Olasz–francia a Skorpió jegyében

A vébé előtt egy hónappal kirobbant bundabotrány miatt szinte senki sem számolt esélyesként a Squadra Azzurrával. A négy érintett klubból (Juventus, Fiorentina, AC Milan, Lazio Roma) tizenhárom játékost válogatott be Marcello Lippi, de a felkészülés során neki sem lehettek nyugodt percei: az olasz sajtó többször is felvetette, hogy a trénernek azonnali hatállyal távoznia kellene a csapat éléről.

Halálcsoport, halálugrás

Az sem szólt az azúrkékek mellett, hogy kimondottan erős csoportba kerültek, ahol ráadásul csak a csoportgyőzelem megszerzése jelenthetett megnyugvást – egy második hely Brazíliát hozta volna a nyolcaddöntőben.

A bajokat időközben még egy tragédia tetézte: Gianluca Pessotto „halálugrása”. Az olasz válogatott és a Juventus egykori védője rózsafüzérrel a kezében vetette le magát a torinói klubház negyedik emeletéről. A bundabotrány és Pessotto tragédiája azonban összekovácsolta a csapatot, akárcsak a Rossi-féle 1982-es gárdát a híres-hírhedt „totonero”.

Avanti, ragazzi!

Az olaszok hagyományosan rossz rajtolók: ehhez képest meglepően könnyen elintézték a ghánai válogatottat (2:0). Az Egyesült Államok ellen azonban akadozott a gépezet: a kilenc emberrel játszó jenkik ellen már nem sikerült a győzelem (1:1). Az utolsó csoportmeccs így „vérre ment”, egy esetleges vereség a csehek ellen hazarepítette volna a Squadra Azzurát. Jött azonban Polák belépője Tottival szemben, és az emberelőnyben játszó taljánok a győzelem (2:0) mellett a csoportelsőséget is megszerezték.

Az egyenes kieséses szakaszban sem ment minden könnyen: Ausztrália ellen pontozással talán győzhettek volna az utolsó félórában tíz emberrel játszó olaszok, mégis csak egy erősen vitatható tizenegyessel sikerült továbblépniük (1:0).

Innen már nem volt megállás: Olaszország az ukránok elleni negyeddöntőben (3:0) kapta el a ritmust, következhetett a dortmundi elődöntő és egy klasszikusnak számító párosítás: Németország–Olaszország. A hagyomány nem szakadt meg, Itália vertetlen maradt tétmeccsen a németekkel szemben, de hogyan! Grosso és Del Piero álomgóljai (a 119. és a 121. percben) bevonulnak majd a futballtörténelembe.

Egységben az erő

Az olasz csapat lemásolta az 1982-ben győztes válogatott teljesítményét: gyenge kezdés, pompás folytatás. Csak egy nagy különbség van: akkor Paolo Rossinak hívták a megmentőt, most viszont az olasz csapat volt a mezőny legegységesebb gárdája: 12 góljukat 10-en szerezték, ami világbajnoki rekord. Márpedig a világbajnoki címet általában a legegységesebb csapat szokta elhódítani.

Skorpiók nélkül

Sokak szerint Franciaország nem érdemelt vereséget a döntőben. Szerintünk sem. Pedig az előjelek a Les Bleus-nél sem voltak kedvezőek.

„Mit keres egy értelmiségi a válogatott kispadján? Ráadásul amatőr színjátszócsoport tagja!” – Raymond Domenech francia szövetségi kapitány gyilkos pamfletek és karikatúrák célpontja volt a vébé előtt. Gúnyos jegyzetek bírálták túlzott elkötelkezettségét az asztrológia iránt; ennek tulajdonítható ugyanis, hogy a néha valóban különcként viselkedő tréner nem válogatta be a Skorpió jegyében született futballistákat. „A csillagok állása júniusban nem kedvez a Skorpióknak” – hangzott az érv Domenech részéről, ezért nem került be a válogatottba például Robert Pires (a rossz nyelvek szerint Piresnek korábban viszonya volt Domenech feleségével, s mellőzésének ez az igazi oka), de nem került be a nagyszerű szezont maga mögött tudó Micoud vagy a Barcelonával BL-győztes Giuly sem.

Belharcok és feltámadás

Domenech sokáig a játékosaival sem találta a közös hangot: a veteránok (Zidane, Thuram, Vieira) például közös megegyezés alapján soha nem említették az edző nevét interjúikban; Gregory Coupet pedig összecsomagolt és egy napra elhagyta az edzőtábort, amikor megtudta, hogy csak második számú kapus lesz Barthez mögött.

Két csoportmeccs után két döntetlennel álltak a franciák: ez nem volt meglepő, a selejtezők során ugyanis tíz meccsükből ötször mindössze ikszeltek. A feloldozást a Togo elleni győzelem (2:0) jelentette: onnantól kezdve megverték a spanyolokat (3:1), a brazilokat (1:0) és a portugálokat (1:0) is. S ki tudja, hogyan alakul az olaszok elleni büntetőpárbaj, ha Zidane nem veszti el az eszét, és pályafutása utolsó meccsén – a világbajnoki fináléban – nem fejeli le Materazzit.

De lefejelte, Franciaország pedig kikapott.

A világbajnokság véget ért. (ktn, gj)