Nincs Forma–1 kockázat nélkül

Minden versenyen a rajtrácson van, izgatottan várja a lámpák kialvását a Mercedesben ülve, ám soha nem jut előrébb a mezőny végéről – ő Ian Roberts, a Forma–1 főorvosa.

Az elsők között ért oda Jules Bianchihoz a francia versenyző tragikus balesetekor a 2014-es Japán Nagydíjon – elmondása szerint az orvosi csapat tagjai rögtön tudták, hogy nagy a baj, orvosi szempontból azonban minden a helyén volt, így ők többet sajnos nem tehettek a fiatal tehetség életének megmentése érdekében.

Ian Roberts a versenyhétvégéken és azon kívül is orvosként dolgozik, a Medical Carban ülve nézi végig a rajtot, majd a teljes futamot.

Munkájához rátermettség, folyamatos készenlét, kitartás és elszántság szükséges – interjúnk során minden kérdésünkre kellő részletességgel, szakmai alázattal válaszolt, amikor pedig a Forma–1-es autók és futamok kerültek szóba, gyermeki lelkesedés sugárzott róla.

Ki ül az orvosi autóban a futamok során?

A Medical Car személyzete 3 főből áll. Alan van der Merwe, a sofőr, mellette én ülök, hátul pedig a nemzeti orvos, a Hungaroringen Dr. Hetzman László, aki a légi mentésben is nagy tapasztalattal rendelkezik, ő kísér minket a Magyar Nagydíj hétvégéje során. Alannal állandó a kommunikáció lehetősége, sajnos a nemzeti orvossal nem tudunk folyamatosan beszélni, mert nincs közvetlen rádiókapcsolatunk. Természetesen hozzá tudunk szólni, csak mindezt hangosan kell… Neki azonban szintén van rádiókapcsolata a versenyirányítással, így Dr. Gorovéval (Dr. Gorove László, a Magyar Nagydíj versenyfőorvosa – a szerk.) is. A nemzeti orvosnak saját nyelvű rádióvonalra van szüksége, nekünk pedig már túl sok lenne a kommunikációs csatorna. Szóval számos útja van a kommunikációnak, nemcsak szóban, hanem vizuálisan is, a monitorokon.

Hogyan készül egy versenyhétvégére, mi a programja a szabadedzéseken, időmérőn és a versenyen kívül?

Általában csütörtökön érkezem a pályára, ellenőrzöm az orvosi felszereléseket, összerakom a szükséges dokumentációt. Ellenőrizzük az akkumulátorok töltöttségét, a gyógyszereket, valamint az eszközöket, amelyeket használunk. A GP2 és GP3 szériák dokumentációit is átnézzük ilyenkor. Ha történt valamilyen változás a pályán, arról is tudnunk kell, valamint általános ellenőrzést végzünk az autón is. Megnézem, minden felszerelésem megvan-e – nemcsak az orvosi, hanem a biztonsági eszközökre is gondolok, hogy a ruhám, a sisakom renden van-e. Csütörtökön visszük először pályára az autót, teszteljük a rádiókat, megnézzük, hol vannak rövidítések, előfordulhat, hogy akadályok vannak ott. Délután a kimentő gyakorlatok következnek, amelyek során a kimentő csapatok a helyettes versenyzőket emelik ki egy-egy GP2-es, GP3-as, valamint Forma–1-es autóból. Általában csütörtökön kerül sor az orvosi gyakorlatra, amely során egy balesetet szimulálunk. Az orvosi csapat odamegy az incidenshez, a versenyzőnek elképzelt sérülései lesznek, ezt a helyzetet kell megoldaniuk. Ez nem igazán vizsga, nem a képességeket teszteljük, hanem azt, hogy tudnak-e csapatként együttműködni. Néhol a doktorok, a mentősök így együtt talán akkor találkoznak először, szóval ez egy olyan szituáció, ahol megérthetik egymást, összeszokhatnak. Nem az a cél, hogy kellemetlen helyzetbe hozzuk az embereket, hanem az, hogy a csapatmunkát megnézzük.

A pályával kapcsolatban milyen információra van szükségük a versenyhétvégét megelőzően?

