Mozogjunk!

Megszokott dolog ilyenkor, év vége felé az év eleji fogadkozás, mármint a jövő esztendőre vonatkozólag: így lesz, meg úgy lesz... Ki-ki életkorához, munkájához mért fogadalmakkal igyekszik változtatni a megszokotton, a tavalyin, a megszokott régi rosszon. A majd megmutatom én hónapja január. Bár egyéni fogadkozásokról lévén szó, mégis könnyűszerrel lehet össznépesíteni, mert úton-útfélen lelkesen elkotyogjuk azokat. Leszokom a dohányzásról, többet nem iszom, ledolgozom a felesleges kilókat. És óriási csokorba köthetnénk mindazt, amin valóban jó volna változtatni. Tudjuk, hogy a napi tevékenységünkhöz kialakul az állóképesség, de az egyhangú mozgás nem hajlékonyságot, ügyességet, gyorsaságot eredményez, hanem idegi, fizikai fáradtságot. Éppen ezt a kellemetlen terhet kell ellensúlyozni. Mozgással. Rendszeres tréninggel, kocogással, futással, tornával, úszással. Valamennyien felelősek vagyunk önmagunknak egészségünk megőrzéséért, testsúlyunkért, testünk és lelkünk harmóniájáért. Ebből következően a mozgás alól senki sem kérhet jó érzéssel felmentést. Aki mégis kér, az könnyen úgy jár, hogy a házasságban eltöltött évek számával gyarapodik a testsúlya. Az edzettséggel járó jó közérzet az élet minden területére kihat, tehát oktalanság pont a legdrágább kincsünket, az egészségünket óvó, fiatalságot hosszabbító rendszeres mozgásra sajnálni az időt és a pénzt. De vigyázzunk. A hirtelen fogyasztás, a gyorsan, aszkétikusan leizzadt kilók többet ártanak, mint használnak. Nem, ez így nem megy, a sikerért fokozatosan kell változtatni mozgásszegény életmódunkon, táplálkozási szokásainkon. Sportolási lehetőség van bőven. Olcsóbb is, drágább is. A tét nem kicsi: életünk milyensége. Nem csoda hát, hogy ilyentájt oly sokan fogadkoznak. Ám az óhajtás önmagában kevés. El kell dönteni, melyik a hasznosabb: tétlenül televízió-nézésre hagyatkozva kikapcsolódni és felesleges kilókat magunkra szedve megszerezni a mozgásszegény életmóddal járó betegségeket, vagy hinni az orvosoknak, testnevelőknek, gasztronómusoknak. Higgyünk nekik. És mozogjunk. A láb mindig kéznél van.