Ötödik helyen a címvédő

MTI-JELENTÉS

Ötödikként végzett a londoni olimpiára címvédőként érkezett magyar férfi vízilabda-válogatott, miután a helyosztón 14:8-ra legyőzte a spanyolokat.

A csapatok bemutatásánál, bár a szokásoshoz képest ezúttal jóval kevesebben ültek a nézőtéren, a hagyományos hangerővel harsant fel a buzdítás: „Magyarok! Magyarok!”, majd a „Ria, ria, Hungária!” is. A szurkolók zöme azzal együtt kitartott a Kemény Dénes irányította, s megszakítás nélkül három olimpián is diadalmaskodó együttes mellett, hogy Londonban véget ért az ötkarikás menetelés, s csupán az ötödik helyért szállhatott vízbe a társaság, amelynek tagjai közül többen is nyilvánvalóan most utoljára szerepeltek nyári játékokon a nemzeti együttes színeiben.

Elejétől kezdve a magyar csapat irányította a játékot, állandóan vezetett, a nagyszünet után 10:3-ra, majd 12:4-re, de a záró nyolc percben felzárkózott az ibériai együttes, s így alakult ki a 14:8-as végeredmény. És ötödik lett a Kemény-legénység. Ennél rosszabbul olimpián csupán egyszer, 1992-ben szerepelt a magyar válogatott, ahol hatodik lett, ötödikként pedig korábban kétszer, 1924-ben s 1988-ban végzett.

„Hogy mi London tanulsága? – tette fel a kérdést önmagának Kemény Dénes szövetségi kapitány – Vannak érzéseim, benyomásaim, gondolataim, de úgy vélem, ha az olimpiát később értékelem, akkor sem lesz késő. Azt most is elmondhatom, hogy először is büszkeség munkál bennem, hogy a játékosok ebben a lelkiállapotban ezt a két utolsó mérkőzést meg tudták nyerni. Az pedig mindenképpen szomorúság, hogy hol egy lövés, hol egy védés, hol egy blokk hiányzott ahhoz, hogy ma nem éremért játszottunk. Hányan nem folytatják az olimpiai bajnokaink közül? Ezt tőlük kell megkérdezni, nekem jónéhányan a tegnapi tréning után azt mondták: ez volt életük utolsó válogatott edzése. Ebből én arra gondolok, hogy ez a mai volt életük utolsó válogatott meccse.”

Kásás Tamás háromszoros olimpiai bajnok nem titkoltan a búcsúzók közé tartozik: „Az biztos, hogy én ma játszottam utoljára a válogatottban, s úgy gondolom, hogy a vízilabdás pályafutásomnak is vége van. Amikor ma bemutattak, vízbe ugrottam, alig bírtam visszatartani a könnyeimet, tudván, eljött a búcsú ideje... Hihetetlenül megható pillanat volt, aztán a meccsen már tudtam koncentrálni, de akkor is olyan volt az egész, mintha egy álomvilágban lettem volna. Szürreális volt az egész, de így, hogy győztünk, szép volt. Magán az olimpiai tornán, ahová nagy céllal jöttünk, végső soron ma is az történt, ami jelenleg van a pólóban, ami a valós helyzet, ami az igaz.”