Nyolcmenüs sportkóstolón

 

Országos bajnok diákcsapatukat is kivezényelték a kosarasok. Amikor apadt a gyerekáradat, edzőjük közreműködésével játszottak egyet a lányok. Aztán az apróságoké lett a pálya. Sorakozva vártak arra, hogy ők is megpróbálhassák a kosárra dobást. Akinek sikerült betalálni, valamilyen édességet kapott. „Ez nem csalétek, csak figyelmesség – magyarázza Nagy Ferenc klubelnök. – Ebből a korosztályból már válogattunk. Mi már az óvodába készülünk. Diósi Albert és felesége kezd rövidesen foglalkozni a kicsikkel.”Minél korábban…Mellettük, a másik ketrecben a teniszezők világa tárul elénk. Hirtelen nem tudni, a gyerekből vagy a labdából van-e több a pályán. Amit eddig a tévében láttak az iskolások, itt ki is próbálhatják. Ütőt vesznek a kezükbe, és a háló túloldalán váró két edző fogadja a kezdetleges adogatásokat. Innen a labdák, onnan a hasznos tanácsok röpködnek. Varga Péter edző, mindenes pedig a fülembe mondja: „Az a jó, ha minél korábban kezdik, manapság már az öt–hatéves korúak megjelenése sem ritkaság. És az is gyakorlattá vált, hogy tízéves korig már versenyeket játsszon a gyerek, hogy megtanulja, megszokja az ott uralkodó légkört.” Senkit se küldenek el, meglátogathatja őket bárki a Pomléban.Tavaly plusz húszEgymás tőszomszédságában vertek sátrat az erősportok. Már a következő versenyről tanakodik a vezérkar, amikor megállok a kyokushin karatékák között. A gyerekek hancúroznak, ütik a gumihengereket, Bódis Lajos ügyintéző meg a sportágválasztóról áradozik. „A tavalyi után két héten belül húsz új gyerek érkezett közénk. És ami még fontosabb, maradtak is – említi legutóbbi nagy fogásukat. – Most is reménykedünk, hiszen Somorján nagyon népszerű a kyokushin karate. Nincs gond az érkezőkkel sem, találunk nekik elfoglaltságot.”A birkózás vonzerejeKirakatba rakták magukat a Gladiátor birkózói is. Érem- és kupagyűjteményük mellett ott van a fogásokat mutató sportolók között Čech Dávid is, aki hosszú idő után hozott világversenyről birkózóérmet az országnak. Második lett kötöttfogásban a katowicei kadett Eb-n. Horváth István, a klub és a válogatott edzője is örül a sportágválasztónak. „Tavaly nagyon segített nekünk, tíz-tizenkét új emberrel nőtt a létszámunk – dicsekedik. – Később ugyan csak négyen-öten maradtak, ami nagyon jó arány. Ha minden sportágban ennyi újonc marad, az nagyon, de nagyon jó. Mivel az utóbbi években kiváló eredményei vannak a klubnak, vonzereje is megnőtt. Most is úgy kell a gyerekeket a szőnyegről elküldeni, mert mindenki birkózna. Kis káosz van belőle, de annak örülök, hogy érdekli őket a birkózás, és itt vannak közöttünk a szőnyegen.”Egy pályán két fociklubSomorján két futballklub van. Egy pályán kaptak helyet. Az egyik térfélen a nagyobb, az STK 1914, a másikon az utánpótlással foglalkozó FK fogadta a focizni vágyókat. „Láttam itt néhány tehetséget, nagy örömömre szolgált, hogy mindannyian már a mi klubunkban fociznak – meséli Klúcsik István, az STK B és U13-as csapatának edzője. – Nálunk van a legjobb háttér az összes sportág közül. Itt sem kellett közénk csábítani a gyerekeket, jöttek maguktól is. Elvégre a foci a legnépszerűbb labdajáték.”Az FK-sok már eltűntek, mire a térfelükre értem. Lengyel Tibor edző másnap egy mérkőzés szünetében telefonon összegzi tapasztalatait: „Egy gyerek jelentkezett, ő már ma eljött a szüleivel. Köszönjük, hogy idén már mi is lehetőséget kaptunk a várostól, és bemutatkozhattunk. Meglátjuk, mi lesz az eredménye. Mindenesetre szórólapokat osztogattunk a gyerekeknek, s ebben a szülők tudtára adtuk, hogy kétnyelvű edzéseket tartunk.”Megmozgatja a sulikatA Lagúna tó túlsó partján telepedtek le a vívók és kajak-kenusok. Éppen a táskába kerülnek az utolsó tőrök, amikor megszólítom Nagy József vezetőedzőt. „Városunkban nagyon jó mozgalom van kibontakozóban – dicséri a kezdeményezést a szakember. – Itt közelről láthatják a gyerekek, sőt van lehetőségük kipróbálni is a tőrözést. Sokkal több az érdeklődő, mint ahányan végül bejönnek közénk a vívóterembe. A tavalyi sportágválasztó megduplázta az ősszel szokásos jelentkezőink számát. Versenyzőink elhozták kupáikat, érmeiket, s iskolatársaik láthatták, mire vitték, s vihetik ők is, ha nekifognak. A rendezvény megmozgatja Somorja és Tejfalu iskolásait.”Ismerkedtek a vízzelSzinte egész idő alatt tolongtak a gyerekek a mólón. Messziről lehetett látni a sok mellényes apróságot. „A legnagyobb attrakció a sárkányhajó volt. Elégedetlenkedtek is, mert mindenki csak egyszer mehetett, pedig többször is akartak – hallom Honti Jenő fiatal edző élményeit, aki a 9–12 éves kajakosokkal foglalkozik a klubban. – Mi is szórólapokat nyomtunk a kicsik kezébe, s majd meglátjuk, hányan jönnek el a csónakházba. Tavaly huszonöten jelentkeztek a sportágválasztó után.” Évek óta az ország legjobb kajak-kenus klubja a somorjai. Sándor Árpád a 9–13 éves kenusokat edzi: „Kenuban és kajakban nem voltak a gyerekek, annak csak borulás lett volna a vége – magyarázza. – Csak ismerkedtek a vízzel, megmutattuk nekik, hogyan lehet evezni. Fárasztó, de kellemes a gyerekekkel foglalkozni, és megéri. Idén is már utcahosszal vezetünk az országos utánpótlás ranglistaversenyben, s újra klubunké lesz az elsőség.”