Ismernünk kell a mentők elhelyezkedését a pályán, de ezt már előre tudjuk néhány héttel, mert minden információt elküldenek Piette doktornak (Jean Charles Piette, az FIA orvosi delegáltja – a szerk.): a mentők pozícióját a pálya körül, a különböző csapatok információit, a szolgálatban lévők neveit, az orvosi központ adatait. A kanyarok változásairól, a pálya belépési pontjairól is tudnunk kell, valamint arról, ha esetleg egy korábbi rövidítési helyen már nem tudunk átmenni. A kerítések eltérése is fontos lehet, illetve vannak területek, ahol problémás lehet a kiszállás az autóból, a hozzáférés, ezekről is tudnunk kell. A legtöbb pályával kapcsolatos változás igazából a versenyzőket érinti, ezek számunkra nem relevánsak. Ám néhányat nekünk is ismernünk kell, például a kerítéssel kapcsolatos változásokat, illetve azt is, ha egy olyan helyre kerül kapu, ahol eddig még nem volt.

Hogyan tudja követni a pályán történő eseményeket a futam alatt?

Számos adatot kapunk a versenyirányítástól, illetve látjuk a pálya térképét, amely egy olyan GPS-szel van egybekötve, amely megmutatja, melyik autó hol van éppen. Azt is rögtön látjuk, ha valaki elhagyja a pályát vagy balesetet szenvedett. Az autót érő erőhatással kapcsolatos adatok is rendelkezésünkre állnak: ha valakit 15 G-nél nagyobb hatás ér, akkor arról visszajelzést kapunk. Így tudjuk, ha valakit túl nagy erőhatás ért egy másik autóval vagy a gumifallal történt ütközést követően. Ugyanezek az adatok elérhetőek a versenyirányítás számára is.

Mi történik baleset esetén a Medical Carban?

Ha valami történik a pályán, akkor rádión értesítenek bennünket, hogy oda kell mennünk az incidenshez. Megkapjuk a pályakamerák képeit is. Van egy digitális, illetve analóg rádiónk a kommunikációhoz, folyamatosan kapcsolatban vagyunk a versenyirányítással. Baleset esetén én Herbie Blash-sel és Charlie Whitinggal vagyok kapcsolatban. Ők azok, akik pályára küldenek minket, ha szükséges, ők adnak engedélyt arra, hogy indulhassunk. Mással nem igazán beszélünk, hiszen ők azok, akik az instrukciókat adják számunkra, saját digitális rendszerünk van erre. Ha egy edzésen vagy az időmérőn történik valami, akkor piros zászló lesz érvényben és pályára megyünk. Ha versenyen, akkor a Safety Cart kiküldik, ő megy előttünk, követjük a pályára, majd ezt követően vagy mögötte maradunk, vagy szólnak, hogy előzzük meg – ez természetesen a balesettől, a körülményektől függ. Amikor kimegyünk, akkor a versenyzők és a magunk biztonsága a legfontosabb. Ha valami velünk történne, akkor senki nem tudna reagálni a balesetre.

Mi történt Bianchi tragikus balesetekor orvosi szempontból?

Amikor a helyszínre küldtek minket, már tudtuk, hogy nagy a baj. Nem láttuk, hogy pontosan mekkora erőhatás érte a becsapódáskor, mert az ezt mérő eszköz tönkrement. Az idő szoros volt, de az egész folyamat rendben zajlott, mindent Jules-ért tettünk, és minden a helyén volt az ellátás tekintetében.

Ha súlyos eset történik, a televízió nem mutatja az ellátás képeit. Mi zajlik az incidens helyszínén?

Elképzelhető, hogy egy hazai orvos közelebb van az esethez, mint mi, mivel mi a boxutcából indulunk – tehát fontos, hogy nem mi vagyunk az egyetlen orvosi csapat itt. Odamegyünk az esethez, majd csapatként dolgozunk együtt tovább. Kapunk néhány információt, azonban akkor válik világossá számunkra a helyzet, ha a helyszínre érünk. Ott nagyon gyorsan kell mérlegelnünk, mi fog történni, mit kell tennünk, mire van szükségünk: a kimentő csapatra, mentőre, vagy bármi másra… Lehet, hogy a versenyzőnek csak kis sérülése van, és akkor az orvosi központba szállítjuk, és ez bőven elég, de az is elképzelhető, hogy mentőautóra van szükség.

Mi az ön feladata, és mi a hazai orvosok munkája ilyenkor?

Én vagyok a mentést koordináló orvos, vagyis látnom kell, hogy minden a helyén van, mindenki együtt dolgozik a megfelelő időben, valamint azt is, hogy a versenyzőre megfelelően vigyáznak. Én a versenyirányítással beszélek, a helyi orvosnak pedig az a feladata, hogy a versenyzőre vigyázzon.

