NB I-es álom: 2000 néző a lelátón

KISS TIBOR NOÉ

Hónapok óta másról sem szólnak a hírek, mint hogy a magyar kormány éppen mely klubok számára építtet futballstadiont. Focistadionok hullanak az égből, Debrecenbe, Szombathelyre, Mezőkövesdre, Felcsútra – és a sort még folytathatnánk. A miniszterelnök minden alkalommal közli, hogy ezek a stadionok nem csak a klubok, hanem végső soron az emberek számára épülnek. Csakhogy az emberek mostanában valahogy nem járnak meccsre.

A magyar futballal szembeni negatív elfogultsággal aligha vádolható Nemzeti Sport vasárnap megdöbbentő adatokat közölt. A Pápa–Ferencváros bajnokira négyezer szurkoló váltott jegyet – az addig lejátszott öt másik bajnokira pedig összesen további 3300! Az átlagnézőszám így a 7. fordulóban 1217-re csökkent, s ezen várhatóan a vasárnap este (lapzárta után) játszott MTK–Győr mérkőzés sem nagyon javít. A Debrecen–Videoton rangadóra 7000 szurkoló volt kíváncsi, tehát 15 ezer drukker látta a 7. forduló mérkőzéseit. Lehangoló adat.

Az okok néhány helyen nyilvánvalóak: Újpesten és Kispesten a klubvezetés harcban áll a szurkolók kemény magjával. Az eredmény: néhány száz néző maradt a stadionokban. A szurkolók számának apadását magyarázhatja a rossz idő is – próbálkozik a Nemzeti Sport egy újabb érvvel. De ez elég gyenge – mire hivatkoznak majd novemberben? Elhangzik egy olyan magyarázat is, amit jobban el tudunk fogadni. Hiába mosolygott az észtek elleni mérkőzés után Egervári Sándor, hiába cáfolta az MLSZ, hogy Paulo Sousával tárgyalna, a szurkolók eltűnését más is magyarázhatja: nehezen felejtik a szeptember eleji vb-selejtezőket. A románok elleni megalázó vereséget és Dzsudzsák Balázs bicskanyitogató stílusú nyilatkozatát az észtverést követően.

A szomszédos országokkal összehasonlítva Magyarország nagyjából Szlovákiával áll egy szinten – mindkét ország élvonalában meccsenként kétezer körüli az átlagnézőszám. Szlovénia még Magyarországnál is rosszabbul teljesít, a tíz élvonalbeli csapat közül nyolcnak még a meccsenkénti ezer drukker sem jött össze ebben az idényben. Horvátországban, Szerbiában és Romániában viszont valamivel jobb a helyzet, igaz, a négy-hatezres meccsenkénti átlaghoz hozzájárulnak olyan, átlag feletti nézőszámot produkáló klubok, mint a Dinamo Bukarest (15 ezer néző/mérkőzés), a Hajduk Split (12 ezer), a Crvena zvezda (12 ezer) vagy a Steaua (11 ezer). Ukrajnát ne számítsuk ide – keleti szomszédunknál idén közel 15 ezres meccsenkénti átlaggal számolhatunk, a Sahtar egy-egy bajnokijára pedig átlagosan 45 ezren látogatnak ki.

A magyar futballban uralkodó jelenlegi viszonyok kapcsán megmosolyogtató elővenni a Magyar Labdarúgó-szövetség két évvel ezelőtti stratégiai anyagának legfőbb ígéreteit. Az már eleve irreálisnak tűnt, hogy 2012 és 2014 között egy magyar klubcsapat mindig elérje a BL- vagy EL-főtáblát (2015-től pedig a tavaszi folytatást is…). Az MLSZ a nézőszám emelését is fontos célként tűzte ki maga elé. 2011 körül a meccsenkénti átlag 2800 körül mozgott, s az előirányzott, évi ezerfős emelkedésnek köszönhetően most az NB I-es meccsekre átlagosan öt-hatezer szurkolónak kellene járnia. Az MLSZ ugyanis folyamatos, lassú növekedést vizionált, 2020-ra meccsenként tízezer nézővel…

Mivel azonban futball régóta nincs, így nézők sincsenek: nem a tízezres átlagot ostromoljuk, hanem a kétezredik szurkolót keressük.