Olimpiai éremről álmodik

BŐD TITANILLA

Megváltozott az élete az olimpia óta? Könnyebben talál támogatókat?

Többen ismernek, és a sportágam iránt is érezhetően többen érdeklődnek. Ez kellemes, élvezem. Ebben az időszakban is tárgyalok a szponzorokkal, és úgy érzem, hogy az állam is más szemmel néz a triatlonra London óta. Majd meglátjuk, hogy ez számokban mennyire lesz kifejezhető.

Meg lehet élni triatlonosként Szlovákiában?

Én megélek belőle. A triatlonban sok pénz forog, a versenyek díjazása sem elhanyagolható, és elég sok a szponzor is.

A triatlon fizikailag és szellemileg is kemény sport, az olimpiai versenyszám másfél kilométer úszásból, 40 km biciklizésből és 10 km futásból áll. Erre azért nem képes mindenki, kinek ajánlaná a triatlont?

Mindenkinek. Még ha valaki nem is szokott hozzá, hogy ilyen sokat fusson, ússzon, vagy biciklizzen, akkor is érdemes megpróbálnia. Nem kell mindjárt négy órán keresztül biciklizni, fokozatosan kell növelni az edzésadagokat. Bárki kipróbálhatja, mire képes, ez szép kihívás mindenkinek. Ez a sport céltudatosságra neveli az embert, amit hasznosíthat a munkahelyén vagy az iskolában is. Jó, ha valaki tudatosítja, hogy mindent csak fokozatosan lehet elérni, és ha az ember elég állhatatos, akkor eljön a siker.

Mennyit edz átlagosan?

Hetente 38–40 órát. Ez 25 kilométer úszást, 600 kilométer biciklizést és 140–150 kilométer futást jelent.

Mire gondol közben?

Úszás közben figyelnem kell a technikára, de nagyon élvezem is, ahogy szinte játszom a vízzel. Biciklizés közben beszélgetni is lehet, ha egy kisebb csoport együtt van, nagyon szórakoztató. Észre sem veszem, és máris elszalad a négy óra. Ha egyedül vagyok, akkor a tájat csodálom, az is nagyon kellemes. A futással pedig hasonló a helyzet, aközben is lehet beszélgetni, bár mostanában általában egyedül futok. Kitűnő kikapcsolódás, szinte már meditáció. A futás remek sport arra, hogy az ember kipihenje magát. Fizikailag persze elfáradok, de az agyam felfrissül.

Ezt hallgatva úgy tűnik, nincs is jobb a triatlonnál! Sosem szokott hullámvölgybe kerülni?

De, néha igen, ám olyankor pihenek kicsit, és újult erővel belevágok. Ha pedig verseny közben érek el a holtpontra, igyekszem nem pánikba esni, a saját tempómban folytatni a versenyt, és előbb-utóbb túljutok a nehezén.

Hogyan látja a jövőbeni esélyeit, meddig juthat?

Nagyon szeretnék olimpiai dobogóra állni, de a triatlonban ez nagyon nehéz. A laikusoknak talán nem tűnik úgy, de óriási a konkurencia, a világon nagyjából egymillióan triatlonoznak, s közülük mindenki olimpiai éremről álmodik.

Londonban 22. lett. Az ismertségen kívül mit adott önnek az olimpia?

Ez is egy volt a céljaim közül, és sok áldozatot kellett hoznom érte. Sokat tanultam közben, megtanultam, hogyan törekedjek mindig a legjobbra, akkor is, ha ez néha nehéz. Óriási motiváció volt, hogy kijussak Londonba, és végül sikerült. Ott pedig sok barátságot kötöttem, sok szép élményben volt részem az olimpiai faluban és Londonban is. Az pedig, hogy elég jó eredményt értem el, jó alap a következő évekre.

A játékok ideje alatt sokat beszéltek arról, hogy együtt edz a világ legjobbjainak tartott Brownlee fivérekkel, akik közül Alistair megnyerte az olimpiát, Jonathan pedig bronzérmes lett Londonban. Hogyan barátkoztak össze?

Sokszor versenyeztünk együtt, de akkor ismertük meg jobban egymást, amikor Franciaországban klubtársak lettünk. Segítettem őket a versenyeken, összebarátkoztunk, elhívtak edzőtáborokba, aztán egy ideig laktam is náluk… Nagyon jóban vagyunk. Az edzéseken is hihetetlen motiváció volt velük együtt dolgozni. Azt mondtam magamban: ha őket megelőzöm, akkor én leszek az első! Persze ez nem ilyen egyszerű, őket nagyon nehéz megelőzni! Viszont legalább tudom, mennyit kell még fejlődnöm, és megismerkedtem a legkorszerűbb edzésmódszerekkel is. Itthon ez nem történhetett volna meg.

Van speciális mentális felkészülése?

Versenyek előtt mindig részletesen elképzelem, mi vár rám, mi jöhet esetleg közbe, milyen helyzetek adódhatnak. Ez egyfajta meditáció. De az is sokat segít, ha a verseny előtt kikapcsolódásképp a barátokkal és a barátnőmmel beszélgetek.

Van példaképe?

Csodálom a Brownlee testvéreket, edzéseken és versenyeken is látni, milyen elszántsággal küzdenek. Fenomenális sportemberek.

S mi a helyzet Peter Sagannal? A Twitteren folyamatosan kommentálja az eredményeit.

Nagyon nagy Sagan-rajongó vagyok. Elképesztő, mit ért el ilyen fiatalon. De a Twitter-kontómat nem én magam kezelem, hanem egy angol barátom. A Tour alatt éppen Svájcban voltunk együtt edzőtáborban, és én bármit mondtam Saganról, ő máris felírta a Twitterre. Én eleinte nem is tudtam róla, de egyáltalán nem vagyok ellene, mindig olyasmit ír, amit tényleg gondolok.