett nemesebb gesztust gyakorolt Piero Pini: miközben a magyar futball(biznisz) elitje egymást pocskondiázza a Real-gála kapcsán Puskásnak fizetendő jutalék miatt, a Honvéd olasz tulajdonosa havi 300 ezer forint rendszeres juttatást ajánlott fel Öcsi bácsinak. Ámul a világ, hogy miként lehet ilyen mostohán bánni egy futball-legendával, példátlan, mondják, és példaként George Weah-t említik: a Milannal 1996-ban scudettót nyerő futballista (53 meccsen 24 gól a Serie A-ban) lett a libériai elnökválasztás első fordulójának győztese.

Margóra említjük még, hogy Peter Hill-Wood, az Arsenal elnöke új szerződést kínált Henry-nak, s ha a francia elfogadja, kb. 8 millió koronát keres majd – hetente… De már nem lepődünk meg ezen, s azon sem, hogy a magyar futballközvélemény felhördülés nélkül, csendes beletörődéssel fogadta a hírt, miszerint Magyarország az 5. kalapból várhatja a 2008-as Eb-selejtezők sorsolását. Az észtek, az albánok és az izlandiak társaságában. Végre valaki reálisan látta a magyar foci helyzetét.