Nem volt könnyű a DAC ellen játszani

Egy évvel azután, hogy a kispesti Honvéddal magyar bajnok lett, Dunaszerdahelyen is történelmi sikert ért el. A DAC a harmadik helyen végzett a Fortuna Ligában, és 25 év után ismét európai kupában játszhat.

Négy fordulóval a bajnokság vége előtt még a bajnoki címre is volt esélyünk, de erről senki nem beszélt, mert ez tényleg az álom kategóriájába tartozott. Ha legyőztük volna otthon a trencsénieket, aztán pedig idegenben a Spartak Trnavát, akkor újra nyílt lett volna a bajnokság. De mindkét meccset elvesztettük. Viszont meggyőződésem, hogy igazán minőségi futballt mutattunk a rájátszásban, és ez a harmadik hely teljesen megérdemelt. Megérdemelte a csapat, a szurkolók, mindenki.

Amikor Dunaszerdahelyre érkezett, a szurkolók egyfajta távolságtartással fogadták, amit nehezményezett is. A bajnokság második felében azonban már sokszor az ön nevét skandálták a drukkerek, a rózsahegyi mérkőzés után pedig a levegőbe dobálták. Személyes elégtétel ez önnek?

Ez nagyon sokat jelent számomra, mert mindig hangsúlyozom, hogy a szurkolók a legfontosabbak a futballban. Nem lehet úgy dolgozni, ha a szurkolók az edző ellen vannak. Sokszor ez az oka annak, hogy kirúgnak edzőket, mert a környezet ellenséges velük. Jól emlékszem rá, hogy a szezon eleji helyzet nagyon meglepett. Egyrészt meg tudtam érteni, hogy a szurkolók mennyire szeretik az előző edzőt, de azt egyáltalán nem értettem, miért nem fogadnak el engem, holott Magyarországról jöttem. Dunaszerdahelyen majdnem mindenki figyeli a magyar bajnokságot, majdnem mindenkinek van kedvenc magyar csapata is, így jól ismerhették az én munkámat is a Honvédból. Tudhatták, hogy az elmúlt két szezonban a legjobb edzők közé tartoztam az NB I-ben. Szóval egyáltalán nem értettem, miért uralkodik körülöttünk olyan hangulat, amilyen. Néhány hét után feltettem magamnak a kérdést: miért is jöttem ide, miért fogadtam el ezt az ajánlatot? De persze igyekeztünk a munkára, a csapatra, a játékosokra, az eredményekre koncentrálni, és lépésről lépésre javult a helyzet. Persze ez nem ment könnyen. Most már mindenki boldog, és hajlamos elfelejteni bizonyos dolgokat, például azt, hogy majdnem az egész rájátszás alatt csak 13-14 játékos állt rendelkezésemre a sérülések és eltiltások miatt. A legfontosabb dolog pedig az, hogy attól kezdve, hogy eladtuk Šafrankót, középcsatár nélkül kellett játszanunk, egészen addig, amíg Bayo fel nem tűnt, ez pedig csak nyolc mérkőzéssel ezelőtt történt meg. Ezekről a dolgokról nem szabad megfeledkezni.

A téli felkészülés előtt azt mondta, nem lehet megváltoztatni szezon közben a célokat, és bár a sikeres eredmények hatására az emberek kezdtek az európai kupaszereplés lehetőségéről beszélni, ön hangsúlyozta, hogy az eredeti célkitűzés a felsőházba kerülés volt. A szezon vége felé viszont már ön is elragadtatta magát, és a Slovan elleni hazai meccs után úgy fogalmazott, ha nem lesz meg az Európa Liga, a Dunába kell ugrania a szakmai stábnak és a csapatnak is.

Világi Oszkárral és Jan van Daele-vel a beszélgetéseink során az első perctől szóba került Európa. Sőt, még a bajnoki cím is, de nyilván azért látni kell, merre tart a bajnokság. Természetesen nem szerettem volna túl nagy nyomást helyezni a játékosaimra, de továbbra is azt gondolom, hogy nem lehet úgy megváltoztatni szezon közben a célokat, ha közben nem változtatsz semmit a csapaton. A téli szünetben ki akartuk egészíteni a keretet, de ez nem sikerült teljesen úgy, ahogy elterveztük. A fő célunk a téli szünetben az volt, hogy igazoljunk egy középcsatárt, de ez nem igazán jött össze. Visszahívtuk kölcsönből Černákot, elment Ľupták, lett két hátvédünk, Koné és Záhumenský, de a többi csapattal összevetve, mint a Slovan vagy a Žilina, nem erősítettünk annyira, hogy versenyképesek legyünk Európáért. Mármint papíron. De egy dolog a papírforma, a másik pedig, hogy mi történik a pályán. Ha kifutunk a pályára, mindenkit le akarunk győzni. A szezon végén sikerült kiharcolnunk az európai kupaszereplést, de akkor sem szólhatott volna senki semmit, ha negyedikek, ötödikek vagy hatodikok leszünk. Sem a szezon elején, sem a téli szünetben még nem voltak meg a körülmények ahhoz, hogy Európáról beszéljünk. De egy dolog Európáról beszélni, egy másik meg játszani. És a pályán mi mindig a maximumot akartuk nyújtani. Kicsit mérges voltam, amikor a bajnokság vége előtt zsinórban három meccset elvesztettünk, de még így is együtt voltunk a Slovannal, amely hozzánk hasonlóan szintén csak hétszer kapott ki az idényben. Van néhány elképesztő szám, ami jól leírja a szezonunkat. Ezek a számok persze még jobbak is lehettek volna, úgyhogy bár elégedettek és boldogok lehetünk, látnunk kell, hogy van még fejlődési lehetőség.

