Nyolcvan percig tartották magukat a sárga-kékek

A sárga-kékek kilencven percen át rendületlenül énekeltek, és speciális, március 15-i koreográfiával is készültek. A Slovan-táborból már addig is felhangzott egy-egy magyarellenes rigmus, a vendégszektor magyar zászlós élőképe láttán pedig a korábban visszafogott hazai drukkerek is fütyülni kezdtek, ám tettlegességre szerencsére nem került sor.
A hazaiak játszottak fölényben, Novota János a dunaszerdahelyi kapuban nem unatkozott (szemtől szemben Šebóval többször is hatalmas bravúrt mutatott be), unatkoztak viszont az első félidőben néha a nézők. A dunaszerdahelyiek szervezetten védekeztek, de a Slovan kapujára nem voltak veszélyesek. Szünet után Helísek és Tomčák már majdnem helyzetbe került, a legnagyobb lehetőség azonban Hassan beadása után Matúš előtt adódott, akinek pörgetett sarkazását Putnocký kivédte. Az égszínkékek továbbra is mezőnyfölényben futballoztak, a 80. percben Guédé tiszta ziccerben még hibázott, egy perccel később azonban Milinkovics szépségdíjas kapufás góllal vezetést szerzett a Slovannak – ez volt a szerb középpályás második gólja a tavasszal. A pozsonyi drukkerek ünnepeltek, görögtüzekkel rózsaszín fénybe és füstfelhőbe borították a stadiont. Az utolsó percekben Novota is előrement egy dunaszerdahelyi szögletnél, az ellentámadásból azonban Šebo nem találta el az üres kaput, így maradt az 1:0.
A dunaszerdahelyiek 15 éve nem szereztek pontot a Slovan otthonában.