Óriási nyomás nehezedik rá

Rivaldo, a Barcelona 29 éves brazil megasztárja a vb hivatalos műsorfüzetében nyilatkozott az esélyekről. A korábbi évtizedekkel ellentétben az aktuális brazil válogatott legfényesebb csillaga nem sorolja hazája válogatottját a kiemelkedő favoritok közé – ez mindennél többet elmond „Szambaország” futballjának labilis helyzetéről...

Melyik válogatottra fogadna, ha a végső győztest kellene megtippelnie?

Franciaországra vagy Argentínára. Ennek a két csapatnak a legerősebb a játékosanyaga, s talán ezek is a legegységesebbek. Brazília, Olaszország, Anglia és Németország egy szinttel lejjebb helyezkedik el az esélyesek rangsorában.

Nem zavarja, hogy a brazil szurkolók öntől várják a válogatott „megváltását”? Talán soha nem függött ennyire egyetlen játékostól Brazília sikere vagy kudarca...

Tudom, hogy óriási nyomás nehezedik rám, de ez nem érdekel. Vállalom a felelősséget, s a hátralévő időben az eddiginél is keményebben fogok dolgozni, hogy sikerre vigyem színeinket.

Lehet, hogy jók az idegei, de az tagadhatatlan: Brazíliában minden más országnál nagyobb jelentőséget tulajdonítanak a válogatott világbajnoki szereplésének. Mondhatni: élet-halál kérdése a futball.

Ez pontosan így van. Spanyolországban, amely pedig szintén „futballország”, nem tört ki forradalom annak hatására, hogy a vébét megelőző két barátságos mérkőzésen a válogatott remizett Portugáliával és kikapott a világbajnokságon nem is szereplő Hollandiától. Ha mindez velünk esik meg, minimum Scolari kapitány fejét veszik, de lehet, hogy bennünket, játékosokat is felakasztanak...

Hét éve Spanyolországban profiskodik, egy kicsit „spanyol” is. Mit vár a hispán együttestől?

José Antonio Camacho válogatottja remekül fog szerepelni, a spanyol labdarúgás történetének legjobb világbajnoki szereplése várható. Raúltól azt várom, hogy berobbanjon a legszűkebb elitbe, akár a torna legjobbja is lehet, netán a gólkirálya.

Az már eldöntött tény, hogy a brazil együttesben ön viseli a tízes számú mezt. Ez nem akármilyen megtiszteltetés...

Például Pelé... Úgy tudom, az 1958-as svédországi világbajnokságon egy rendező – akinek fogalma sem volt a posztokról – találomra osztotta ki a mezeket, Pelének véletlenül jutott a tízes. Az 1974-es és 1978-as vébén Rivellino, 1982-ben és 1986-ban Zico játszott tízessel. Micsoda elődök! Aztán 1990-ben Silas, 1994-ben Raí kapta a tízest, ők nem tündököltek, négy éve pedig nekem jutott ez a különleges szám.

Sokáig sérült volt, annyit bajlódott a térdével, hogy csak pár napja vált véglegessé: ott lehet a világbajnokságon. Nem tartott attól, hogy lemarad a vébéről?

Nem igazán. Én már legszívesebben a Real Madrid elleni BL-elődöntőn játszottam volna, de a klub elnöke, Joan Gaspart elnök, továbbá Ricard Pruna doktor, az első csapat orvosa kereken megtiltotta, hogy pályára lépjek.

Most már jól van?

Ha nem fogok jól szerepelni a világbajnokságon, akkor azt nem foghatom a térdemre. Ugyanis most már teljesen egészséges vagyok.

Az elmúlt hetekben egy másik szlogen is gyakran olvasható volt a brazil sportsajtóban: a három R betű, a „triple R”.

Igen, a Ronaldinho, Ronaldo, Rivaldo csatárhármastól várják a gólokat, és való igaz, hogy ilyen trióval kevés ország rendelkezik a vébérésztvevők közül! A közelmúltban, a Portugália elleni meccsen szerintem is jól muzsikáltunk így hármasban, különösen annak örültem, hogy Ronaldo teljesen felépült sérüléséből. Ha mindhármunknak egyszerre megy jól a játék, nem féltem a brazil válogatottat.