Mit gondol, elérhető-e valaha a biztonság maximális szintje?

Úgy kell kezelnünk mindent, hogy a versenyzőknek, a pályabíróknak, mindenkinek egy biztonságos, élvezhető hétvégéje legyen. De a biztonság sosem lehet százszázalékos – ezt nem lehet elérni. Ha százszázalékos biztonságot akarnánk, akkor mindenki otthon maradna és a PlayStationön versenyeznének. Nekünk annyira kell biztonságossá tenni a versenyeket, hogy izgalmas maradhasson, és jó futamokat láthassunk. Százszázalékos biztonságot elérni és a kockázatokat kizárni lehetetlen feladat lenne. Mindig lesz kockázat, de ez része az izgalomnak.

Mostanában sokat beszélnek a zárt pilótafülke lehetőségéről, amellyel elkerülnék azt, hogy akár törmelékek, leszakadó alkatrészek, abroncsok eltalálják a versenyző fejét. Mi a véleménye erről?

Le tudjuk zárni a pilótafülkét, de akkor az már nem lenne ugyanaz. Különböző módon lehet ezt a kérdést megközelíteni, hiszen a pilótafülke felé érkező tárgyakat eltérítené... Én a kettő között vacillálok: úgy gondolom, hogy a zárt cockpit lerombolná az együléses versenyzés atmoszféráját, de teljesen elfogadom azt, hogy a versenyzőt meg kell védeni. Itt jön képbe a biztonság egyensúlya újra: ha ki akarjuk zárni azt, hogy a tárgyak berepüljenek a pilótafülkébe, akkor zárjuk le a cockpitet – ám akkor teljesen megváltoztatjuk az autót.

Ez alapján úgy tűnik, hogy az orvos és a rajongó csap össze az ön gondolkodásában.

Igen, nagy rajongója vagyok a Forma–1-nek, már azelőtt is az voltam, hogy belecsöppentem volna a versenyek világába. Nagyon régóta néztem a tévében, és végül úgy kerültem be, hogy Silverstone-ban pályaorvosként dolgoztam. Úgy voltam vele, hogy nemcsak nézni szeretném, hanem dolgozni is akartam benne. A vezető pályaorvos megkért, hogy csatlakozzak a Forma–1-es orvosi csapathoz. Ez körülbelül 20 éve volt, majd számos eseményen részt vettem mint pályaorvos és Medical Car-doktor. Aztán az orvosi központba kerültem, majd a pályafőorvos helyettese lettem a Brit Nagydíjon, ezt követően pedig az FIA felkért erre a munkára.

Az orvosi tudáson kívül mi a legfontosabb képesség, tulajdonság a munkájában?

Azt gondolom, csapatjátékosnak kell lenni – nagyon jó csapatjátékosnak. Összeszedettnek kell lenni, illetve fontos, hogy az idővel jól tudjunk bánni, hiszen nagyon szoros a hétvége időbeosztása. A megfelelő időben a megfelelő helyen kell lennünk folyamatosan.

Megkeresik a versenyzők futamokon kívül?

Felvehetik velem a kapcsolatot, amikor csak szeretnék, de sosem teszik, mert annál sokkal fontosabb dolgaik vannak, minthogy velem beszélgessenek! Ha a versennyel kapcsolatban van valami fontos dolog, akkor azt az orvosi delegálttal beszélik meg, ha pedig más jellegű gondjuk van, akkor a saját orvosukhoz mennek. Én a pályán vigyázok rájuk.

Nem igazán hallani a Forma–1-ben doppingvétségről. Ön szerint mi ennek az oka?

Soha nem tudjuk, mikor kerül sor a doppingvizsgálatra, teljesen függetlenül zajlik az FIA-tól, a versenyzőket pedig véletlenszerűen választják ki. Nem tudok olyan esetről, hogy valaki doppingolt volna a Forma–1-ben. Technikai sport lévén nem lenne igazán nagy előnye, ráadásul dopping esetén olyan mértékű büntetést kapna az illető, hogy tényleg őrült dolog lenne megtenni.

Mit nevezne munkájában a legjobb és a legnehezebb dolognak?

A legjobb dolog az, amikor az autók mögött vagyunk a rajtnál. Ez igazán különleges, mert mi mindig a rajtrács végén vagyunk. A legnehezebb dolog… nem vagyok benne biztos, hogy van ilyen. Ez egy nagyon jó csapat, nem igazán vannak negatív dolgok. Talán a hosszú utazások, de ez része a munkánknak.