Novota a visszavágón beleadta a maximumot, és egyetlen játszmát sem vesztett Illáš és Vladimír Jančí ellen (Somogyi Tibor felvétele)
Négy hodosi arany – mind Novotával
Megvan a negyedik! Pénteken este nyolc körül újra nagy öröm lett úrrá a hodosi kultúrházban. Ekkor ért véget a bajnoki döntő visszavágója, melynek végén a hazai férfi-asztaliteniszcsapat 2015, 2016 és 2017 után negyedszer ünnepelhette szlovákiai bajnoki címét.
Ezúttal 5:2-re verte a Malackyt, miután náluk 5:1-re nyert a két győztes meccsig tartó párharcban. Az újabb siker főrészese Samuel Novota, hiszen mint korábban oly sokszor, ezúttal is magabiztosan hozta mindkét egyesét. A díjátadás után kérdeztem a hodosiek húzóemberét, aki szinte az elejétől kezdve ott volt a csallóközi együttes élvonalbeli és nemzetközi szárnyalásában.
Fél óra elteltével már 2:0-ra vezettek, de újabb háromnegyed órával később váratlanul 2:2 lett. És ekkor lépett újra asztalhoz. Hogyan élte át a meccs tán legizgalmasabb szakaszát?
Nem volt tragikus a helyzet, idegességet meg egyáltalán nem éreztem, mikor jött az újabb összecsapásom. Előfordul, hogy ilyen mérkőzések nem mindig egyértelműen alakulnak. Tettünk, amit lehetett, de nem mindig van az, amit akarunk, nem sikerül minden, s a döntetlen amúgy sem kedvezőtlen állás.
Elég tapasztalt ellenfelük volt, hiszen a Malackyban a korábbi évtizedek nagyágyúi gyűltek össze Illáš, Kalužný, Vladimír Jančí és Truksa személyében. Éppen ez játszhatott szerepet abban, hogy csapattársai nem mindig tudtak megbirkózni a vendégek ellenállásával. Ezt hogyan érzékelte?
Igaz, hogy nagyon tapasztalt csapattal álltunk szemben. Ismertük őket, vártuk, hogy fejben nagyon jók lesznek. Nálunk a legfiatalabb Števo Peko, aztán én következem a sorban, majd Zoltán Lelkeš. Mi valamivel fiatalabbak vagyunk, de úgy érzem, szintén teljesen jól megbirkóztunk a feladattal.
Ön mindkét meccsét könnyedén hozta, szinte élvezni lehetett változatos, ellenféltipró játékát. Hogyan élte át mérkőzéseit az asztalnál?
Mint mindig, az a legfontosabb, hogy nyugodt legyen az ember, és végezze a dolgát. Beleadtam a maximumot, és sikerült.
A hodosi csapatban már az ötödik olyan évadját zárta, amikor a bajnoki címért harcolhattak az országos döntőben. Ez a negyedik elsőség miben tér el a korábbiaktól?
Abban biztosan más volt, hogy megváltozott a játékoskeretünk, s a távozott magyarországi tapasztalt Muskó Péter helyett a legfiatalabb társunk, Štefan Peko lépett elő harmadik embernek. De idén ugyanúgy harcoltunk, mint az előző évadokban.
A hodosi éra előtt már volt csapatbajnoki címe?
A felnőtt férfimezőnyben csak ebben a klubban voltam bajnok, vagyis nekem is pontosan annyi csapataranyam van, mint mostani klubomnak.
Továbbra is hodosi játékos marad?
Feltételezhetően igen.
Hodoson zengett a „Szép volt, fiúk!”
Simának indult, aztán belelopakodott némi izgalom, de a végén érvényesült a papírforma, s a gyorsabb, fiatalabb és dinamikusabb hodosi alakulat nyerte (5:2) a férfi-asztalitenisz csapatbajnoki döntő visszavágóját a Malacky ellen. Tizenkilencedik évadbeli diadalát a huszadikkal tetézte a csallóközi alakulat. Szurkolótábora is örült az újabb, immár negyedik aranyszerzésnek. S miután mindenki átvette azt, ami járt neki, a helyi kultúrház sarkában felzendült a „Szép volt, fiúk”. Ütemesen, hangosan, magával ragadóan. Valóban szép volt a fiúk teljesítménye, amit az alkalmi tűzijáték tett még hatásosabbá. A negyedik hodosi aranycsapat névsora: Samuel Novota, Zoltán Lelkeš és Štefan Peko.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.