Németh Tamás, a komáromiak játékosa: Ez a csapat megérett az élvonalra

Tizenegy mérkőzés, tíz győzelem, egy döntetlen, hatpontos előny a tabella élén. Számítottak ennyire jó rajtra Komáromban?

Azt mindenképp reméltük, hogy az első három hely környékén fogunk mozogni a tabellán, de hogy tizenegy forduló után ekkora pontelőnyünk lesz, arra nem nagyon számítottam sem én, sem a csapat.

A KFC már tavaly is élcsapatnak számított, most viszont sikerült szintet lépni. Ez minek köszönhető, miben jobbak idén

Tavaly ugyebár harmadikok lettünk, és a második hely már osztályozót ért, de vehetjük akár a két évvel ezelőtti szezont is, amikor az első három jutott fel az élvonalba, és mi a negyedik helyen végeztünk. A megoldás szerintem az, hogy a csapat magja már nagyjából három éve ugyanaz. Ha a mostanában jellemző kezdőcsapatot nézzük, hatan-heten évek óta együtt focizunk. Ha az egész keretet vesszük, akkor pedig körülbelül tizenketten. Már ismerjük egymást, összekovácsolódtunk, tudjuk, mire számítsunk egymástól.

Ez igaz a légiósokra is? Nincsenek túl sokan Komáromban (Ganbayar, Adayilo, Bayemi), de a számok alapján minőségi erősítésnek számítanak.

Így van, összesen hárman-négyen vannak. Nekünk is időbe telt, míg megismertük a stílusukat és hogy milyen személyiségek, de az az igazság, hogy ők is három-négy éve itt fociznak, ezért már nem is igazán tekintjük őket légiósnak. Ugyanolyan a kapcsolatunk, ugyanúgy beszélünk velük, mint egymás között. Ez is a csapatmorál hasznára van.

Most, hogy ennyire ígéretesen néz ki a tabella, gyakrabban szóba kerül a feljutás?

Már a bajnokság előtt is beszéltünk róla, hogy nehéz lesz, hosszú lesz a szezon, de azért szeretnénk a tabella elején mozogni, az első két-három hely környékén. Hiába vagyunk elsők, ugyanolyan komolyan vesszük a következő ellenfelet is. Meccsről meccsre haladunk, nem a hosszú távú célok lebegnek a szemünk előtt.

Jelen állás szerint az eperjesiek és a puhóiak tűnnek a legnagyobb riválisnak. Ezt Komáromban is így érzik?

Hát, tény, hogy ők vannak most ott mögöttünk, de nem tudom igazi bajnokaspiránsnak tekinteni őket. Hat pont a lemaradása a Púchovnak, és legközelebb épp náluk játszunk. Ők lesznek nagy nyomás alatt, nem mi. Nekünk annyi a dolgunk, hogy higgadtan játsszunk, és természetesen szeretnénk nyerni.

A saját szezonját eddig hogyan értékelné? Már öt gólt is szerzett, miközben tavaly az egész szezonban hatot sikerült, és az egyéni rekord volt...

Magamról nem szívesen szeretek beszélni, mert ez egy csapatsport. Ha nem passzolok, nem rúgunk gólt, és ha nekem nem passzolnak, ugyanúgy nem rúgunk gólt. Örülök, hogy sikerült ennyiszer betalálnom, és bízom benne, hogy a folytatás is hasonló lesz, de egy gól sok ember munkájából áll össze, szóval ezt nem gondolom túl.

Említette, hogy meccsről meccsre haladnak, de azért ott motoszkál a fejekben, hogy jövőre a Niké Ligában szerepelhetnek? Ráadásul az új komáromi stadionban, amely már 2024 tavaszára elkészülhet?

Mindannyiunk célja, hogy karrierünk során egyszer az élvonalban szerepeljünk, főleg így, hogy már minden adott hozzá: lesz egy stadionunk, van egy jó csapatunk, amely megérdemli, hogy az I. ligában is megmutassa magát. Úgy gondolom, hogy többen is vagyunk, akik képesek lennénk azon a szinten játszani. Ez a csapat megérett az élvonalra.

Ha ránézünk egy tipikus komáromi kezdőcsapatra a szezonban, azt láthatjuk, hogy ön az egyetlen szlovákiai magyar. Ad ez egyfajta különleges érzést, esetleg nagyobb motivációt?

Igen, idén úgy alakult, hogy a kezdőben jellemzően egyedül vagyok. Egy vagy két évvel ezelőtt még nem így volt, hiszen ott volt Domonkos Kristóf, Szőcs Laci vagy Saláta Kornél is. De fontos hozzátenni, hogy az egész keretben többen is vagyunk szlovákiai magyarok, egyszerűen csak most úgy alakult ki a kezdő, hogy általában én vagyok az egyetlen. Pusztán arról van szó, hogy most jól megy a csapatnak, ebből kifolyólag Radványi Miklós vezetőedző ritkán változtat. Bármikor jöhet egy krízis, és az magával hozhatja a változásokat. Vagy vegyük a kupameccseket, ahol általában több helyen változik a csapat, és olyankor több a felvidéki magyar is.

Mennyire tartja reálisnak, hogy a KFC veretlenül zárja az őszi szezont?

Erről még nem beszéltünk, még vár ránk hat forduló. Nem foglalkozunk vele, mert az ilyen gondolatokra könnyen ráfázhatunk. Most csak a Púchov elleni mérkőzésre koncentrálunk. Nyerjünk meg sok meccset, aztán bátrabban beszélhetünk a céljainkról is.