A szezon során úgy tűnt, a DAC képes volt a hátráltató körülményeket is előnyére fordítani. Ilyen volt például a játékrendszer megváltoztatása, amikor Šatka kiválása miatt élesben rögtön a nagyszombatiak ellen próbálta ki a három/ötvédős rendszert.

Már a szezon elejétől fogva az volt a tervem, hogy három középső védővel játsszunk, de a csapat nem állt készen erre, és nem is volt elég játékosom, hogy így játsszunk. Ezért csak a téli felkészülés során kezdtük el begyakorolni ezt a rendszert. Ha nem pontosan olyan játékosaid vannak, amilyeneket szeretnél, akkor néha meg kell változtatnod a taktikát. Azt kell mondanom, hogy ebben a szezonban több kulcsfontosságú mérkőzésen kellett kulcsembereket nélkülöznünk, de azok, akik lehetőséget kaptak helyettük, nagyon jól éltek ezzel. Meg kell említenem Vidát, aki a szezon második felében nagyon fontossá vált számunkra, amikor a 3-4-1-2-es rendszerben kezdtünk játszani. Rengeteget fejlődött, és sokkal jobb formában fejezte be a szezont, mint ahogy kezdte. Tehát ha hiányoztak is néha játékosok, mindig megtaláltuk a megoldást.

Mit gondol, mi volt a DAC mostani sikerének a kulcsa? A csapatszellem, hogy szemmel láthatólag egymásért, a klubért, a szurkolókért is harcoltak a játékosok?

Egy edző számára nagyon fontos, hogy jól tudja kommunikálni az ötleteit, a vízióját, és hogy hiteles legyen. A DAC-nál sikerült elérni azt, hogy egy bizonyos ponttól kezdve mindannyian ugyanúgy gondolkodtunk a futballról, a célokról, mindenkinek ugyanaz volt a víziója. Azt gondolom, ennyi a titok.

Többször elmondta, hogy a legjobban mindig a zsolnaiak elleni meccseken játszott a DAC – négy alkalommal találkoztak, abból háromszor nyertek, egyszer pedig döntetleneztek, és mindig nagyon színvonalas futballt produkáltak. Ezeken a találkozókon kívül melyeket tartja a szezon kulcsmomentumainak?

Szerintem minden ott dőlt el, amikor idegenben megvertük a trencsénieket, aztán pedig kétszer a zsolnaiakat. Három egymást követő meccsen kilenc pontot szereztünk, és nagy előnyt alakítottunk ki ezzel a két csapattal szemben, és óriási lépést tettünk Európa felé.

Mit gondol a bajnokság lebonyolítási rendszeréről? A DAC-nak az alapszakaszban jobban ment a játék a jobb csapatok ellen, mint amikor olyan ellenféllel állt szemben, amelyik csak védekezett. Ebből a szempontból előnyös is lehetett, hogy a felsőházban csak a legjobbakkal találkoztak…

A felsőház mindenkinek nagyon kemény volt. Nyilván, ha egy erős csapattal játszol, akkor nyerhetsz is, de könnyű veszíteni is. Ezt meg is tapasztalhattuk, mert miután legyőztük a Trenčínt és kétszer a Žilinát, el is vesztettünk három meccset, otthon a Trenčín, idegenben a Trnava és otthon a Slovan ellen. Az alapszakaszban belefér, hogy nem játszol igazán szépen, ahogy az meg is történt velünk is, de mégis meg tudod nyerni a meccset. Ez a lebonyolítási rendszer jelentősen megnehezítette a dolgunkat. Csak azért tudtunk a rájátszásban a Slovannal együtt mindenki másnál több pontot szerezni, mert fizikailag jobb formában voltunk. Minden meccsen jobb kondícióban voltunk az ellenfelünknél, szerintem a Slovan ellen is. Taktikai szempontból is mi voltunk a jobbak, de a Slovannak olyan játékosai vannak, akik bármelyik pillanatban képesek mérkőzéseket eldönteni. De ez már egy másik téma. Azt gondolom, hogy a csapatom rengeteget fejlődött taktikailag, és minden mérkőzésen képes volt váltani három védőről négyre vagy ötre. A szezon végén senkinek nem volt könnyű a DAC ellen játszani!

Hová helyezné a DAC-cal elért 3. helyet a sikerei rangsorában?

Nagyon sokat jelent nekem és a srácoknak is. Persze, profi játékosok, akik azért fociznak, hogy pénzt keressenek, de ugyanilyen fontos a büszkeség és a méltóság is. Ezzel az eredménnyel beírtuk magunkat a DAC történetébe. Ennek a klubnak 114 éves történelme van, de amióta három pont jár a győzelemért, még senki sem tudott ezzel a csapattal a harmadik helyen végezni. Ez a klubtörténet legjobb eredménye a bajnokságban, és a nevünk fennmarad a klubkrónikákban. Joggal lehetünk büszkék magunkra.