Nem balsiker a negyedik hely

Helsinki után Prágában is a kanadaiak örülhettek a vb-elsőségnekReuters-felvételA rendes játékidőben csak egy vereséget szenvedett az együttes, mégis leszorult a dobogóról. Csalódott?

Nem! Én a négy közé vártam a fiúkat, s ezt maradéktalanul teljesítették. Az alapszakaszban és a középdöntőben kimondottan jól és eredményesen hokiztunk, majd a nyolc között a vártnál nehezebben, de azért legyőztük az igen lelkes svájciakat, akiktől a pozsonyi vb-főpróbán 3:0-ás vereséget szenvedtünk. A két utolsó mérkőzésen, a tengerentúli válogatottak ellen sem játszottunk rosszul. Az elődöntőben nem érdemeltünk vereséget, a vasárnapi helyosztón sem volt jobb az ellenfél. Mindent összevetve: nem balsiker a negyedik hely.

Egészen biztos, nem felejti el a kanadaiak győztes gólja előtti jeleneteket?

Számtalanszor megnéztem a sokat emlegetett, kapu mögötti párharcot. Mindannyiszor arra a következtetésre jutottam, hogy szabálytalanul szerelte kapusunkat a tengerentúli játékos. S ezt a svéd főellenőr is beismerte. Az amerikai bíró, sajnos, nem így látta, vagy nem akarta látni az akasztást.

Mit mondott a fiúknak az erősen vitatható gól után?

Azt, hogy szedjék össze magukat, bőven van még idő az egyenlítésre. Hiába kaptuk az emberelőnyös helyzeteket, annyira elbizonytalanodtak védemceim, hogy képtelenek voltak talpra állni. Nagyon megviselte őket a téves bírói ítélet. Az este valamennyien szótlanul ültek a szállóban, mindannyian tisztában voltak azzal, nem mit játsszuk a döntőt!

Ezek után nehéz volt megvigasztalni a játékosokat?

Nem volt értelme elemezni a szombati eseményeket, hiszen nem rajtuk múlott a fináléba jutás, ők mindent megtettek. Annak ellenére, hogy mindannyian végtelenül szomorúak voltak, bíztak az éremszerzésben. Az amerikaiak ellen is akartak, azonban a záró mérkőzésen már akadozott a gépezet. No és a döntő pillanatokban hadilábon álltunk a szerencsével. Az Egyesült Államok együttese napról napra egyre jobb teljesítményt nyújtott, nem volt mit veszítenie. Ezért értékesítették olyan higgadtan a hosszabbítást követő büntetőket. A csehekhez hasonlóan mi is a rövidebbet húztuk a ráadásban.

Milyen házigazda volt Csehország?

Nagyszerű. Ostravában és Prágában is jól éreztük magunkat, az utóbbi helyszínen némi problémánk volt az edzésekkel. Nagyszerű közönségünknek köszönhetően szinte hazai pályán játszhattunk. Köszönet a bíztatásért, Prágában például a csehek is nekünk drukkoltak, és ez nagyon jól esett.

Pontosan három hét múlva lejár a szerződése. Hogyan tovább?

Erről még nem gondolkoztam, lehet hogy pár nap múlva erre a kérdésre is választ adok. Egyelőre pihenni szeretnék és feldolgozni magamban a világbajnokságon történteket. Utána majd eldöntöm, hol folytatom.