Mozaikok egy gáláról: Károlyi Béla ellopta a show-t

Speciális öröm

Néhány éve az Év sportolója-gálaesten díjazzák az év legjobb parasportolóit és a velük foglalkozó edzőket is. Hogy ez milyen jó döntés, az most is bizonyságot nyer. Az év edzője a speciális olimpián aranyérmes kosárlabda-válogatott trénere, Galambos Zsolt, amikor kimondják a nevét, csapata olyan őszinte örömujjongásba kezd, hogy a magukat cinikusnak tartó újságírók szeme is elhomályosodik. Az ujjongás megismétlődik, amikor a speciális olimpiai kosarasokat a csapatok között díjazzák, a gála végeztével pedig a csapattagok földöntúli boldogságtól sugárzó arccal korzóznak a Nemzeti folyosóin. Nyilván Cseh Laci is örül a díjának, nyilván Hosszú Katinkának és Dárdai Pálnak is sokat jelent az elismerés, de fontos szembesülni azzal is, hogy a fogyatékkal élő sportolóknak mennyire rendkívül fontos a sport. A paralimpiai bizottság szlogenje így szól: Minden sport mindenkié. Szebbet, igazabbat nem lehet kitalálni.

Nevetés és csend

Az év gólja Priskin Tamásé. Nem lehetett kétséges, kit választ az egykori gólkirályokból álló tíztagú zsűri, Priskin gólja a norvégok elleni Eb-pótselejtezőn szép is volt, fontos is. A Slovan támadója különgéppel érkezett a gálára, a klubelnök biztosította számára a lehetőséget, hogy személyesen vehesse át a díjat, mert az égszínkékek éppen Törökországban edzőtáboroznak.

[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"215810","attributes":{"alt":"Priskin Tamás Norvégiának lőtt gólja lett az Év gólja","author":"Somogyi Tibor felvétele","class":"media-image","height":"480","title":"Priskin Tamás Norvégiának lőtt gólja lett az Év gólja","typeof":"foaf:Image","width":"357"}}]]

Priskin, aki egy éve valószínűleg csak legvadabb álmaiban játszott el ezzel a gondolattal, a színpadon is profi. „Köszönöm a szövetségi kapitánynak, hogy lehetőséget adott, mert a kispadról elég nehéz lett volna berúgni azt a gólt” – nevetteti meg a közönséget Priskin. Aztán komoly arccal folytatja: „Akkor is mondtam, hogy Fülöp Mártonnak ajánlom ezt a gólt. Ennek a sikernek ő is részese. Soha nem felejtem el.” Furcsa csend borul a Nemzeti nézőterére.

Üzenetek

Senki nem beszél róla, de ott van a levegőben. Mármint a Hosszú Katinka-ügy. A világklasszis úszónő nem vesz részt a gálán, Austinban versenyez, „felkészülése szempontjából nagyon fontos ez a verseny”. Ezt mondja az édesanyja, Bakos Barbara, aki átveszi helyette a díjat. De mond mást is: „Ha a lányom valamibe belekezd, akkor azt végigcsinálja, legyen az bármilyen nehéz is.” Persze, érthetjük ezt az olimpiai felkészülésre is. Meg másra is.

[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"215811","attributes":{"alt":"Hosszú Katinkát édesanyja, Bakos Barbara képviselte a gálán","author":"Somogyi Tibor felvétele","class":"media-image","height":"480","title":"Hosszú Katinkát édesanyja, Bakos Barbara képviselte a gálán","typeof":"foaf:Image","width":"356"}}]]

Ugyanígy többféleképpen értelmezhető Szöllősi Györgynek, a Magyar Sportújságírók Szövetsége elnökének a beszéde is: „Ideje szakítani az úgynevezett szocialista sporterkölcs minden álságos szabályával, ahol profi versenyzőknek, a nagy bajnokoknak álszerényen és amatőrként kellene viselkedniük, amíg képmutató sportvezetők élvezik az ő fáradságuk gyümölcseit.” Szöllősi mindezt annak kapcsán mondta, hogy határon túli, s egyben emigráns magyart is díjaztak a gálán, de nem nehéz másra sem vonatkoztatni…

És van, akinek már nem kell virágnyelven fogalmazni: a csaknem 94 éves, életműdíjas Szepesi György nyíltan kimondja, amit gondol: örül a futballválogatott sikerének, mert amikor a labdarúgás fent volt, akkor a többi sport is fent volt. Az úszás meg a vízilabda nem gyakorol olyan hatást a magyar sportéletre, mint a labdarúgás, ráadásul az Aranycsapat krónikása szerint ezekben a sportágakban nem is vagyunk ott a legjobbak között. „Úszásban persze ott lehetünk, ha ezt a kis gikszert sikerül rendbe tenni…”

Dárdai nagysága

Nem Hosszú Katinka az egyetlen hiányzó díjazott: az év edzőjének választott Dárdai Pál sem tudott eljönni, a Hertha futballcsapatánál javában zajlik a felkészülés.

