Palik László szerint nincs válságban a cirkusz

Kezdjük egy kellemes témával: mesélj nekünk arról a díjról, amelyet a Hungaroring kapott a 2002-es Forma-1 legjobb versenyrendezéséért!

Ezt minden évben a Nemzetközi Szövetség (az FIA) díjátadó gáláján osztják ki. Ez az a rendezvény, ahol a Forma-l-es világbajnok és világbajnok csapat, a rally világbajnok és világbajnok csapat, aztán az összes, ilyen típusú nemzetközi szakágnak a képviselője - aki az adott versenysorozatot megnyerte, vagy ahhoz hozzátett - átveszi a díjat. Ez tehát az év végi nagy díjátadó gálája a Forma-l-nek, amely rendszeresen Monte Carlóban van. Ebben az évben minket is meghívtak, és ott derült ki számunkra, hogy a 2002-es Magyar Nagydíj kapta a legjobban szervezett Forma-l-es versenynek járó díjat, amit minden évben kiosztanak. Nekünk most sikerült először elnyernünk.

Mit gondolsz, idén miért éppen a Hungaroring nyert?

Számomra mindig az a jó Forma-1-es Magyar Nagydíj, ami szervezési szempontból unalmasra sikeredik. Tehát menet közben nem kell beavatkozni, nincs semmi dráma, amit kezelni kell, azaz minden úgy működik, ahogyan elő lett készítve. Azt, hogy ebben az évben miért a Hungaroringre esett a választás, nem tudom megmondani. Ugyanúgy csináltuk a dolgunkat, mint az előző évben. Én azt gondolom, hogy egy kellemes, nyugodt verseny zajlott a pályán, minden fennakadás nélkül. És a megfigyelők - azok, akiknek feladatuk, hogy kontrollálják az eseményeket - már akkor nagyon meleg szeretettel gratuláltak a rendezéshez, amikor elmentek. Ez valószínűleg megmaradt bennük, és ők tudják minősíteni, hogy a többi versenyhez képest itt hogy zajlottak az események.

Kik ítélik oda a díjat?

Kvázi azok, akik végigutazzák a Forma-l-t. Tehát a csapatok, a Nemzetközi Szövetség tisztségviselői, azok, akik szervezik a Forma-l-en belül ezt az életet és ezt a versenyt. Leülnek, és eldöntik, hogy melyik volt a legjobban szervezett futam. Ők azok, akiknek tényleg összehasonlítási alapjuk van, hiszen mind a tizenhét versenyen jártak.

A Hungaroring vezetőjeként mire vagy a legbüszkébb?

Én azokra az emberekre vagyok a legbüszkébb, akikkel együtt dolgozom. Tudni kell, hogy ez egy maroknyi csapat. A Forma-l ideje alatt nagyságrendileg 4000 ember dolgozik itt, egyébként tizenketten vagyunk. A pályafutásom során velem először a Hungaroring esetében fordult elő, hogy nem én építettem egy csapatot - tehát nem együtt kezdtünk el valamit az emberekkel. Amikor felkértek erre a munkára, kimentem a Hungaroringre, és ott egy kész csapat volt. Egy picit meg is voltam ijedve, mert abban nem volt praxisom, hogy egy kész csapattal mit kell csinálni. Abban volt tapasztalatom, hogy kell egy megadott célra egy emberi közösséget létrehozni. Itt azonban egy tökéletesen kész, rendkívül professzionális csapat fogadott, méghozzá rettentő nagy szeretettel - valószínűleg azért, mert van köztünk egy nyelvi azonosság. Itt mindenki mániákus, „autóul” beszélgetünk egymással, és ezt a nyelvet mindannyian jól ismerjük. Megmondom őszintén, életemben először fordult elő velem az a nagyon érdekes helyzet, hogy nem ők tanulnak tőlem, hanem inkább én tanulok tőlük. Mert ugyan közgazdászként, amióta az eszemet tudom, vállalatokat vezetek és szervezek, ez egy elég speciális helyzet volt. Azt gondolom, ez legalább annyira csapatmunka, mint a Dakar esetében: nem lehet kiemelni belőle senkit. Ha egy csapat működik, ékként végigmegy mindenen, és megoldja a feladatát. De ha nem csapatként üzemel, akkor baj van, mert akkor egy ekkora logisztikát nem lehet normálisan összerakni.

Miért kell átalakítani a Hungaroringet? És miért éppen most?

