Otto, a görögök királya

Lisszabon/Athén. Az új görög „időszámítás” 2001. szeptember 8-án kezdődött, amikor a hellén labdarúgó-szövetség bejelentette, az új szakvezető Otto Rehhagel lesz, aki korábban a Kaiserslauternnel egy, a Werder Bremennel két Bundesliga-aranyat szerzett.

A görög labdarúgás addig csak kétszer jutott ki nagy versenyre (1980-ban Eb, 1994-ben vb), és eleinte talán Rehhagel is megbánta, hogy elfogadta az ajánlatot: bemutatkozó meccsén Finnországtól 5:1-re kikaptak, majd az Eb-selejtezőkben az első két meccsen egyaránt 2:0-s vereséget szenvedtek a spanyoloktól, ill. az ukránoktól.

A lapok és a szurkolók egyöntetűen Rehhagel menesztését követelték, ám a szövetség kiállt mellette. S milyen jól tette: a csapat az első két vesztes meccsét követően, amelyeken nem rúgott gólt, hat győztes találkozót vívott meg, 8:0-s gólkülönbséggel (!) és egy spanyolországi sikerrel fűszerezve. Otto király lett, nemcsak Görögországban, de saját hazájában is, ahol a német lapok többsége jobban dicsérte, mint Rudi Völlert. Az Eb-n aztán a portugálok elleni győzelmükkel sokkoltak a nyitányon, továbbjutottak a csoportból, majd legyőzték a címvédő franciákat.

„Ez a hír bejárja a világot, és Rio de Janeirótól New Yorkon át Tokióig az emberek felkapják majd a fejüket – nyilatkozta a franciák elleni győztes negyeddöntő után Rehhagel. – Kihasználtuk a kívülállók esélyét, minden játékosom előtt le a kalappal. Elszántságunk és a lehetetlen megvalósításába vetett töretlen hitünk révén mi érdemeltük meg a győzelmet” (mti, o-o)