Dárdai Skype-on keresztül szól a gála nézőihez, s köszönőbeszédében újra tanúbizonyságot tesz emberi nagyságáról: „A slusszpoén, akárhogy is nézzük, Bernd Storck érdeme…” Sokféle hír keringett Dárdai és Storck viszonyáról, éppen ezért óriási gesztus ez a mondat. Dárdai mosolyog, Storck és az általa vezetett év csapata, a magyar labdarúgó-válogatott a nézőtéren ülve tapsol.

Rendesen kiírva

Károlyi Béla két országban lett sikeredző, Romániában és az USA-ban. Az ő irányításával nyert olimpiát Nadia Comaneci és Mary Lou Retton, és az ő nevéhez fűződik a Kerri Strug-sztori, amit milliószor meg lehet nézni újra és újra, és soha nem unja meg az ember. Kerri Strug volt az a tornász, aki az atlantai olimpián az első ugrása után bokaszalag-szakadást szenvedett, de nekiment a második ugrásnak is, mert Károlyi Béla beleszuggerálta: „You can do it.” És Kerri Strug tényleg megcsinálta, beleállt az ugrásba (fél lábon!), az USA pedig olimpiai bajnok lett. A begipszelt lábú Kerri Strugot Károlyi Béla a karjaiban vitte fel a dobogóra.

[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"215812","attributes":{"alt":"Károlyi Bélát először tüntették ki Magyarországon","author":"Somogyi Tibor felvétele","class":"media-image","height":"480","title":"Károlyi Bélát először tüntették ki Magyarországon","typeof":"foaf:Image","width":"386"}}]]

Mit tett a magyar sportért? Miért kell őt kitüntetni? – sorjáztak a rosszindulatú kommentek a hír alatt, hogy Károlyi Béla megkapja a magyar sportújságírók életműdíját. Holott a kolozsvári születésű Károlyi a legsikeresebb magyar edző, még ha Magyarországon soha nem is dolgoz(hat)ott. Ez volt az első hivatalos budapesti meghívása – hogy ez mennyire sokat jelent, azt az is mutatja, hogy az amerikai tornászszövetség elnöke is elkísérte.

„Oly sok év után végre egyszer rendesen ki van írva egy díjra a nevem. Ez jár… Károlyi Bélának” – nézi meg a trófeára gravírozott szöveget Károlyi, aztán beszélni kezd. Legszívesebben mikrofon nélkül mondaná, de akkor a tévénézők nem hallanák, így kénytelen visszaállni a pulpitus mögé. Szuggesztiós ereje így is elképesztő, hol kacagunk, hol lélegzet-visszafojtva hallgatjuk, mire vége a beszédének, már nincs kétség, olimpiai bajnokok akarunk lenni.

„Fiúk, lányok, dolgozzatok keményen!”

Jövőre is jönni akar

Olimpiai bajnok akar lenni Cseh László is. Harmincévesen újjászületett. Visszatért egykori nevelőedzőjéhez, mindhárom pillangószámban érmet szerzett a kazanyi úszó-világbajnokságon, kétszázon győzött – tíz évvel első, s ezidáig egyetlen vb-címe után.

Amikor egy éve az ambícióiról beszélt, sokan kételkedtek. Most már nem. Cseh Laci pedig nem fél kimondani: „Olimpiai bajnok szeretnék lenni.” Az edzőjének is köszöni, számára Plagányi Zsolt az év edzője. Vele dolgozik kőkeményen azon, hogy a következő Év sportolója-gáláról se hiányozzanak. Egy olimpiai évben ehhez általában ötkarikás aranyérem kell…

Legyenek ők

A különféle sztárfellépők egy ilyen gálán csak mellékszerepet kaphatnak a sportolók mellett, de most a kísérő műsorszámok is illeszkednek a gála hangulatához.

[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"215813","attributes":{"alt":"A monocikli-világbajnok végül csak bemutatta a nehéz ugrást","author":"Somogyi Tibor felvétele","class":"media-image","height":"480","title":"A monocikli-világbajnok végül csak bemutatta a nehéz ugrást","typeof":"foaf:Image","width":"382"}}]]

Szimbolikus, hogy a monocikli-világbajnok zenére előadott produkciójának végén a legnehezebb elem nem sikerül, a zene elhalkul, az artista csalódottan tárja szét a kezét, aztán hirtelen kapcsol – tapsot kér, a közönség vevő rá, a monociklis pedig megpróbálja újra… Ez az ugrás már tökéletes, zúg a taps, a tanulság egyértelmű, kicsit giccses is, de igaz: a vereséggel nem lehet megelégedni.

Énekléssel kezdünk, és énekléssel fejezzük be. A Himnusz az elején, és a Vad Fruttik a végén: „Lehetek én is az az egy…” Rióra gondolunk, ott legyen fordított a sorrend: legyenek ők az az egy, aki a legjobb, és a végén szóljon a magyar himnusz.