Nadal olimpikonként ül a tenisztrónra

Kínában arra készült, hogy megszerezze hazája első aranyérmét teniszben, miután korábban két honfitársa is kudarcot vallott a döntőben: Jordi Arrese 1992-ben a svájci Marc Rosset-tól, Sergi Bruguera pedig 1996-ban az amerikai Andre Agassitól kapott ki.
A nézőtéren legalább 15 chilei zászlótól és mintegy száz rajongótól támogatott Gonzaleznek természetesen más tervei voltak: athéni bronzérmesként a dél-afrikai Charles Winslow nyomdokaiba szegődött volna, aki az ötkarikás tenisztörténelemben egyedüliként két medált szerzett férfi egyesben, aranyat 1912-ben és bronzot 1920-ban.
A nyíló virágra emlékeztető centerpályán a nyolcezres közönség chilei érzelmű része nem sokáig örülhetett, mivel az idén a Roland Garroson és Wimbledonban is diadalmaskodó spanyol villámgyorsan 3:0-ra elhúzott, majd a brékelőnyt biztosan tartva, 37 perc alatt megnyerte az első szettet. Az 1:02 órás másodikban mindkét fél kisebb-nagyobb erőfeszítések árán hozta a szerváját, mígnem a párosban címvédőként érkezett Gonzalez 6:5-nél két szettlabdát is elpuskázott fogadóként, majd Nadal a meccs labdamenetével kiegyenlített. A rövidítésben már a 22 éves "Rafa" akarata érvényesült, így jöhetett a Grand Slam-mintára három nyert szettig tartó folytatás. Az egyre többet rontó dél-amerikai 1:2-nél "adta meg magát", a 31. tornagyőzelme felé robogó mallorcai innentől valósággal leütötte őt a pályáról.
A 2:22 óra alatt 6:3, 7:6 (7-2), 6:3-ra diadalmaskodó Nadal ennél stílszerűbben aligha foglalhatta volna el a rég áhított első helyet a világranglistán: olimpiai bajnokként, hazájának dicsőséget szerezve lép Federer örökébe. (MTI)