Ennek borzalmasan egyszerű oka van. A Hungaroring talán a legbiztonságosabb Forma-l-es versenypálya, viszont több, mint másfél évtized telt el azóta, hogy megszületett. Márpedig mindannyian tudjuk, hogy ha egy másfél évtizeddel ezelőtti autót, meg egy mostani Ferrarit egymás mellé rakunk, azok köszönőviszonyban sincsenek egymással. Ennek a pályának a vonalvezetése a mai Forma-l technikai állapotához képest korrekcióra szorul. Azon egyszerű oknál fogva, hogy túl lassú ahhoz a technikához, amit a mai Forma-l-es autók és csapatok produkálnak - tehát némi korrekciót kell rajta végrehajtani. Azt gondolom, az elmúlt években ez már a levegőben volt. Mindannyian tudtuk, hogy valamikor be kell következnie, és most eljött az ideje.

Mikorra tűzitek ki az átalakítás befejezését, és milyen anyagi forrásokból tudjátok megvalósítani?

Erre a két kérdésre hadd válaszoljak két héten belül, amikorra kialakul a végleges állapot! Ugyanis, ha végre eldöntjük, pontosan hogy nézzen ki, az befolyásolja az időtervet és a finanszírozást. Ma egy két órával ezelőtti állapotról tudnék beszámolni, ami lehet, hogy köszönőviszonyban sem lesz azzal, amelyik reményeink szerint két hét múlva megszületik. Az elmúlt hónapokban már volt ilyen, olyan, meg amolyan pillanatnyi helyzete a dolognak, de ezeket nem kommunikáltuk, mert tudtuk, hogy egy pillanatnyi részállapotot tükröznek, ami még alapvetően változhat.

Mi a véleményed a szabálymódosításokról? Szükség volt rájuk?

Szerintem elengedhetetlenül, mert nem gondolom, hogy mással befolyásolni lehet a kialakult helyzetet. A legelvakultabb Forma-1-hívő ember is azt mondja, hogy a tavalyi szezon súlyosan egysíkúvá vált. Tehát nagyon egyértelmű lett a küzdelem - ami azért, azt gondolom, nem baj, hiszen ilyen a technikai sport: van, aki jobb, és győzzön az. Csak ebben a fajta egyértelműségben elkezdett nézőket veszíteni a Forma-l, és aki tovább követte, annak az érdeklődése is szimplábbá vált. Az a fajta aspektus, ami kialakult, rosszat tett a Forma-1 hangulatának. A Nemzetközi Szövetség azt tette, amit tennie kellett, hogy megőrizze az intenzitást a Forma-1 irányában.

De valóban ezt tette? A tapasztalatok nem azt mutatják, hogy a változásokhoz az tud a legkönynyebben alkalmazkodni, aki helyzeti előnyben van - tehát, adott esetben a Ferrari?

Nem tudom megmondani. Én már elég öreg vagyok ahhoz, hogy előre, minősítés nélkül csak azt mondjam: mindannyian éreztük, hogy valamit lépni kell. Hogy ezek a lépések részben vagy egészben helyesek voltak, vagy helytelenek, az idő fogja bebizonyítani. Majd a tizenhetedik futam után kiderül, hogy kiegyenlítődött-e a mezőny, vagy adott esetben még egyoldalúbbá vált. Erre én nem tudok válaszolni, erre majd a tények válaszolnak. Már csak egy évet kell aludni, és elválik!

Válságban van a Forma-l?

Nem gondolom. Például sokszor elfelejtjük azokat az éveket, amikor Ayrton Senna dominanciája érvényesült, és csak az volt a kérdés, hogy Senna vagy Prost nyeri-e a következő futamot - hogy egy piros-fehér McLaren nyer, biztos volt. Én akkor sem gondoltam, hogy válságban van a Forma-1, és ma sem gondolom. Talán nem véletlen, hogy ennyi domináns autógyár még soha nem volt jelen a Forma-l-ben, soha nem volt ekkora érdeklődés a sorozat iránt. Szerintem a Forma-l semmilyen szempontból nincs válságban, sőt, a legjobb formáját futja. Egyetlen kérdés van: hogy maga a verseny tud-e intenzifikálódni. Ezzel a konstrukcióval, amit ma Ferrarinak hívunk - és ebbe beleértem Schuma-chert, Ross Brawnt, Jean Todtot, a szponzorokat - felveszi-e valaki a versenyt? Vannak a mezőnyben olyanok, akik - ha ugyanaz a package van velük, mint Michael Schumacherrel - képesek rá.

Idén is közvetíted a Forma-l-et?

Vélhetően én leszek az egyik kommentátor. Az, hogy ki fogja közvetíteni - velem, vagy nélkülem, mert tavaly is volt néhány futam, amit az egyéb elfoglaltságaim miatt nem én közvetítettem - a következő egy-két hét döntése lesz. (Farkas Péter)